120 éve Scott kapitány emberei játszották az első hokimeccset az Antarktiszon

120 éve Scott kapitány emberei játszották az első hokimeccset az Antarktiszon

2023. ápr. 10.

„Az alacsony hőmérséklet és a csípős szél ellenére, a keletkező sípcsontsérülésekkel és monoklikkal is dacolva töretlen a lelkesedés és a játék népszerű maradt.” – South Polar Times, 1903

Nyolc évtizeddel azután, hogy az északi sarkkör vidékén, a Nagy-Medve-tavon lejátszották az első mai értelemben vett jégkorongmérkőzést, a sportág a déli sarkvidéken is megjelent. Ezúttal is brit sarkkutató expedícióhoz kötődik a meghonosítása, és hasonló célt szolgált: a legénység testi-lelki egészségének karbantartását, amelyre különösen a legsötétebb időszakban volt és van nagy szüksége a tétlenségre ítéltetett embernek.


Robert Falcon Scott csapata a XX. század elejének két expedíciója során South Polar Times címmel rendszeresen megjelenő magazint szerkesztett, amely már 1903-ban felhívta a figyelmet a hoki jelentőségére. Mint a New York Times a később újra kiadott magazinból idéz: bár sok szabad perc nem állt rendelkezésre a kutatómunka, a halak és más állatok tudományos célú begyűjtése vagy éppen az árapály jelenség mérése mellett, szakítottak időt a téli sportra.





A Scott parancsnok által alapított magazinban a The Atlantic újságírója is különös részletre lelt, az egyik 1903-as vezércikk ugyanis a magányosság gyógyításában látja a jégkorongozás jelentőségét. Az akkori vélemény szerint:



„Egy új és egészséges időtöltést hoztak ezen az őszön a jégen megtartott hokimeccsek. Az alacsony hőmérséklet és a csípős szél ellenére, a keletkező sípcsontsérülésekkel és monoklikkal is dacolva töretlen a lelkesedés és a játék népszerű maradt.”



A rendszeres havi események között felsorolják a hokimeccseket, megemlítve az 1903. március 25-i összecsapást, amely után drámaian lerövidültek, majd gyakorlatilag megszűntek a nappalok.


A Discovery-expedíció (1901–1904) – majd a végzetes Terra Nova expedíció (1910–1913) – tagjai áprilistól augusztusig egyáltalán nem látták a Napot, de már az első utazás során kihasználták alkalmi mérkőzésekhez a telihold fényét. Ernest Shackleton tisztként szolgált a kapitány mellett, ő szerkesztette a South Polar Times első számát. Mint írja:



„Amikor már nem számíthattunk külső fényre, elkezdtünk belső fényt keresni.”



Shackleton belső fénye egy évtizeddel később máig felfoghatatlan módon megmentette a jég fogságából az Endurance teljes, 28 tagú legénységét.



Kiemelt kép: flickr.com

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.