13 hónap, két klub, két bajnoki cím – Marco Schällibaum 60 felett robbant be ismét

Marco Schällibaum 1962. április 6-án született Zürichben. Fiatalon a labdarúgás szerelmese lett, tízéves volt, amikor az SV Seebach kötelékébe került. Mindössze két év alatt kinőtte a klub korosztályos csapatait és egy tornán felfigyelt rá szülővárosa topcsapata, a Grasshopper-Club. Itt pallérozódott tovább, majd mutatkozott be 18 esztendősen a svájci élvonalban. Az ifjú jobbhátvéd tagja volt az 1980-as évek első felében oly sikeres együttesnek, amely három bajnoki címet (1982, 1983, 1984) és egy kupagyőzelmet is bezsebelt (1983). Közben szerepelt a nemzetközi porondon, sőt a válogatott meghívót is kiérdemelte. Öt esztendő után váltott, de az FC Baselnél töltött időszak nem sikerült ilyen jól, így két szezon után tovább is állt. 1987-ben aláírt a Servette FC-hez, ahol hat évet húzott le, majd karrierje zárószakaszában az FC Luzernben játszott. Összesen 378 élvonalbeli bajnokival a háta mögött vonult vissza, mindössze 33 évesen, mert akkor sorozatos sérülései miatt már az edzői pályára készült.

A harmadosztályú FC Stade Nyonnais azonnal megkínálta egy lehetőséggel, hogy legyen a csapat vezetőedzője. A másfél éves időszaka alatt egy bronzérmes szereplés és egy egész biztató első félszezon jött össze neki. Azonban nem bízva az előrelépésben – az idény végén mégis feljutott a második vonalba a nyoni alakulat – 1998 januárjában az FC Baselhez került, mint asszisztens és az U21-es csapat estere. Dolgozott Guy Mathez, majd Christian Gross stábjában is, majd 1999 nyarán elfogadta az akkor még közel sem a mai állapotában lévő BSC Young Boys ajánlatát.

A szétesés szélén lévő másodosztályú klubnak hatalmas szüksége volt egy olyan edzőre, aki képes fiatalokat felépíteni. Ő volt Schällibaum, aki néhány bázeli ifjút is magával csábított a fővárosba. A csapat végül a tizedik helyen zárt a Nationalliga B-ben, majd a következő nyáron jött a tőkeinjekció és a keret megerősítése. A 2000–2001-es szezonban a Young Boys megnyerte a másodosztályt, majd a feljutásért vívott harc során is sikerrel járt, így két év után visszatérhetett az élvonalba.

Gürkan Sermeter öleli épp mesterét a feljutás ünneplése közben (Forrás: BZ Langenthaler Tagblatt)

Schällibaum első sikere volt ez, amivel megalapozta a hírnevét. Kétszer még a középmezőnyben végzett a berniekkel, majd korábbi együttese a Servette FC hívó szavára mondott igent. Első idényében rögtön egy bronzérmet szerzett, ami előrelépést jelentett a csapatnak az előző évekhez képest, de a tavasz végi sok vereség jelzésértékű volt. A genfiek az új szezont pocsékul kezdték, s ez azonnal Schällibaum állásába került.

Az idény legvégén újabb megkeresések érkeztek, s április végén aláírt a második vonalbeli FC Concordia Baselhez. Jókora visszalépés következett, mert csak a tabella második felében zárt a gárda, így valamivel több mint egy év után itt is megköszönték a munkásságát. Még 2006 októberében leülhetett az élvonal újoncánál, az FC Sionnál a kispadra. A gyenge rajt után jól mutatott a három meccsen szerzett hét pont, de ezt egy nagy pofon követte a bajnokságban, majd a kupában is, így aztán öt mérkőzést követően máris elfogyott vele szemben a türelem, menesztették.

2007 áprilisában a kieséstől fenyegetett FC Schaffhausen újabb lehetőséget adott Schällibaumnak, de az új edző nem hozott változást a csapat sikerességében. Mindössze egy győzelmet aratott 11 bajnokin, de mégis maradhatott a helyén a másodosztályban is, mondván ott már ért el sikereket. Azonban csak a hatodik helyen végzett a csapat, így közös megegyezéssel távozott, átülhetett az AC Bellinzona kispadjára.

Az élvonalba feljutott együttes még másodosztályúként került be a kupadöntőbe, ahol ugyan kikapott, de ez így is európai kupaindulást jelentett számára. Miközben a bajnokság nem indult jól, az UEFA-kupában a bellinzonaiak az Ararat Jereván, majd a Dnyipro Dnyipropetrovszk kiejtésével főtáblára jutottak. Ott aztán a Galatasaray már túl erősnek bizonyult, de Schällibaum ismét mutatott valamit magából. Eközben csapata a bajnokságban is elkezdte a pontokat gyűjtögetni, s végül könnyedén stabilizálta helyét a középmezőnyben. A következő idény már nem indult jól, sőt október végén a Young Boys egy hetest, majd a következő fordulóban a St. Gallen egy ötöst lőtt a hazai közönségük előtt, így lemondott a vezetőedzői posztról.

Schällibaum eligazítást tart a bellinzonai játékosoknak (Forrás: laRegione)

2010 májusában az FC Lugano a másodosztály zárófordulójára még első helyezettként készült, ám a hazai pályán született döntetlen miatt elbukta a bajnoki címet és a feljutást. A klubvezetés menesztette Simone Boldinit, s az osztályozóra kinevezte Schällibaumot. Azzal az AC Bellinzonával került szembe, amely fél évvel korábban rúgta ki, így nagyon bíztak a bosszú erejében a ticinóiak. Azonban a valóság sokkal inkább szólt az élvonalbeli csapat mellett, amely két meccsen ki is vívta a bennmaradást. Az új szezonban a luganóiak megmutatták, hogy képesek lesznek feljutni, s 23 meccsen át stabilan vezették is a tabellát. Ekkor azonban megtört valami, az elszenvedett három vereség az edző állásába, a csapat feljutásába kerül (a Lugano harmadik lett, így nem is játszhatott az osztályváltásért).

Másfél év kihagyás után Kanadában vállalt állást, a Montreal Impact vezetőedzője lett. Furcsa váltás volt ez, de az olaszos irányba beálló québeci klubhoz remekül illett az akkor már rutinos szakember. Noha az Impact megnyerte a Kanadai Kupát, sőt első ízben vezette a gárdát rájátszásba, az ottani súlyos vereség és a vezetőséggel való egyet nem értés miatt egy szezon után máris távozni kényszerült.

Újabb hosszas kihagyást követően, 2015 áprilisában a svájci második vonalban szereplő FC Chiasso vezetőedzője lett. Egy jól sikerült szezonzárás, majd egy szép idénykezdet után egyre több pletyka látott napvilágot arról, hogy fél év után távozhat is az FC Aarau kedvéért, s ez az öltözőre is rossz hatással volt. Egy hatos nyeretlen sorozat után intett búcsút a ticinóiaknak, hogy az élvonalból kiesett együttes irányítását vegye át. A szétesett keret nem ígért könnyű feladatot, főleg, hogy nem pusztán vezetőedző, hanem sportigazgató is lett egyben. A túlzott teher nem is volt jó hatással a szakmai munkára, mert előbb negyedik, majd ötödik helyen zárt az Aarau, így 2017 nyarán Schällibaumnak itt sem volt maradása.

Már a visszavonulás gondolata is felmerült benne, sőt időközben az unokák megszületése miatt már nem is érdekelte annyira, hogy nem jöttek a megkeresések. Aztán 2018 nyarán Alexander Frei hívta fel azzal a szándékkal, hogy Bázelben kellene egy akadémiai igazgatóhelyettes, aki közben az ő edzői szárnybontogatását is segíti. Schällibaum csak néhány mérkőzésen volt asszisztens, mert kinevezték az utánpótlásban vezetőedzőnek, ezzel úgy tűnt, hogy elengedi a felnőttfutballt. Három éven át örömmel végezte a dolgát a tinikkel, ám amikor megkapta az U21-es keretet, akkor bele is bukott, így 2021 novemberében ismét munka nélkül marad.

Alex Frei társaságában az FC Basel U21-es csapatának meccsén (Forrás: BZ Bazel)

Azok után, hogy 2022 elején két ajánlatot is visszautasított, mondván ő már nem szeretne edzősködni, áprilisban az AC Bellinzona megkeresésére nem tudott nemet mondani. Korábbi együttese a harmadosztályban a feljutásért harcolt, mikor két körrel az alapszakasz vége előtt Jean-Michel Aeby összeveszett a tulajdonossal, így a jó eredményei ellenére is mennie kellett. Schällibaum érkezett beugróként, akitől azt várták, hogy vívja ki a feljutást. A rájátszás során ez végül össze is jött, de mikor nyáron hosszabb távra szerettek volna vele aláírni, hogy a másodosztályban is ő irányítsa a csapatot, akkor köszönte szépen a lehetőséget, de elutasította az ajánlatot.

„Pablo Bentancurral az összeférhetetlenség volt a problémám. Ő a klub tulajdonosa, de egyben több olyan játékos ügynöke is, akik a csapatban játszanak. Következésképpen az az érdeke, hogy védencei játszanak, lássák őket, hogy felmenjen az értékük, és el tudja őket adni. Emiatt túlzottan beleszólt az edzői munkába, így bármennyire is szerettem a csapatot, el kellett onnan jönnöm.”

Így aztán a munkára ismét éhes vezetőedző 2022 nyarán egy harmadosztályú bajnoki címmel a háta mögött leszerződött a második vonalban szereplő FC Yverdon-Sporthoz. A zöld-fehér együttes 2005-ben nyert bajnoki címet a második vonalban és jutott fel, de csak átmeneti jegyet váltott az élvonalba. A kiesés után közelében sem volt az újabb feljutásnak, sőt öt szezon után a harmadosztályban találta magát, majd két év után már a negyedikben. Innen indult el egy új projekt, amely pénz szűkében a helyi fiatalokra és a környék nagyobb klubjainál kihulló akadémistákra igyekezett építeni. 2021-ben jutottak vissza a második vonalba, majd a nehézkes bennmaradás után jött Schällibaum.

Az idény előtt az egyik kiesés ellen menekülő együttesnek volt beharangozva az Yverdon, ám a jó kezdés után jelentkező megtorpanás csak átmeneti volt, mert miközben az esélyesek körbe verték egymást, a csapat szépen gyűjtögette a pontokat és egyre előrébb került. Márciusban aztán élre állt, s miután az eredmények nekik kedveztek – megannyi döntetlent játszottak a riválisok –, így nekik tíz vereség is belefért, hogy az utolsó fordulóra már bajnokként készülhessenek.

A bajnoki cím ünneplése (Forrás: Yverdon Sport Twitter)

Mesébe illő történet lett ez, egy esélytelen csapat feljutása, egy sokszor leírt edzővel. Az nehezen elképzelhető, hogy az élvonalban sok keresnivalójuk lesz, de ezt a sikert már senki nem veheti majd el sem a játékosoktól, sem Marco Schällibaumtól, aki bizonyította, hogy számtalan bukást követően 60 felett is van visszaút a legmagasabb szintre Svájcban.