15 évesen elszállt, 24 évesen visszatért – íme, Adriano Bertaccini története
Nem egészen tíz éve szinte az összes európai topcsapat radarján ott volt az akkor 15 éves genki Adriano Bertaccini neve. A legnagyobb tehetségek között emlegették, ám ő nem bírta el ezt a nyomást, kezdett elkallódni, és csaknem teljesen meg is tört a karrierje. Igencsak mélyről kellett visszakapaszkodnia, de a megfelelő döntések, az alázatos munka és alighanem az előző tapasztalatai segítségével ma már a belga élvonal egyik legjobb gólvágója, akinek még egy topligás szerződés is kinézhet a közeljövőben.
Még 2015-öt írtunk, amikor a belga sajtóban megjelent az első olyan szalagcím, hogy „A Bertaccini család az új Hazard család”. Az írás természetesen arra utalt, hogy adott egy nagyon fiatal testvérpár, akik a tinédzser éveik alatt elkezdték meghódítani a labdarúgás világát és a képességeik alapján a generációjuk kiemelkedő alakjai is lehetnek. A Hazard családhoz hasonlóan a Bertaccini családnak is több generációja futballozott, illetve futballozik. Az apa, Tony a Sporting Charleroi játékosa volt, majd a Charleroi régió alacsonyabb osztályaiban megannyi klubnál edzősködött. Thierry Hazard-hoz hasonlóan neki is az lett a „küldetése”, hogy fiainak a lehető legjobb útmutatást nyújtsa, hogy olyan sikeres karriert futhassanak be, mint Eden és Thorgan.
A Bertaccini család tíz éve, 2014 nyarán engedte el a két gyermekét Genkbe, ahol az akkor 17 éves Paolino és a 14 éves Adriano is gyorsan letette a névjegyét. Az idősebb testvér ekkortájt már az utánpótlás-válogatottakban remekelt, és az ott töltött első szezonjában bemutatkozott a KRC felnőtt csapatában is, míg a kisebbik fivér az U16-os csapatban 35 gólt termelt a nála két évvel idősebbek ellen. Adriano statisztikái egyenesen hihetetlenek voltak, ez bizonyította azt, hogy generációs tehetséggel van dolgunk.
2015 márciusában az európai topcsapatok megfigyelői egy helyre sereglettek, Neerpedébe, ahol az Anderlecht 15-16 évesei a genkieket fogadták. Adriano ekkor már sokak radarján fent volt, ráadásul a házigazda brüsszelieknél is a pályán volt néhány igazán tehetséges játékos, így sokan kíváncsiak voltak a találkozóra. És akik kint voltak, meg is nézhették a kis Adrianót, amint háromszor mattolja az ellenfelet. A következő héten ő szerezte csapata egyetlen gólját az FC Bruges elleni 2–1-es vereség alkalmával, ezután a Charleroi otthonába látogattak a genkiek. Erről a meccsről Adriano már a félidőben távozott, miután négy gólt lőtt és egy asszisztot is kiosztott!
Az érdeklődők tábora hirtelen megnőtt, köztük volt a Bayern München, az Arsenal, a Chelsea, a Manchester United, a PSG, a Barcelona és persze a Real Madrid is. Az alig 14 éves srác a világ középpontjának érezhette magát és ez el is indította a lejtőn. Ugyanis a belgiumi szabályozás szerint 16 éves kora előtt nem szerződtethető profi csapathoz egy-egy fiatal játékos.
Tehát a kis Bertaccininek várnia kellett, ám ő türelmetlen volt és elcsábította az az álomvilág, hogy rövidesen az egyik elitcsapat új csillaga lesz.
Mindeközben a KRC mindent megtett annak érdekében, hogy olyan vonzó projektet építsen köré, amely maradásra bírná – legalább egy ideig.
A sztárallűrök borzasztó hatással voltak az ifjú Adrianóra, aki elkezdett beleszürkülni a mezőnybe és 2019-ben, anélkül, hogy valaha is bemutatkozott volna a Genk első csapatában, úgy engedték el kölcsönbe, hogy egy év volt már csak hátra az első szerződéséből. A sérülései miatt magát kifutni nem tudó testvérét is foglalkoztató KMSK Deinze ekkortájt a harmadosztályban szerepelt, ám Adriano Bertaccini itt sem tudta igazán megvetni a lábát. Összesen 17 alkalommal lépett pályára, többnyire csereként, s csupán három gólt szerzett. Nem volt meglepő, hogy nem kapkodtak utána, amikor 2020 nyarán lejárt a szerződése és kilépett a szabadügynök piacra.
Minekutána Paolino már fél évvel korábban Ausztriába igazolt, így Adriano is ebben látta a megoldást, próbajátékra ment az Austria Lustenauhoz és el is érte, hogy szerződést kapjon. Csakhogy miközben a fivére az FC Wacker tartalékjainál remekelve kiharcolta, hogy az első csapatban is számoljanak vele, addig a kisebbik testvér szenvedett a német nyelvvel, illetve a családtól való távolléttől, úgy egyáltalán mindentől. Egyértelműnek tűnt, hogy a karrierje leáldozóban van és nincs esélye betörni a profi futball világába. Így hazatért Belgiumba és elfogadta a KVV Thes Sport ajánlatát, ahol legalább félprofi státuszban szerepelhetett, és ha nem is lett minden egy csapásra tökéletes, de Adriano ismét megtalálta a futball iránti szenvedélyét és rálépett egy olyan útra, amely előrefelé vezetett. A tizenegy gólos első szezonja már reményt keltő volt, majd a másodikban ezt is sikerült jócskán túlszárnyalnia, s meg sem áll 27 találatig.
2023 tavaszán a klub honlapján közöltek egy interjút vele, ő pedig hosszasan ecsetelte, hogy a lobbanékonysága mennyi bajt hozott neki a karrierje során. Amikor a szerződéshosszabbítás kérdésköre felvetődött, akkor azt is elmondta, hogy ideje továbblépnie egy ilyen szezon után.
„A következő szezonra új kihívást keresek. Az az álmom, hogy profi labdarúgó legyek. Van néhány csapat, amelyik érdeklődik, de nincs még semmi konkrétum. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Remekül éreztem magam itt a Thesben, most itt az ideje a következő lépésnek a karrieremben.”
Ezt a lépcsőfokot a másodosztályba frissen feljutó RFC Liege jelentette, amely már profi szerződéssel kínálta meg a még mindig csak 22 éves Bertaccinit. Itt nagy kihívás várt rá, mert a harmadik vonalban gólkirályi címet elhódító veteránt, Jérémy Perbet-t kellett pótolnia, ám Adriano ezúttal már készen állt a feladatra és mindent alárendelt annak, hogy meg is feleljen az elvárásoknak. Azonban a felkészülési időszakban nem akartak jönni a gólok és ez sokakban aggályokat vetett fel, de nem a csatárban, aki magabiztosan nyilatkozott.
„Tudom, hogy pótolnom kell Jérémy Perbet-t. Ez nagy nyomást tesz rám, mert ő nem akárki, olyan játékosról beszélünk, aki Liege-ben halmozta a gólokat. De nem gondolok túl sokat arra, hogy még nem szereztem gólt. Egyáltalán nem aggódóm, hiszen ezek csak felkészülési meccsek.”
Az első fordulóban csak kapufáig jutott, majd sorozatban hat mérkőzésen volt eredményes, s összesen hétszer köszönt be az ellenfeleknek. Hirtelen minden korábbi kétely eloszlott, novemberben már azt találgatták a szakírók, hogy januárban akár élvonalbeli érdeklődök is kopogtathatnak Bertacciniért. Ugyan a gólszerzés üteme egy kicsit lelassult, a téli szünetre 11 találattal, a góllövőlista éllovasaként mehetett el pihenni. Januárban aztán megindultak a tárgyalások, mert a Sint-Truiden komolyan érdeklődést mutatott a csatár iránt, aki nem sokkal korábban még a harmadosztályban szerepelt.
Az átigazolási időszak végére össze is jött az üzlet, a liege-iek a közleményük alapján megkapták a kívánt átigazolási díjat, és nem akarták késleltetni a játékosuk kibontakozási lehetőségeit.
Alig két és fél évvel azután, hogy az osztrák másodosztályban megbukott, Adriano újraépítette magát és a belga élvonalban való bemutatkozásra készült. Csakhogy az akkori vezetőedző, Thorsten Fink nem igazán akart egy újabb csatárt a keretbe, ráadásul a góllövőlistán igencsak elöl álló Aboubakary Koita jelenléte miatt nem tűnt úgy, hogy Adriano jó döntést hozott volna. Ő azonban – lelkileg megerősödve az előző évek tapasztalataival – úgy számolt, hogy hosszú távon kell gondolkodni, s tudta jól, hogy amikor a mauritániai gólvágó majd elmegy, akkor ő könnyedén átveheti a helyét, addigra be is illeszkedik megfelelően.
A terv tökéletes volt és maximálisan be is vált. Az európai kupaszereplés jogáért vívott rájátszás során már rendre pályára lépett, sőt négy gólt és egy asszisztot is összehozott. A nyáron mind Fink, mind Koita távozott, a csapatot pedig a pocsék rajt után az a Felice Mazzu vette át, akinek az elképzeléseibe tökéletesen beleillett a csatár. Ennek is köszönhető, hogy kilenc meccsen már hatszor volt eredményes ebben a szezonban, amivel ott tolong többekkel a bajnokság góllövőlistájának második helyén.
Ami késik, nem múlik – az ő esetében könnyen lehet, hogy beigazolódik ez a mondás. Már-már annyira hihetetlen ez a mélyből való visszatérés Adriano Bertaccini részéről, mint amit a tinédzser évei közepén művelt a nála idősebekkel szemben.
Kiemelt fotó: TSI
Szerző
