15 perc hírnév: akikre egy megmozdulás miatt emlékszünk – IV. rész: Martin Taylor

Sorozatunk negyedik részében rendhagyó módon nem egy pozitív megmozdulásra fogunk visszaemlékezni. Martin Taylor neve egybeforrt azzal a brutális belépővel, amellyel kettétörte Eduardo da Silva lábszárát (és karrierjét). A napra pontosan 13 éve történt esetre, illetve a vétkes angol játékos pályafutására emlékszünk vissza.

GRAEME SOUNESS SZERINT NEM VOLT ELÉG AGRESSZÍV

Martin Taylor 1979-ben született Ashingtonban. A futballista karrierjét, azonban a középiskolai tanulmányaihoz hasonlóan Cramlingtonban kezdte, mely egy kis város nem messze Newcastle-től északra. A helyi klubban fedezte fel őt a Blackburn Rovers, 17 évesen igazolt az észak-angliai együttesbe. Majdnem két évnek kellett eltelnie, hogy bemutatkozhasson a felnőtt csapatban, ám balszerencséjére a Blackburn az 1998–1999-es idényben kiesett a Premier League-ből, majd két rövid kölcsönben töltött időszakot követően – Darlington a negyedosztályban és Stockport a másodosztályban – alapemberré nőtte ki magát a Roversnél.

Időközben a Blackburn visszatért a Premier League küzdelmeibe, miután 2001-ben kiharcolta a feljutást. Taylor három góllal segítette csapatát a feljutáshoz, teljesítményével pedig kiérdemelte az U21-es angol válogatottba szóló meghívót, melyben egy Mexikó elleni 3-0-s győzelem során kapott egy félidőt – John Terryt váltotta a szünetben. 

Első olyan PL-idényében, amikor komolyabb játékperceket tudhatott maga mögött, 19 alkalommal lépett pályára. Csapatával megnyerte a Ligakupát, a Tottenham elleni döntőt végigjátszotta. Martin Taylor bekerült a 2002-es U21-es Eb-re készülő angol válogatottba, mivel Ledley King az utolsó pillanatokban kidőlt sérülés miatt. A Paul Robinson, Gareth Barry, Scott Parker, Jermaine Jenas, Jermain Defoe, Peter Crouch és Alan Smith fémjelezte gárda azonban a csoportkört sem élte túl. Taylor játékperc nélkül utazhatott haza a svájci kontinenstornáról, ennél közelebb pedig már nem került karrierje során a válogatott mezhez.

Taylorról sok szakértő gondolta, hogy nagyon tehetséges, jól olvassa a játékot és jól tudja megjátszani a labdát. Ugyanakkor Graeme Souness (a Blackburn menedzsere 2000 és 2004 között) szerint csak akkor fogja befutni azt a karriert, amit jósolnak neki, ha sokkal agresszívebben játszik. A „Tiny” (apró) becenévre hallgató 193 centiméter magas belsővédőnek meg kellett küzdenie a sérülésekkel, illetve a klub új igazolásaival. Lorenzo Amoruso és Markus Babbel is azért érkezett a Blackburnhöz, mert Souness tapasztalt védőket szeretett volna. Taylor nem maradt a Roversnél, 2004 januárjában 1,25 millió fontért a Birmingham City labdarúgója lett.

A Birmingham vezetőedzője akkor Steve Bruce volt, aki hasonlóan jó véleménnyel volt Taylorról, mint Souness. Már a második mérkőzésén gólt szerzett, a Middlesbrough elleni 3-1-es siker alkalmával. Az angol védő nem tudott állandó helyet kiharcolni magának a „kékek” kezdőcsapatában, leginkább Matthew Upson és Kenny Cunningham sérülései nyitották meg az utat Taylornak a komolyabb játékpercek felé. A következő szezonban Mario Melchiot érkezése miatt még hátrébb került Bruce hierarchiájában és két idény alatt, összesen 28 PL-összecsapáson léphetett pályára. A 2006-os kiesést követően a Championshipben alapembernek számított, de a feljutással végződő idényt követően két hónapon keresztül egy meccsen sem játszott. 2007 novemberében kölcsönadták a Norwich-nak, majd a kölcsön lejártával visszatért klubjához. A Birmingham ugyan elfogadta a Queens Park Rangers ajánlatát, de Martin Taylor nem akart távozni. Időközben Alex McLeish lett a City edzője, és Rafael Schmitz sérülése, illetve az Afrika-kupán szereplő Radi Zsaidi kiesése miatt az angol játékos a kezdőcsapatban találta magát a Derby County ellen (1-1). Taylor maradt Birminghamben, McLeishtől pedig megkapta a bizalmat.

,,Nem értettem az egészet, majd megfordultam és láttam a lábát."

A West Ham elleni mérkőzést is végigjátszotta Martin Taylor, majd 2008. február 23-án az Arsenal látogatott a St. Andrewsba. A mérkőzés harmadik percében Gael Clichy átadását Eduardo da Silva átvette, majd elindult a Birmingham City kapuja felé, a szemből érkező Martin Taylor brutálisan rácsúszott a támaszkodó – bal – lábára. Rögtön lehetett érezni, hogy nagy a baj. Cesc Fabregas a fejét fogta, Mike Dean habozás nélkül felmutatta Taylornak a piros lapot, majd azonnal cserét mutatott és hordágyat kért. Eduardo nyílt síp-; és szárkapocscsont-törést, illetve bokaficamot szenvedett. 

A vétkes hátvéd így emlékszik vissza az esetre:

„Amire emlékszem, hogy átvette a labdát a középpályán és lefordult a kapunk felé. Úgy éreztem, el tudom érni a labdát, nem tudtam már megállítani a mozdulatot, meg akartam szerezni a játékszert, hogy minél távolabb kerüljön a kapunktól. Magára az esetre nem emlékszem, csak arra, hogy az Arsenal-játékosok körülöttem le voltak sokkolva. Nem értettem az egészet, majd megfordultam és láttam a lábát. Brutális volt, nagyon üresnek éreztem magam utána. Nem vagyok olyan ember, aki szándékosan fájdalmat okozna másoknak, Eduardo túl gyors volt, én meg nem tudtam megállni.”

 

 – nyilatkozott az Independentnek Taylor.

Eduardo a Birmingham Mailben a következőképpen vélekedett az eseményekről:

„Nem láttam a szerelési kísérletet, így nem tudtam kitérni előle. Amikor becsúszott, hallottam a reccsenést. Azt hittem, hogy csak a bokám ficamodott ki, majd lenéztem és nagy volt a sürgölődés körülöttem. Hallottam, hogy valaki azt mondja, elveszíthetem a lábam, majd nem tudtam mozgatni a lábujjam. Ugyan fájdalmat nem éreztem, de elkezdtem pánikolni. Az orvosok adtak morfiumot, amitől alig emlékszem a többire. Egy órán belül a kórházban voltunk, a műtét után az első emlékem, hogy ott volt a feleségem, Andrija. Nagy motivációt adott a felépülésemhez a családom, ezért hálás vagyok nekik.”

Eduardo lábát az orvosi stáb lélekjelenléte mentette meg, a támadó majdnem egy évet kellett, hogy kihagyjon. Nem kímélték Martin Taylort az eset után. Arsene Wenger a mérkőzés után azt mondta, hogy az angol védőnek soha többet nem lenne szabad pályára lépnie. A horvát válogatott csapatkapitánya, Niko Kovac brutálisnak nevezte Taylort. A FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter kérvényezte az angol szövetséget, hogy növeljék meg a hárommeccses eltiltást. Rengeteg fenyegető üzenetet, levelet kapott a következő hetekben. Ugyanakkor sok támogatást is korábbi edzőitől, játékostársaitól – többek között az Arsenal játékosától, Nicklas Bendtnertől –, ami nagyon jól esett neki.

Taylor nem sokkal később a kisfiával együtt látogatta meg a horvát csatárt, aki a történtek ellenére nem haragudott a birminghami játékosra.

„Ez van” – válaszolta Eduardo arra a kérdésre, hogy sajnálja-e, hogy kihagyja a 2008-as Európa-bajnokságot. Ugyan oroszlánrészt vállalt abban, hogy a horvátok ott legyenek a tornán, tisztában volt a profi labdarúgás veszélyeivel, kockázataival. Ez a felfogás nagyon inspiráló volt Taylor számára, és hálás volt, ahogyan Eduardo kezelte a helyzetet.

„Amit ő mondott a sajtóban az fantasztikus. Remek ember, nagyon hálás vagyok neki. Remélem, sok ember megérti, hogy ez sajnos benne van a labdarúgásban, egy balszerencsés eset volt. Mostantól a felépülésére kell koncentrálni.” – nyilatkozott 2008-ban Taylor.

Eduardo felépült, de nem tudta megközelíteni korábbi önmagát, az Arsenalnál nem tudta visszaverekedni magát a kezdőcsapatba. A Sahtar Donyeckben mutatott egy kicsit a régi Duduból, de csak egyszer jutott tíz gól fölé a bajnokságban.

Martin Taylor a történtek után már csak egy mérkőzésen lépett pályára az angol élvonalban, a Wigan Athletic elleni összecsapáson a 72. percben lecserélték. Combsérülése miatt, pedig kihagyta a szezon hátralevő részét.

CSENDES VISSZAVONULÁS

A szezont a 19. helyen fejezte be a Birmingham City, melyben a Championshipben Taylor ismét alapembernek számított, de a gyors visszajutást követően már nem játszott a klubban. Hat év és 117 tétmeccs után távozott, új állomáshelye a Watford lett. Itt négy évet lehúzott a Championshipben, a 2010–2011-es idényben mind a 46 bajnokin játszott, ebből csak három alkalommal nem volt végig a pályán. Az egyre kevesebb játéklehetőség miatt a Sheffield Wednesdayhez igazolt 2013-ban, de a teste már nehezen bírta a terhelést. Pályafutása utolsó profi idényében kölcsönben volt egy hónapig a harmadosztályú Brentfordnál, ahol a Tranmere elleni debütálásakor két perc után gólt szerzett (megdöntve a klubrekordot leggyorsabb góldebütánsként). A Wednesdaynél 2014 nyarán lejáró szerződését nem újította meg, 34 évesen vonult vissza Martin Taylor.

A képek forrása: bcfc, thesefootballtimes

A cikksorozat összes része:

[su_posts template="templates/list-loop.php" posts_per_page="5" taxonomy="post_tag" tax_term="1338" order="desc"]