152 év romantikus amatőrizmus, majd négy esztendő szigorú profizmus – ez a Queen’s Park FC eddigi történelme
Skóciában Glasgow a labdarúgás központja, hiszen a Celtic és a Rangers uralja az élvonal küzdelmeit már több évtizede. Azonban akad a városban egy még régebbi klub, a Queen’s Park FC, amely csak néhány éve döntött úgy, hogy professzionális státuszba lép, és ezzel megkezdi útját a Premiership felé.
A Queen’s Park FC a legrégebbi futballklub Skóciában, 1867-ben alapították. Csak névrokona az új-zélandi Queens Park AFC, az angol Queens Park Rangers FC vagy a walesi Gap Queens Park FC, más tekintetben nincs közös pont közöttük. Már csak azért sem, mert a skót együttes az első 152 évben amatőrként működött – még csak félprofi játékosokat sem alkalmazott –, s évtizedeken át a glasgow-i klub volt az egyetlen ilyen a skót professzionális ligákban, mígnem 2019 novemberében megszavazták a státuszváltást.
Az amatőr klub fénykorát még a 19. században élte, amikor – egyedüli skót csapatként – kétszer is (1884, 1885) bejutott az angol FA-kupa döntőjébe. E mellett tíz alkalommal is elhódította a Skót Kupát, 1874 és 1893 között, s csupán két vesztes finálé csúfítja az amúgy kiemelkedő eredménysort, hisz a városi riválisok mögött a Queen’ Park FC a harmadik legeredményesebb klubja a sorozatnak.
A 20. század elején még az élvonal egyik biztos résztvevője volt a klub, majd a második világháború után már többnyire csak egy-egy átmeneti időszakra tudta visszaverekedni magát a legmagasabb osztályba. Ezt követően fokozatosan csúszott egyre lentebb, miközben a profizmus vette át az uralmat a legfelsőbb ligákban. Az elmúlt két évtizedben a harmadik és a negyedik vonal közt mozgott a Queen’s Park, ám a néhány éve a klub vezetése és a tagsággal rendelkező támogatók nehéz döntés elé kerültek a folytatást illetően. 2019-ben Gerry Crawley, az akkori elnök hosszas vezetőségi egyeztetés után szavazásra bocsátotta, hogy véget vessenek a 152 éves amatőr státusznak. A több mint 200 tagot számláló gyűlés döntésének hátterében a pénzügyek álltak.
„Nehéz időszak ez a klub számára, és ha valóban az a döntés, hogy nem akarják meglépni a professzionális státuszra váltást, akkor kollektív felelősséget kell vállalni azért, ami ezután következhet. El kell döntenünk, hogy miként folytassuk, s hogyan maradhatunk versenyképesek amatőrként”
– jegyezte meg az elnök a klubtagok felé eljuttatott tájékoztatóban.
Queen’s Park FC-mérkőzés a Hampden Parkban (Fotó: WB Tukker / www.extremefootballtourism.blogspot.com)A lépésre azért volt szükség, mert a klub óriási pénzektől esett el korábban amatőr státusza miatt. A nem professzionális, de még csak nem is félprofi egyesületeknél nevelkedett fiatalok ugyanis mindenféle kártérítési díj nélkül tudják elhagyni a csapatukat, hogy egy profi klubhoz igazoljanak. A Liverpool FC balhátvédje, Andy Robertson, a Heart of Midlothian FC támadója, Lawrence Shankland és a Motherwell FC középpályása, Blair Spittal – csak három játékos a Queen’s Park akadémia legtöbbre taksált tehetségei közül, akikért a klub nem kapott kompenzációt az elmúlt évtizedben.
„Óriási összegeket költünk a fiatalok fejlesztésére, de nem látjuk ennek semmilyen gyümölcsét. Ha nem tudunk profi szerződést ajánlani nekik, akkor a 18. életévük betöltése után szabadon elmehetnek egy profi klubhoz. Az előző szezonban az ifjúsági Skót Kupa elődöntőjéig jutott csapatunkból négyen távoztak, az Aberdeen, a Hibernian, a Ross County és a St. Mirren is lecsapott egy-egy tehetségünkre, és nem kaptunk értük semmilyen juttatást”
– fejtegette a klub helyzetét az elnök.
A klubtagok a 2019. november 14-i indítványt követően a professzionális státusz mellett szavaztak. A tagság 91 százaléka úgy döntött, hogy ez a helyes út, így ismét sikeresek lehetnek. Ezen változtatás révén a klub hosszabb távú szerződéseket köthet játékosokkal, ami az előző évtized tapasztalatai alapján stabil anyagi hátteret biztosíthat majd. Az igazi pénzügyi biztonságot azonban egy valamivel későbbi döntés hozta el, amikor is úgy határoztak, hogy eladják a Skót Labdarúgó-szövetségnek a Hampden Parkot – ahol a válogatott is játssza mérkőzéseit –, amely több mint 50 000-es befogadóképessége révén nekik óriási. A járványhelyzet utáni időszakban a fenntartási költség már túl nagy teher volt egy ki nem használt épület esetén, miközben a SFA valamivel több mint ötmillió fontot fizetett, így a következő idény költségvetése máris fedezve volt.
A működési modell megváltozásakor aligha hitte volna bárki is, hogy ennyire gyorsan jön a siker, de mégis így lett. A 2019–2020-as szezon ugyan félbeszakadt a koronavírus-járvány kitörése miatt, de a korábbi két évben a középmezőnyben végzett együttes hirtelen szintet lépett. A lejátszott 18 forduló alatt veretlen maradt a Queen’s Park, és a biztos gazdasági helyzete révén jóval kevésbé rendítette meg a járványhelyzet, mint a riválisait, így osztályt váltott. A csapat a 2020–2021-es kiírást már a harmadik vonalban kezdte meg, ahol újoncként a negyedik hely megszerzése szép eredmény volt. De az igazi bravúr csak utána következett, a rájátszásban a Championship utolsó előtti helyezettje, a Dunfermline Athletic FC és a bronzérmes Airdrieonians FC legyőzésével a Queen’s Park kivívta a feljutást a másodosztályba.
Feljutás a League One-ból (Fotó: SNS Group)1983 után szerepelhetett ismét a Queen’s Park FC a másodosztályban, ahol immár új elnökkel vágott neki a nagy álmok megvalósításának. David Hunter kapta meg a posztot, a klub egykori legendájának Eddie Hunternek az unokaöccse, aki éveken keresztük dolgozott a pénzügyi szférában. A gazdasági szakember jó kapcsolatai révén a sikerek újabb szponzori szerződésekkel jártak együtt, ezeknek köszönhetően pedig további erősítésekre is futotta. 2021-novemberében érkezett a klubhoz Marijn Beuker sportigazgató, aki az utánpótlásnevelés és a fiatal tehetséget fejlesztéséért volt felelős a hollandiai Alkmaarban. Ő igyekszik angliai kapcsolatok kiépítése révén ütőképes keretet összeállítani Owen Coyle vezetőedző számára, aki pedig az eredményekben szeretné megmutatni, hogy jó döntés volt bizalmat szavazni neki.
Az újonc két osztály meghódítása után azt a célt tűzte ki maga elé, hogy harcban lesz itt is a feljutásért, mert nem elég, hogy 39 év után visszatért a második ligába, 1958 után ismét élvonalbeli szeretne lenni. A financiális háttér adott ezen tervhez, s bizony a pályán nyújtott teljesítmény alapján is reális esély van az újabb osztályváltásra.
A szezonnak már túl vagyunk a felén, a QPFC pedig vezeti a tabellát, és bár nincs komoly előnye, miután a két dobogós, valamint a negyedik is részt vehet a rájátszásban, így még ott is kivívhatja a feljutást. Miután idén nyáron elviekben elkészül az otthonuk felújítása, így az új szezont már a modern kis stadionjukban kezdhetik meg, talán már az élvonalban.
Kiemelt kép: Queen’s Park FC