2022-ben sem tudjuk, mi számít elkapásnak és mi nem

Az elkapás, nem elkapás kérdéskör természetesen nem a jelenlegi szezon hozománya, már a 2014-15-ös rájátszásban is komoly vitatémát szolgáltatott, hogy Dez Bryant elkapta-e a labdát a Packers ellen. A változást követelő hangok aztán három évvel később, a 2017-18-as idényben erősödtek fel igazán, amikor egy Patriots–Steelers meccsen elvették Jesse James touchdownját, ami a Pittsburgh vereségéhez vezetett. Ez a botrány egészen odáig gyűrűzött, hogy korábban soha nem látott módon nem a szezon után, hanem már a Super Bowl előtt megváltoztatták a szabályokat. Az eset óta már közel öt év telt el, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyzet egy fokkal nem lett jobb, amit a hálaadásnapi Patriots–Vikings meccsen történtek is alátámasztanak.

Hogy szól a szabály?

Ahhoz, hogy megértsük a problémát, muszáj megvizsgálnunk a régi és a jelenleg is érvényben lévő elkapás-szabályt.

Bár a futóvá válás sem teljesen egyértelmű, főleg az utóbbi kitétel került a viták középpontjába, ugyanis a pálya széli vagy a célterülethez közeli játékoknál gyakran alakult ki kérdéses szituáció. A már említett James-játék esetében a gondot az okozta, hogy a földet érés közben előrenyújtotta a labdát, közben viszont elvesztette a kontrollt, a labda pedig földet ért a mozdulatsor befejezése előtt, így incomplete passzt ítéltek a játékvezetők.

A liga igyekezett az ilyen helyzeteket elkerülni, így jött létre a jelenlegi szabály, amely szerint az alábbi feltételeknek kell megvalósulnia az elkapáshoz:

·A játékosnak kontrollálnia kell a labdát, mielőtt az földet érne.

·Mindkét lábának, vagy a kezén kívül bármely másik testrészének pályán belül kell érintenie a talajt.

·Miután az első két feltétel teljesült, a játékra jellemző mozdulatot – vagy ahogy a köznyelvben használják futballmozdulatot – kell végrehajtania, vagy elég sokáig kell birtokolnia a labdát, hogy ezt megtehesse. Ilyen futballmozdulatnak számít például a labda előre nyújtása, az elkapás után egy extra lépés vagy mondjuk a szerelési kísérlet elkerülése.

Fontos kiegészítés, hogy amennyiben csak az első két feltétel teljesült, de a harmadik még nem, a játékos pedig elveszti a kontrollt a labda fölött, ami így földet ér, incomplete passzt kell ítélni. Magyarul, futballmozdulat nélkül még mindig a régi szabály van érvényben, azaz túl kell élni a földet érést.

Elkapta-e Hunter Henry?

Miután a szabályt tisztáztuk, ideje rátérni a konkrét történésekre, vagyis arra, hogy jó döntés született-e a Patriots–Vikings meccsen.

3rd&goal helyzetben a vezetésért támadhatott a Patriots a harmadik negyed közepén, Mac Jones pedig meg is találta Hunter Henryt, aki az elkapás után benyújtotta a labdát a célterületre, a játékvezetők pedig touchdownt ítéltek. Ezután jött a pontszerző játékok utáni kötelező visszanézés, majd hosszas videózás után Alex Kemp bejelentette, hogy megváltoztatják a pályán hozott döntést, és touchdown helyett incomplete passz a játék eredménye.

Az indoklás az volt, hogy a tight end elkapás közben elvesztette a kontrollt a labda felett, az pedig hozzáért a talajhoz, azaz Henry nem élte túl a földet érést. Bár a döntés helyességét a meccs után a játékvezetői testület alelnöke, Walt Anderson is megerősítette, azért kérdések így is akadnak az esettel kapcsolatban.

A 2018-ban hozott szabály szerint ebben a pillanatban véget kellene érnie a játéknak, méghozzá touchdownnal, mert az elkapás minden feltétele teljesült a labda pedig elérte a gólvonal síkját. A pontszerzés elvételének és az utólagos indoklásnak egyetlen logikus magyarázata lehet: a benyújtást nem tartották futballmozdulatnak, így a földet érésre vonatkozó szabály lépett életbe. Hogy a szabály szerint egyértelműen játékra jellemző mozdulat a játékvezetők szerint miért nem felelt meg ennek a kategóriának, az sem a meccs közbeni bejelentésből, sem Anderson magyarázatából nem derült ki.

A meccs után természetesen mind Henrynél, mind Bill Belichick vezetőedzőnél rákérdeztek arra, hogy mit is gondolnak a helyzetről. Henry azt mondta, ő úgy érezte, elkapta a labdát, míg Belichick szerint a játékvezetőket kellene faggatni, hiszen ők hozzák meg a döntést, a csapat nem tud mást tenni, mint elfogadni azt. Azt azért hozzátette, hogy a stábjával minden szezon után megnéznek 20 esetet, amelyek egyik fele elkapás, a másik fele pedig nem, hogy megértsék, mi alapján döntöttek a bírók, de sokszor nem tudnak dűlőre jutni, mert nem egyszer fordul elő olyan, hogy két hasonló helyzetet teljesen ellentétesen ítélnek meg a bírók. Ha kicsit visszamegyünk az időben a most futó szezon második fordulójáig, máris találunk erre egy remek példát. Travis Kelce a Henryéhez kísértetiesen hasonló szituációban kapta el a labdát a Colts ellen, és a benyújtás közben ő is elejtette a játékszert, akkor viszont mégis touchdownt ítéltek.

Ha el is fogadjuk, hogy Henrynek túl kellett volna élnie a földet érést, akkor sem biztos, hogy jó döntés született, ugyanis a szabályok értelmében csak akkor lehet megváltoztatni a pályán hozott döntést, ha egyértelmű képi bizonyítékot találnak arra, hogy az eredeti ítélet téves volt. Ebben az esetben viszont ez a helyzet maximum nagyon nagy jóindulattal állt fent. Ugyan van olyan kameraállás, amelyből úgy tűnik, hogy a labda érinti a földet, egy másik szögből viszont az látszik, hogy Henry keze végig alatta van. A két kép ellentmondását nem nagyon lehet feloldani, így a helyes döntés valószínűleg az lett volna, ha marad a pályán hozott ítélet, legyen az akár touchdown, akár rossz passz.

Összegzés

Egy NFL-klasszikust idézve: valószínűbb, hogy Henry elkapása touchdown volt, mint hogy nem. A meccsen ráadásul nem ez volt az egyetlen eset, amikor a Patriots jött ki rosszul a kétes bírói ítéletekből. Említhetnénk például, hogy egy playen belül elnéztek egy Henry elleni defensive pass interference-t és egy Mac Jones elleni facemasket, vagy a fordulópontnak számító kickoff visszahordásból született Vikings-touchdownt, ahol a Kyle Duggeren bemutatott kulcsblokk egy elég csúnya holding volt. Ennek ellenére tévúton jár az, aki szerint a Patriots a bírói hibák, egy hangos kisebbség szerint csalás áldozata lett. A meccset ugyanis többször megnyerhették volna a számukra kedvezőtlen döntésekkel együtt is. Azért például nehéz a játékvezetőket kárhoztatni, hogy a Henrytől elvett touchdown helyett rúgott mezőnygól után egyetlen pontot sem tudtak szerezni, ahogy azért sem Alex Kempék a felelősek, hogy Nelson Agholor lelassít az útvonala közepén a sorsdöntő negyedik kísérletnél, ahogy a Vikings punterét sem ők tarolták le. Arról nem is beszélve, hogy két hete pont a Vikings tudta leküzdeni a hálaadásnapinál súlyosabb játékvezetői tévedéseket a Bills ellen.

Ami pedig az elkapásokat illeti, közel öt évvel az új szabály bevezetése után kijelenthető, hogy nem oldott meg semmilyen problémát, maximum más jellegűeket teremtett azzal, hogy máshol kell szubjektív döntést hoznia a játékvezetőknek. Henry labdaelejtése ugyanis annak a következménye, hogy futballmozdulatot hajtott végre, amit mégsem ismertek el annak. Ez már csak azért is aggasztó, mert az egykori szabálymódosításnak az volt a célja, hogy a játékra jellemző mozdulatok ne eredményezhessenek rossz passzt, sőt, ösztönzik a játékosokat ezekre a mozdulatokra. Félreértés ne essék, a régi szabálynak is voltak hibái, és tökéletes megoldás valószínűleg nem is létezik, azt azonban pozitívumként kell megemlíteni, hogy legalább világos volt, hogy a labda előrenyújtása kockázatokkal jár.

Most azonban mégis megismétlődött a Jesse James-eset, ami rávilágított arra, hogy az NFL-ben még mindig nem egyértelmű, mi elkapás és mi nem, és erre a dilemmára valószínűleg soha nem fogunk tökéletes megoldást találni.

Kiemelt fotó: USA Today