26 év, újra 3-2 és ugyanaz az érzés

Hűvös őszi nap volt. Az előző szezonban a Manchester United mögött bajnoki ezüstérmet szerzett Newcastle United érkezett az Üllői útra, kiváló formában. Az UEFA-kupa-találkozó októberi időpontjáig lejátszott kilenc bajnoki mérkőzéséből hetet is megnyert a Newcastle és vezette is a Premier League-et. A támadósorban az angol válogatott Les Ferdinand mellett a valaha volt egyik legnagyszerűbb angol támadó, a 260 góljával a mai napig PL-csúcstartó, abban az időszakban egymás után háromszor is gólkirály, valamint az 1996-os Európa-bajnokság legjobb góllövőjének járó díját is elhódító Alan Shearer futott ki a pályára. Mögöttük Peter Beardsley, Keith Gillespie, David Ginola, David Batty, Philippe Albert, majd a visszavágón Faustino Asprilla játszott, az 1990-es évek meghatározó futballistái.

„Győzelmet és továbbjutást várok!” – a Premier League éllovasa ellen

A mérkőzésen két gólt szerző Lisztes Krisztián ettől függetlenül optimista volt, győzelmet várt a találkozót megelőzően, Varga Zoltán, a Ferencváros frissen kinevezett vezetőedzője, aki még csak ekkor ismerkedett csapatával azt nyilatkozta:

„Mindig győzelmet várok, a jelen esetben továbbjutást! Ez a kötelező hozzáállás számomra, ezt próbálom elsajátíttatni a játékosokkal is.”

Ez a fajta céltudatosság, magabiztosság és a fanatikus, egy órával a kezdés előtt a stadiont teljesen megtöltő Üllői úti szurkolósereg biztosította háttér már a hetedik percben eredményre vezetett, Miriuta Vasile indítására Horváth Ferenc eszmélt a leggyorsabban, hamar megszereztük a vezetést. Még meg sem szokhatta a régi Fradi-stadion atmoszféráját a vendégcsapat, Lisztes Krisztián már kétgólosra növelte az előnyt, melyet a legendás Kevin Keegan együttese az első félidő második felében egalizálni tudott.

Varga Zoltán azt nyilatkozta a mérkőzést követően, hogy olykor négy csatárral is rohamoztatott, hiszen hetek óta hangoztatta már, hogy nincs gond a magyar játékosok állóképességével, csak meg kell találni a kulcsot hozzájuk.

Aki részese volt ennek a győzelemnek, ennek a találkozónak, aki látta 90 percre eltűnni a hatalmas anyagi és szakmai különbségeket a pályán, aki átélte azt a fantasztikus, Európa-szerte is abszolút egyedi hangulatot, az sohasem felejti.

Angliába visszatérve a bajnoki címvédő Manchester Unitedet fogadták a Szarkák, Sir Alex Ferguson csapata 5-0-s vereséget szenvedett a St. James’ Parkban, a Newcastle pedig megerősítette a helyét a táblázat élén.

26 évvel később a képlet ugyanaz

2022-ben a török bajnok érkezett a ferencvárosi szentélybe. Új stadion, változó körülmények, eltérő háttér és lehetőségek, a forgatókönyv azonban mit sem változott: egy magasabb polcon jegyzett bajnokságból érkező csapat és a nemzetközi futballban is jegyzett játékosai ellen kellett bizonyítani, a 12. játékosként harcba induló szurkolósereg támogatása által.

A megszokott felállás a hazai oldalon, a legerősebb felállásban a védelem és a támadószekció, egyedül a középpályán lehettek kérdőjelek. A héten edzéseket kihagyó Aissa Laidouni és Anderson Esiti helyett ezúttal Muhamed Besic és Vécsei Bálint kapta meg a bizalmat, a 4-2-3-1-es felállásban, védekező középpályásként nekik kellett megszűrni a támadásokat, zárni a felpasszra esélyes folyosókat, kisegíteni a támadásoknál esetleg feljebb ragadt társakat, és az építkezésből, labdakihozatalokból, a kombinatív játékokból is ki kellett venni a részüket. A feladataikat pedig tökéletesen látták el, ugyanúgy, ahogy 26 évvel ezelőtt, egy nagyszerű indítás után a legszemfülesebb csatár továbbított a mérkőzés elején a vendégcsapat hálójába, Miriuta és Horváth helyett ezúttal Vécsei és Tokmac Nguen voltak a főszereplők.

A bírói tévedés sem zökkentette ki a Ferencvárost

Egy hatalmas bírói tévedés azonban nagymértékben rajzolta át a mérkőzés forgatókönyvét. Az egyedül kapura törő Franck Bolit Jean-Philippe Gbamin próbálta szerelni hátulról, rárakta kezét az elefántcsontparti támadó vállára, a lábuk összeakadt, a labda megszerzésére esélye sem volt a honfitárs középpályásnak. Mind a ketten elestek, az utolsó emberként, gólhelyzetben elkövetett szabálytalanságért egyértelmű szabadrúgás és piros lap járt volna, de azt pár perccel később a ferencvárosi Eldar Civic kapta meg. A bosnyák balhátvéd belépője több mint keményre sikeredett, teljesen megérdemelten kellett elhagynia a játékteret. Ez a szituáció azonban meg sem történt volna, ha nincs egy mérkőzést befolyásoló bírói tévedés.

Esélyt sem adtak a gólszerzésre a Trabzonspornak

A Ferencvárosnak azonban új erőt adtak a fejlemények, a kiállítás másik áldozata Boli lett, aki helyett Botka Endre érkezett taktikai okokból, megszilárdítva a védelmet. Jó döntésnek bizonyult, hogy Sztanyiszlav Csercseszov meghagyta a lehetőségét a további (kontra)támadásoknak is, nem szervezte át csapatát háromvédős felállásra, hanem a zöld-fehérek 4-4-1-es védekezésből próbálták továbbra is gyors játékosaik, szélsőik segítségével meglepetést okozni az elég ingatag vendégvédelemnek.

A bátorság pedig ezúttal is eredményességgel párosult, Tokmac ezúttal az előkészítő szerepében tündökölt, Adama Traoré pedig nem tud kihagyni mérkőzést szerzett gól nélkül. A szünet előtt még egy teljesen jogos tizenegyessel növelte az előnyét a Ferencváros, így nem maradt más esélye a vendégcsapatnak, mint frissíteni, sokat cserélni, átszervezni és mindent egylapra feltenni.

A hősiesen, szinte hiba nélkül teljesítő hazai játékosoknak ez csak újabb kontralehetőségeket biztosított, és a helyzetek minőségét jelző xG-mutató adta a legjobb visszajelzést a Fradi hatékonyságára: a több mint 80 percet emberhátrányban játszó FTC 2,08-as xG-t produkált, míg a 23 lehetőségig és nyolc kaput eltaláló lövésig jutó Trabzonspor csak 1,47-t. Ez azt jelenti, hogy bár párszor védenie kellett Dibusznak és többször be is tudták fejezni az akciót a vendégek, nagy helyzetük, igazán nagy izgalomra okot adó kísérletük nem volt (ami lett volna, azt lesállás okán a videóbíró érvénytelenítette). Ezért pedig hatalmas dicséret illeti a Ferencvárost.

(Fotó: Hajdu Press)

Küzdeni mindig, feladni soha!

A nagy labdabirtoklási különbség, az alacsony passzhatékonyság abszolút az emberhátrány következménye, a küzdeni tudás, a végső sípszóig tartó egyéni teljesítőképességek határait feszegető teljesítmény és maximális koncentráció pedig a győzelemé. A győzelemé, melyet ugyanúgy látni, átélni és magunkhoz ölelni kellett, mint 1996. október 15-én egy másik 3-2 alkalmával.

Ez pedig sokszor elég a magasabban jegyzett csapatok ellen is. Nehéz bárkit kiemelni, több kiváló egyéni- és csapatteljesítmény is kellett ehhez a sikerhez, a pályán és azon kívül is. „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek” – írja Ady Endre A Tűz csiholója kezdősoraként. 1996-ban és csütörtökön is nagy és emlékezetes dolgok születtek, mert bátrak voltak, akik nyertek.

Kiemelt fotó: Eurosport