27 évesen robbantott bankot Wimbledonban – íme, a Chris Eubanks-sztori

A langaléta amerikai 2017-ben, 21 évesen állt profinak, de egészen az idei év tavaszáig semmit sem tudott felmutatni. A Grand Slameken és az ATP 1000-es versenyeken sosem jutott messzebb a második fordulónál, többnyire a világranglista 150. és 200. helye között tanyázott, jellemzően a Challenger-tornákon szerepelt, és örült, ha sikerrel vette a selejtezőt egy-egy nagyobb versenyre. A profi karrierje mellett a Tennis Channel szakkommentátoraként dolgozott, és megrekedt pályafutása okán már a visszavonulást is fontolóra vette, de végül mégsem lépte azt meg.

Még a 2023-as éve is cudarul indult, a kisebb tornákon sem ment neki a játék, nála jóval alacsonyabban rangsorolt ellenfelektől kapott ki. Márciusban aztán két sikeres selejtező mérkőzés után a miami mestertorna főtábláján találta magát, és ezzel kezdetét vette a Chris Eubanks-sztori.

Floridában végül hat meccset nyert meg zsinórban, és akárcsak tegnap, a korábbi világelső és US Open-győztes Danyiil Medvegyev állította meg a legjobb nyolc között. Élete legjobb eredményével így is a 85. helyre lépett előre a világranglistán.

„El sem tudom mondani, mennyit ért most számomra az, hogy tagja vagyok a legjobb száz mezőnyének. Erre vágytam régóta, és ezért dolgoztam az első naptól kezdve, hogy idekerüljek. Most minden csodás, a folytatásra pedig úgy tekintek, mint a habra a tortán”

– mondta akkor Eubanks.

A következő lépcsőfokot közvetlenül Wimbledon előtt ugrotta meg: július 1-jén megnyerte az egyik utolsó felvezető versenyt, a 250-es mallorcai tornát. A nem túl acélos mezőnyben egyetlen kiemelt került az útjába, méghozzá a 35 éves Adrian Mannarino – a döntőben. Eubanks azonban simán hozta az első szettet, majd a második legelején elvette ellenfele adogatását, és mindössze 64 perc alatt 6:1, 6:4-re nyert a rutinos, nála jóval sikeresebb franciával szemben. Profi karrierje első tornagyőzelmét követően a 43. helyre ugrott a világranglistán, így életében először úgy került a wimbledoni főtáblára, hogy nem kellett selejtezőt vívnia érte!

Forrás: Tennis.com

A megmagyarázhatatlan áttörés

Az szinte példa nélküli, hogy valaki 27 évesen robbanjon be a világelitbe. Olyanra persze akad precedens, hogy egy teniszező fiatalon kimagasló eredményeket ér el, aztán néhány sikertelenebb év után vesz egy új lendületet a pályafutása (Fucsovics Mártonnal is így volt, ő 2018-ban, 26 évesen érkezett meg arra a szintre, ahová most Eubanks), de hogy egy másik végletet is idehozzunk: Björn Borg 26 esztendősen már visszavonult – 6 Roland Garros- és 5 Wimbledon-győzelemmel a tarsolyában. Persze a svéd legenda története finoman szólva sem mindennapos, noha idő előtt „nyugdíjba” vonuló nagy bajnokból eddig jóval több volt, mint amennyi Eubankséhoz hasonlóan váratlanul meglóduló karriert láthattunk.

Christopher Eubanks 1996-ban született a Georgia állambeli Atlantában és ott is cseperedett fel, 13 éves koráig az édesapja edzette. A középiskolai évek kezdetén a család közeli baráti kapcsolatot ápolt Donald Younggal (aki fénykorában a világranglista 38. helyéig jutott), így az ő családja által irányított South Fulton teniszakadémián pallérozódhatott, és rendszeresen edzett Younggal is. A Westlake High School kötelékében három év alatt két regionális bajnoki címhez segítette csapatát, majd 2013-ban a juniorok között 43-6-os győzelmi mutatóval zárta le életének e szakaszát.

A Georgia Tech University-n töltött három éve során kétszer is az év játékosa, korosztálya egyik legreményteljesebb ígérete volt, az egyetemet nem is fejezte be, mivel profinak állt.

„Nem kifejezetten az volt az életcélom, hogy profi teniszező legyek. Mindig is szerettem volna a tenisszel foglalkozni, egészen a junior évemig nem hittem benne teljesen, hogy tényleg erre vagyok hivatott, de ott megváltoztak a dolgok. Régebben úgy volt, hogy inkább szerezzek diplomát üzleti szakon, aztán amellett meglátjuk, hogyan megy a tenisz, viszont amikor az első egyetemi évem alatt kezdtek komolyra fordulni a dolgok, és jöttek az eredmények, elhatároztam, hogy kizárólag a tenisszel szeretnék foglalkozni”

– emlékezett vissza a kezdetekre.

Az eredmények azonban egyáltalán nem jöttek, az egyetlen említésre méltó szereplése a 2017-es atlantai 250-es tornához köthető, hazai pályán két kört ment, a negyeddöntőig jutott.

Most, hat évvel később is két negyeddöntővel vétette észre magát, de micsoda különbség!

Szárnyalás Wimbledonban

Eubanks élete első wimbledoni mérkőzésén szetthátrányból fordított a brazil Thiago Monteiro ellen, és nyert viszonylag könnyedén 3–1-re, a következő kanyarban viszont már egy komoly skalp következett: a hazaiak új üdvöskéje, a tavaly elődöntőig jutó, 12. kiemelt Cameron Norrie. Bár az amerikai egy játszmát ellene is elbukott, nem volt kérdés, ki a jobb. A harmadik körben Christopher O’Connell következett, a világranglista 73. ausztrált 3–0 arányban győzte le – mindhárom szett tie-breakben dőlt el, de az eredmény az ellenfélre nézve volt hízelgő. A nyolcaddöntőben aztán jött a gigabravúr, az ötszettes diadal Sztefanosz Cicipasz felett. Az amerikai 1–2-es hátrányból fordított a ranglista-ötödik görög ellen, és bejutott a negyeddöntőbe.

„Néhány hete még utáltam füvön játszani, de mostanra már ez a borítás lett a legjobb barátom. Hihetetlen, amit most érzek, pályafutásom legnagyobb győzelme, amiért egész életemben dolgoztam, nem tudom leírni a boldogságot, ami bennem van most”

– mondta a diadalittas Eubanks.

Ellenfele megint Medvegyev volt, aki szintén életében először jutott be a legjobb nyolc közé Wimbledonban, és neki sem a fű a kedvenc borítása – igaz idén egészen jól megy neki az All England Clubban – ahol tavaly el sem indulhatott, az orosz agresszió elleni szankciók miatt. Medvegyev eddigi egyetlen nehéz meccse az előző fordulóban Fucsovics ellen volt, játszmát is csak a magyar nyert ellene, és még a bokasérülése után is keményen megdolgoztatta az oroszt. Tegnap délután is úgy tűnt, érvényesülhet a papírforma, az első szett Medvegyevé lett, utána azonban egy óra alatt fordított az amerikai, és úgy tűnt, újabb csodát vihet véghez. A negyedik játszmát azonban a rövidítésben elbukta, a döntő szettre pedig elfogyott, és végül 6:4, 1:6, 4:6, 7:6, 6:1-re győzött a 3. kiemelt orosz.

A torna során összesen 102 ászt ütő Eubanks egyébként élete legjövedelmezőbb másfél hete során (300 000 angol font jár a negyeddöntőért) egy nem akármilyen rekordot is megdöntött: összesen 321 nyerő ütése volt, több, mint valaha egy verseny alatt bárkinek Wimbledonban! Az eddigi csúcstartó Andre Agassi 1992-ben 316-ig jutott, de lényeges különbség, hogy a Las Vegas-i zseni 31 éve megnyerte a tornát, azaz hét mérkőzése volt erre, míg honfitársának csupán öt.

„Ez a két-három hét csupa jót hozott. Ma nem nyertem és csalódott vagyok miatta. De azt hiszem számos pozitív jelet mutattam, amelyeket vihetek magammal tovább”

– mondta a kiesése után.

Az, hogy ez a srác mekkora talentum, a londoni tündöklését követően nem lehet kérdés, az meg talán mindörökre megválaszolatlanul marad, hogy mit csinált idáig. A 201 centiméter magasra nőtt, kifejezetten szálkás felépítésű amerikai mozgása egy picit darabosnak tűnik, viszont értelemszerűen hatalmasokat szervál, hosszú karjaival nagyon messzire elér, ami jól ellensúlyozza a kissé nehézkes lábmunkáját, a hálónál pedig egyenesen életveszélyessé teszi. Egykezes fonákja az egyik éles fegyvere, míg a tenyerese egészen pazar – és a játék összes elemében fejlődhet még, ez nyilvánvaló. Viszonylag sok ki nem kényszerített hibát vét, de ezen is bőven lehet javítani – a minőségi edzésmunka és főleg az egyre növekvő mérkőzésszám erős ellenfelekkel szemben ezt mind előmozdítja majd.

Persze egy ilyen hirtelen berobbanás mindig magában hordozza a visszaesés lehetőségét is, de Eubanksnek a wimbledoni szereplése után már biztos a részvétele a US Openen is, és amennyiben New Yorkban is bizonyít, könnyen lehet, hogy a jövő egyik stabil top 10-es játékosát tisztelhetjük majd a személyében.

Kiemelt kép: NBC Sports