29 évesen egy villámcsapás miatt vesztette életét a mellőzött magyar labdarúgó

A borsodnádasdi születésű Szucsányi András az Ózdi Kohász színeiben 1961-ben mutatkozott be a magyar élvonalban. Ezt követően 22 évesen a Diósgyőri VTK-hoz került, melyet 1963 és 1968 között erősített. A tehetséges középpályás tagja volt az 1965-ben Magyar Népköztársasági Kupa-döntős csapatnak, majd bekerült a B-válogatottba is. Szucsányi töretlen fejlődését mutatta, hogy Lakat Károly meghívta az 1968-as olimpiára készülő, címvédő magyar együttesbe is, ám a torna előtt nem sokkal váratlanul kikerült a keretből, így nem lehetett tagja az aranyérmes nemzeti csapatnak.

„Szucsányi karrierje irigylésre méltóan indult. Tehetsége korán megmutatkozott, mert emellett jó modorú, kedves fiú volt, a város a szívébe zárta. Ha sietett taxin ment, majd később száz méterre is a saját kocsiján. Csak így tudta elkerülni, hogy ismeretlenek megszólítsák, lépten-nyomon megállítsák. Bármihez nyúlt, sikerült. Elvégezte a kohásztechnikumot, s a vizsgákra készülve is állandóan a legjobbak között szerepelt a csapatban. Mérkőzéseket nyert meg, mert tudta, hogy mi a siker alapja: példamutatóan edzett!” – írta a miskolci időszakáról a Népsport 1970. március 28-i száma.

A FourFourTwo magazin a 2018. szeptemberi számában a Döglött Akták című sorozatban járt utána Szucsányi történetének, melyben felgöngyölítették, hogy a játékos váratlan kimaradása mögött róla készült ügynöki jelentések állhattak. A beszámolók szerint Szucsányi éjszakai kimaradásait a szövetségnél nem nézték jó szemmel, egyes orgánumok pedig arról számoltak be, hogy mérkőzéseket adhatott el.

„Az üzletet nem én kezdtem. Nem is a játékosok. Akkoriban jól ment a csapatnak, s nem jelentett nagy veszteséget, ha segítünk másoknak. Aztán, nem tagadom, volt úgy is, hogy velem egyezkedtek Később meg bűnbakot kellett keresni, és arra is jó voltam... Alapot szolgáltattam a büntetésre, meg is bűnhődtem érte”

– idézte egy 1969-es kijelentését az Index.

1969-ben az eltiltása után az MTK-hoz igazolt és a fővárosban új erőre kapott a nehéz időszakot követően. Ő maga sem titkolta, hogy a válogatottból való kihagyás érzékenyen érintette:

„Nem voltam képes túltenni magamat azon, hogy kimaradtam az olimpiai válogatott keretből. Megrágalmaztak. A látszat ellenem szólt, s én úgy éreztem, megpattant bennem valami. Az, ami addig űzött-hajtott a mérkőzéseken, többé hiányzott belőlem, hiszen sráckorom óta a válogatottság volt az álmom. Arra is gondoltam, hogy szögre akasztom a futballcipőt, hiszen van szakmám, abból is megélhetek”

– fogalmazott akkoriban Szucsányi.

Szucsányi András (Forrás: Szucsányi András emlékoldal)

1970. augusztus 21-én az MTK játékosai a hétvégi, Salgótarján elleni bajnoki mérkőzésre készültek Dunavarsányban. Akkoriban bevett gyakorlat volt, hogy egy-egy fontos meccs előtt a csapatok külső helyszínen gyakoroltak, hogy kizökkenjenek a megszokott környezetből. A fővároshoz közeli település ideális választás volt, hiszen nem kellett hosszú utat megtenniük, hogy eljussanak oda, a játékosok szerették az ilyen gyakorlásokat. A délutáni edzés megkezdése előtt viharfelhők jelentek meg, de még nem esett az eső, így a játékosok megkezdték a tréning előtti bemelegítést.

A csapat edzője, Palicskó Tibor az egyik játékos, Koritár Lajos életét még meg tudta menteni szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel, Szucsányin azonban már nem tudott segíteni.

A tragédia körülményeire egy szemtanú, Balázs Imre így emlékezett vissza: „Augusztus 21-én délután, valamivel négy óra előtt, a főépület Duna-parti oldalán álltam. Sütött a nap, és néztem a kajakosok edzését. Ekkor, váratlanul, mindent elhomályosító éles fényt láttam, majd hatalmas csattanás következett. Gondoltam, a közelben csapott le a villám. A futballpálya felé rohantam, ahol megdöbbenve láttam, amint az MTK játékosai négykézláb kóvályogva kúsznak az épület felé. Csak Szucsányi és Koritár maradt fekve. Palicskó edző térdelt felettük és segítségért kiabált, hogy hozzunk hordágyat, s keressünk orvost. Közben mesterséges légzéssel és szívdörzsöléssel próbálta eszméletre téríteni őket. Koritár esetében ez szerencsével is járt, de Szucsányi meredt testét csak pokrócba fektetve tudták lehozni a pályáról. (…) Én közben elszalasztottam a szakácsot a Csepel Autógyár mentőorvosáért, aki hamarosan meg is érkezett. Később Taksonyból is jött egy orvos. Mind a ketten megállapították a halált, amely a villámcsapás pillanatában következett be.”

Lepies György és Serényi Péter a Tragédia a sportpályán című könyvében az érintett játékosok részletesen felelevenítették a villámcsapás körülményeit. A labdarúgók úgy érezték, mintha egy megfoghatatlan erő földre kényszerítette volna őket és a legtöbben négykézláb siettek be a pályáról az öltözőbe, miközben Szucsányit sikertelenül próbálták újraéleszteni.

Az eset után MTK játékosait a Sportkórházban vizsgálták ki és az orvosok tanácsára a csapat következő mérkőzését elhalasztották. A magyar bajnokság többi mérkőzése egyperces gyászszünettel kezdődött a tragédia miatt.

„A Kacsóh Pongrác úti lakótelep egyik lakásából délelőttönként hónapok óta két ember indult útnak. Egy magas, barna, vidám futballista, s egy kicsi, szőke fiúcska. Az ajtótól nem messze a kicsi Zsolt mindig utána kiabált a felnőttnek: Siess haza, Apa!... A nagy ilyenkor bólintott és sokáig integetett vissza. Pénteken váratlanul hazatért az MTK. Egy játékos azonban nem jött velük. Csak a cipőjét tették le az öltöző padjára. A futballcipőjét, melynek egyikén elégett a bőr. Szucsányi András labdarúgó a pályán halt meg. Élt 29 évet” – idézte a könyv.

Az MTK színeiben összesen 33 mérkőzésen szerepelt tragikus sorsú labdarúgó a beszámolók szerint nagy munkabírású játékos, igazi vezéregyéniség volt a pályán.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: ujsagmuzeum.hu