35 évig szolgálta a Liverpoolt az ember, akiről Klopp nem tud könnyek nélkül beszélni

Harmincöt év. 12775 nap. 766500 perc. Graham Carter pontosan ennyi ideig szolgálta főállású alkalmazottként a Liverpool FC-t. A múlt idő használata azért érvényes immár, mert a szerelésfelelős (kit manager) hatvankilenc évesen úgy döntött, nyugdíjba vonul. Nem mos, nem készíti ki többé a Pool játékosainak szerelését edzések és meccsek előtt, nem ölelkezik többet a csapat vezetőedzőjével, Jürgen Kloppal. A klub a 2020-2021-es szezon utolsó bajnoki mérkőzését (2-0-s győzelem a Crystal Palace ellen) követően – annak rendje és módja szerint – Georginio Wijnaldummal együtt Graham Cartert is elbúcsúztatta.

„Köszönjük neki a Liverpoolért tett fantasztikus szolgálatát, és minden jót kívánunk neki” – konferálta fel a Liverpool FC hangosbemondója az idős, mosolygós urat, aki könnyeivel küszködve bandukolt ki az Anfield gyepére a szurkolók ovációjával, illetve a Pool játékosainak és szakmai stábjának szeretetével övezve.

„Hálás vagyok a klubnak mindenért, amit értem tett. Igazán szerettem itt lenni, de most eljött az idő számomra, hogy távozzak és élvezzem a családommal töltött időt” – fogalmazott Carter a liverpoolfc.com-nak, aki végleges döntését a szezon közben hozta meg. A háttérben egészségügyi probléma áll.

„Az előző év elején hét hónapra kiestem a munkából, ekkor döntöttem úgy, felmondok, hogy több időt tudjak tölteni az unokáimmal és a családdal.”

És hogy mennyire fontos szerepet töltött be a klubon belül, azt mi sem fejezi ki jobban, mint a Crystal Palace elleni meccset követő, pálya széli, Jürgen Kloppal készített interjú. Miután a német szakember boldogan, elismeréssel nyilatkozott együttese szezonbeli teljesítményéről, a riporter azzal folytatta, hogy a Pool elköszönt Gini Wijnaldumtól, erre Klopp – szinte meg se várva a mondat végét – jelezte: „...és Grahamtől”.

„Őszintén szólva, nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne szöknének könnyek a szemembe, mert nagyon hiányozni fog nekem. Az az ölelés, amit mindig a meccsek előtt adott, olyan volt, mintha édesapám ölelne. Hihetetlen. Emiatt fogom hiányolni” – fogalmazott Jürgen Klopp.

Buszsofőrként kezdte, apafiguraként fejezte be

Ugyan hivatalosan, főállású alkalmazottként 35 évet töltött a Liverpool szolgálatában, de Carter és a Pool közötti kapcsolat már korábban, 1977-ben elkezdte bontogatni szárnyait. A St. Helens városában született rögbijátékos ebben az évben kapta élete első állását. Épp annál az Ellisonnál lett buszsofőr, amely cég az 1960-as évek óta felel a Liverpool labdarúgóinak utaztatáséért.

„Heti öt nap felszedtem a srácokat reggel, elvittem az Anfieldtől az edzőközpontba, majd vissza. Szerettem, remek munka volt” – mesélte Carter, aki egészen 1986-ig „külsősként” fuvarozta a focistákat, majd ebben az évben hivatalosan is ő lett a csapatbusz sofőrje.

Nem is kellett sokat várnia az első nagy, emlékezetes alkalomra: 1986. május 10., FA-kupa-döntő épp a városi rivális Everton ellen. A meccset az Everton csapatbuszának sofőrjével nézte végig a járművön. Amikor a Pool már 2-1-re vezetett, Cartert kizárták a buszból, vissza se akarták engedni. Végül Kenny Dalglish csapata 3-1-re nyert, Carter pedig a trófeát elhódító, mámorban úszó Liverpool-játékosokat szállította a zsúfolásig megtelt Wembley Wayen (vagy Olympic Wayen, az úton, amely összeköti a Wembley stadiont a Wembley Park megállóval).

Az FA-kupa-győzelem, illetve az azt követő ünneplés olyannyira megérintette Cartert, hogy máig ez a legszebb emlék számára.

Pedig lenne mi közül választania. Mint a klub honlapjának elárulta, azért ez a legkedvesebb élmény számára, mert az volt az első, amit átélt.

„Nagyon jó volt vezetni a Wembley Wayen az éljenző tömeg közt, életem legszebb napja volt az” – fogalmazott.

Több mint egy évtizednyi sofőrködés után – miután széltében-hosszában bejárta az országot – Gérard Houllier 1999-ben felajánlotta számára a szerelésfelelős pozíciót, Carter pedig nem gondolkodott sokat, rögvest fejest ugrott a munkába. A Liverpool családjának népszerű és megbecsült tagja lett, aki igencsak másképp látta a klub játékosait, mint az emberek többsége.

„A klub körül ők csak átlagemberek voltak, olyan, mintha barátokkal lennél. Nem igazán láttad a „megasztárt”. A játékosok az évek alatt sosem változtak – mindannyiuk nagyon barátságos volt. Nem voltak közöttük primadonnák, mindannyian jó srácok voltak. Olyan volt, mintha a haverjaiddal dolgoznál” – mesélte.

Huszonként év alatt ugyan a futball maga és az azt körülvevő közeg is rengeteget változott, egyvalami azonban ugyanolyan maradt: Graham Carter és a napi rutinja. Biztosította a szükséges felszerelést minden edzésre, meccsre, utazásra, ünneplésre. És, ha már az ünneplésnél tartunk...

A Bajnokok Ligája 2005-ös döntőjére készülve Carter pár extra pólót is bekészített a játékosok számára („Bajnokok Ligája-győztes – Isztambul 2005” felirattal), arra az esetre, ha a Pool nyerné a legrangosabb európai trófeát. Mivel azonban az AC Milan a finálé félidejében már 3-0-ra vezetett, Graham érthetően inkább eldugta az előre gondosan legyártott pólókat. Aztán jött a fordulat: Gerrard, Smicer és Alonso góljaival 3-3-ra alakult a rendes játékidő állása. A büntetőket pedig a Liverpool nyerte. A mámora közepette döbbent rá Carter, hogy mégiscsak kellenek azok a pólók, így visszarohant az elrejtett felsőkért.

A különleges pillanatok mellett akadtak nehézségek is. Carter saját bevallása szerint a legnehezebb része a munkájának a felkészülési túrákhoz kötődött. Egy átlagos napon ugyanis minden, amire csak szükség lehet, egy helyen van. De egy edzőtábor alkalmával egy hotelbe van bezárva az ember, és körbe kell menni a szobákon a felszereléssel. „Hárman-négyen vagyunk, valaki a szobákban, valaki az edzésen osztja a felszerelést” – mesélte.

Graham Carter bárhol is szólalt meg, mindenhol hangsúlyozta, örökké hálás lesz a francia Houllier-nak, hogy felkínálta számára a szerelésfelelős pozíciót.

„A Liverpool FC teljesen megváltoztatta az életemet. Csak egy buszsofőr voltam, aztán hirtelen már én feleltem a csapat szereléseiért. Remek életem volt, nem változtatnék rajta. (...) Amikor csak csinálod a munkád, dolgozol és beszélgetsz az emberekkel, nem gondolnád, mennyiszer gondolnak rád az emberek.”

És, hogy mit élt meg 35 év alatt Graham Carter?

• négy angol bajnoki címet (1985-86, 1987-88, 1989-90, 2019-20);


• öt FA-kupa-trófeát (1986, 1989, 1992, 2001, 2006);


• négy angol Ligakupa-sikert (1995, 2001, 2003, 2012);


• a 2001-es UEFA-kupa-győzelmet;


• a 2005-ös és 2019-es BL-elsőségeket;


• a 2001-es, 2005-ös és a 2019-es Európai Szuperkupa-diadalt;


• illetve a 2019-es klub-világbajnoki címet.

És persze 35 különböző felszerelést.

A Liverpool FC csapatkapitánya, Jordan Henderson szűkszavúan és lényegre törően búcsúzott Cartertől.

„Az olyan emberek, mint Graham teszik a klubot azzá, ami.”