468 kilométert futott hat nap alatt a 83 éves sportoló
A 83 éves Bozó Pálról nem mondható el, hogy a nyugdíjasok megszokott életét élné: miután hazatér a munkából, nekilát az aznapi edzésének, és olyan ultramaratoni versenyekre készül, amelyeken csak a legszívósabb futók mernek rajthoz állni. A korosztályos világcsúcstartó már fiatalkora óta a sport bűvkörében él.
Mindszenten nőtt fel, és már kisgyermekkorában is örökmozgónak számított. A fáma szerint, amikor megtanult mászni, az édesanyja kénytelen volt az asztal lábához kötözni őt, hogy legyen mellette egy kis nyugta. Még csak kilencéves volt, amikor – külön engedéllyel – dolgozni kezdett, azóta önellátó. Egy családi tragédia miatt nemcsak az anyagiakat tekintve kellett ilyen korán önállósodnia: édesanyja 1949-ben, hosszú betegséget követően elhunyt, édesapja pedig sokszor volt távol az otthonuktól a munkája miatt, előfordult, hogy hetente egyszer járt csak haza.
Bozó 12 évesen felkerült a fővárosba, ahol sokféle munkát végzett, például talicskázott, ásott és fúrt. Az 1956-os forradalom után a romok eltakarításában is részt vett, a város alatti bunkereket pedig ki-, és bebútorozta. A sportot, azon belül a futást pedig már fiatalon megkedvelte: akár nyolc, akár 30 kilométerre volt a munkahelye, ha megtehette, futva járt dolgozni, majd onnan haza is. De egyéb sportágakba is belekóstolt: sakkozott, futballozott, kerékpározott, atletizált, egypárevezősként pedig válogatott is volt.
Idős korában is emberfeletti távokat teljesít
A legnagyobb visszhangot kiváltó eredményeit viszont az ultrafutásban érte el. A Bécs–Budapest Szupermaratont 12-szer futotta le egyéniben; 24 és 48 órás, valamint 100 kilométeres versenyeken is részt vett – többek között. 73 évesen egy hatnapos futáson korosztályos világcsúcsot is döntött, ekkor 535,995 kilométert futott.
Tíz évvel később, idén szeptemberben ismét azzal a céllal állt rajthoz egy hatnapos versenyen, hogy rekorder legyen. 144 óra alatt 468,381 kilométer jött össze neki, 83 évesen ez több mint elképesztő teljesítmény. A veterán ultrafutó azonban nem volt megelégedve a balatonfüredi eredményével: „Szerettem volna megjavítani a korosztályos világcsúcsomat” – nyilatkozta az RTL Klubnak. Elmondta azt is, hogy a körülmények nem voltak a legjobbak számára, mivel nem volt segítője, verseny közben pedig kijött az ételallergiája, amelyre a gyógyszer sem jelentett megoldást.
Fizikai és szellemi frissesség
Bozó ugyan elégedetlenkedett a célba érkezése után, de hihetetlen teljesítményével újra kivívta a futótársadalom tiszteletét. Ami pedig életének futáson kívüli részét illeti, amikor nem edz vagy versenyez, akkor is aktív életet él. Jelenleg például a tatabányai futóklub épületét újítja fel társadalmi munkában. Amikor pedig hazaér, nem adja át magát a pihenésnek, hanem futócipőt húz.
„Nappal dolgozom, fizikai munkát végzek, és hát mikor tud az ember edzeni? Amikor szabadideje van. Éjszaka nem lehet falazni, nem lehet árkot ásni, akkor megyek hát kocogni” – mesélte.
A családja aggódik, amikor a sötétben rója a kilométereket, de csak akkor fut a futópadján, ha már jegesek az utak a téli napokon. A fizikai mellett a szellemi frissessége is szembetűnő, ezt annak is köszönheti, hogy rendszeresen olvas és keresztrejtvényeket fejt.
Már a következő versenyére készül
Több komoly sérülést és balesetet is szenvedett már, amelyekből minden alkalommal felépült, majd újra folytatta a sportolást, ami újabb bizonyítéka a nem mindennap kitartásának. Úgy véli, „minden az akarattól függ”, amelyre akkor is szüksége lesz majd, amikor a következő versenyén, egy újabb 24 órás viadalon vesz majd részt.
Kiemelt fotó: Blikk.hu
Szerző
