50 éve Dave Wottle megmutatta, milyen az, amikor valaki tényleg nem adja fel

Lehet, hogy a 1972-es müncheni olimpia 800 méteres versenyszáma 50 éve volt, de David James Wottle még mindig érzi azt, amit azon a szeptember 2-i napon – az első 100 méteren átélt levertségtől kezdve addig a pillanatig, amikor meglátta nevét felvillanni a stadion eredményjelzőjén. Minden olyan gyorsan történt, egészen pontosan 1:45.86 perc alatt. Amikor a startpisztoly eldördült, Wottle gyakorlatilag végignézte, ahogy társai elhúznak mellette. Azon kapta magát, hogy lemaradt – nem kicsit, nagyon.

„El voltam keseredve. Nem tudtam tartani velük a lépést. Ez kétségeket ébresztett bennem, azt kérdeztem magamtól, hogy ennyire rossz formában vagyok, hogy nem tudok lépést tartani ezekkel a srácokkal?” – mesélte a CNN-nek az 50 évvel ezelőtti eseményekről.

A golfsapkájának köszönhetően ismertté vált Wottle lépésről lépésre zárkózott fel a mezőnyhöz, és az első kör végére karnyújtásnyira csökkent a távolság. Az utolsó körben pedig szépen, fokozatosan elkezdte megelőzni a többi futót, és 200 méterrel a vége előtt felkészült arra, amit David csak „támadó üzemmódnak" nevezett.

Ami tehát másodpercekkel korábban valószínűtlennek tűnt, az az utolsó 200 méterre lehetségessé vált: esély arra, hogy dobogóra álljon. A célegyenesben megelőzte a kenyai Mike Boitot és Robert Oukót, és már csak Jevgenyij Arzsanov volt előtte. Az a futó, aki a müncheni olimpiát megelőző négy évben senki se tudott legyőzni 800 méteren.

A céltól alig pár méterre már fej-fej mellett haladtak, és ahogy beérkeztek, első ránézésre nehezen lehetett megmondani, ki is nyert. Egészen addig, amíg fel nem villant a sorrend a kijelzőn – Wottle nevével az első helyen. A golfsapkás férfiével, aki három századmásodperccel (1:45.86) jobbnak bizonyult Arzsanovnál (1:45.89).

„Futóként van egy perifériás látásmód. Arzsanov pont a célvonal fölött esett el, egyenesen lefelé ment. Nem érzékeltem őt magam mellett, így amikor átléptem a célvonalat, úgy éreztem, nyertem" – emlékezett vissza Wottle.

Wottle feltámadása a mai napig inspiráció

A müncheni olimpia 800 méteres döntőjét máig minden idők egyik legnagyobb, legizgalmasabb futóversenyeként tartják számon, ami felveti azt az egyszerű kérdést, hogy egy olyan ember, aki 200 méternél még 15 méteres hátrányban volt, hogyan tudott végül aranyat nyerni. Wottle győzelme mai napig inspirációként szolgál.

„Közvetlenül az olimpia utáni években a saját szememmel láttam a versenyt – azt, amit a versenyen láttam. Az évek során azonban annyiszor láttam a futásról készült felvételeket, hogy úgy éreztem, már csak a kamera szemén keresztül látom magam. Ez egy másfajta perspektíva. És egy kicsit el is felejtettem, hogy mit láttam, érzékeltem valójában a verseny alatt. Ez valahogy hiányzik, de tudom, hogy minden egyes pillanatban milyen érzések kavarogtak bennem. Az érzelmek állandó váltakozása volt a két kör” – fogalmazott Wottle.

Az amerikai középtávfutó az éremátadásra elfelejtette levenni fehér sapkáját, ezért miután lement a dobogóról, megkérdezték tőle, hogy miért tiltakozott. Bocsánatot kellett kérnie és elmagyaráznia, hogy nem tiltakozásról volt szó.

„A dobogón, a himnusz alatt a fejemen maradt a sapka, ezt az Egyesült Államokban egyáltalán nem szabad csinálni. De egyszerűen elfelejtettem, hogy rajtam van. Olyan ez, mint az ember tárcája, amit a farzsebébe tesz, és nem is tudja, hogy ott van.”

Mi van utána?

Pályafutása egészét nézve Wottle az olimpiai aranyérmet egy szintre helyezi az első négy perc alatt futott kilométerével – ami akkoriban minden férfi középtávfutó számára kiemelkedő eredmény volt. Az 1972-es olimpia után két évvel vonult vissza, dolgozott edzőként és egyetemi igazgatóként is. Ikonikus golfsapkáját a Nemzeti Atlétika Hírességek Csarnokában helyezték biztonságba. Aranyérmét pedig biztonságosan elzárva tartja otthonában, de ha alkalom adódik rá, szívesen megmutatja a vendégeinek, és feleleveníti híres, valószínűtlen győzelmének emlékeit.

„Miért is fáradnék bele valaha is abba, hogy egy ilyen nagyszerű élményről beszélgessek valakivel? Ez egy igazán csodálatos pillanat volt.” – vallja Wottle.

Kiemelt fotó: runnerstribe.com