71 évig tartott Billy, a kecske átka
Az Egyesült Államokban rendkívül népszerű baseballt babonás sportként tartják számon. Csakúgy, mint más sportágakban, a pályára lépéskor vagy egy játék közbeni mozdulatsornál sok játékosnak megvannak a folyton ismételt, hitük szerint szerencsét hozó szokásai. A szurkolók pedig több esetben természetfeletti erők beavatkozásának tulajdonítanak néhány nehezen magyarázható történetet. Közülük az egyik legismertebb egy kecskéhez köthető, aki a gazdájával együtt zokon vette, hogy nem engedték be egy mérkőzésre.
Az 1945-ös World Seriesben (az amerikai Major League Baseball döntőjében) a Chicago Cubs ellenfele a Detroit Tigers volt. A párharcban 2-1-re vezetett a Cubs, amikor október 6-án Chicagóban, a Wrigley Fielden folytatódtak a küzdelmek. Hatalmas érdeklődés övezte a negyedik ütközetet, rengetegen voltak a stadionban. A hazai csapat egyik legismertebb drukkere, William „Billy Goat” Sianis, a Billy Goat Tavern étkezdelánc alapítója és tulajdonosa is szerette volna megtekinteni a meccset, de nem egyedül, hanem másodmagával.
Nem az egyik Cubs-fanatikus barátját hozta magával, hanem a hőn szeretett, kabalájának számító kecskéjét – úgy gondolta, hogy kedvence szerencsét hozhat a csapatnak. A biztonsági cég emberei azonban nem támogatták az ötletet. Az elutasítást azzal indokolták, hogy a stadion területén nem tartózkodhat állat. Sianis erre akkora patáliát csapott, hogy hamarosan a Cubs tulajdonosa, Philip K. Wrigley is a helyszínen termett, aki végül csak a férfi belépését engedélyezte.
A legenda úgy tartja, hogy ekkor Sianis átkot mondott szeretett csapatára: „A Cubs nem fog többet nyerni. A Cubs mindaddig nem fog World Seriest nyerni, amíg a kecskét be nem engedik a Wrigley Fieldre.” Ezután feldúlva elhagyta a stadiont, a World Series párharcának alakulása pedig a Chicago Cubs szempontjából kedvezőtlen fordulatot vett: a következő négy hazai mérkőzéséből csak egyet tudott megnyerni az együttes, így végül a detroitiak szerezték meg a címet. Állítólag a kudarc miatt szégyenkező Wrigley-nek Sianis egy táviratot küldött, amelyben csak ennyi szerepelt: „Na, most mégis ki bűzlik?”
Teltek az évtizedek, és a Cubs egyszer sem került be a fináléba, a chicagóiak tehát okkal hihették, hogy az átok talán sosem fog megtörni, emiatt Billy köré negatív kultusz épült, amiben egyre többen az üzlet lehetőségét is meglátták – kecskés pólókat, kitűzőket és egyéb tárgyakat gyártottak és árusítottak.
A szurkolók pedig mindent bevetettek, hogy kiengeszteljék az állatot: kecskéket engedtek be a stadionba, misét tartottak, megpróbálták egy másik baseballcsapatra átruházni az átkot. Voltak, akik más módszerrel próbálkoztak, egy levágott kecske tetemét akasztották fel az egyik stadion melletti szoborra.
2016-ban viszont ismét bekerült a World Seriesbe a Cubs, és ekkor nemcsak a saját fanatikusaik, hanem rengeteg semleges szurkoló is értük szorított. A fináléban a Cleveland Indians volt az ellenfél, és a párharc első négy mérkőzése után úgy tűnt, Billy még mindig nem kegyelmezett meg a csapatnak – összesítésben ekkor 3-1-re vezetett a Cleveland.
A Cubs drukkerei a lelátón mindent elkövettek, hogy csapatuk 1908 után ismét aranyérmet szerezzen: a klub egyik legnagyobb rajongója, a legendás komikus-színész Bill Murray is jelen volt minden mérkőzésen, és hangszálait sem kímélve biztatta a játékosokat, időnként még Dodó kacsa hangján is énekelt. A chicagói csapat végül talpraállt, megfordította a párharcot és 4-3-as összesítéssel megszerezte a hőn áhított elsőséget, így a Cubs szurkolói szerint 71 év után megtört az átok.
Szerző
