87 éve született a tragikus sorsú Jim Clark

A brit pilóta Skóciából, egy mezőgazdasággal foglalkozó családból származott és szülei akarata ellenére a helyi rallycsapatban kezdte meg autóversenyzői karrierjét. Pár évvel később már Colin Chapman ellen állt rajthoz, és igaz legyőzni nem tudta a Lotus csapatfőnökét, azonban figyelmét annyira felkeltette, hogy le is szerződtette Clarkot Formula–2-es csapatába, majd még ugyanabban az évben sikerült bekerülnie az F1-be is.

Pályafutása azonban majdnem véget ért még mielőtt elkezdődhetett volna, hiszen nevéhez fűződik az F1 egyik legnagyobb balesete. 1961-ben az Olasz Nagydíjon ütközött Wolfgang von Tripsszel, mely következtében Trips autója beleszállt az egyik lelátóba, ezzel óriási tragédiát, 16 ember halálát okozva.

Clark F2-es karrierje első pillanatától kezdve olyan erős lojalitással volt a Lotus iránt, hogy egész versenyzői pályafutását ennél a csapatnál töltötte. 1963-ban a Lotus 25-tel, minden idők egyik legjobb F1-es autójával szelte a köröket és világbajnoki címének megszerzésében csak egy motorhiba gátolta meg a szezon utolsó futamán. 1963-ban és 1965-ben viszont nagy fölénnyel sikerült megnyernie a bajnokságot, kiváló érzéke volt az autó beállításaihoz, ezért szinte verhetetlen volt a pályán.

Az 1963-as Olasz Nagydíjon elért győzelmét követően Colin Chapmannel ünnepelt (Forrás: motorsportmagazine.com)

„A Lotusokat általában alulkormányzottnak tartották, ami miatt sok versenyzőnek gondot okozott a vezetése. Technikailag a túlkormányzott F1-es autó a gyorsabb, de akár tudatosan, akár véletlenszerűen, Jimmy megtalálta a módját, hogy az alulkormányzás előnyére váljon. Az 1964-es nürburgringi versenyen ez a jelentős különbség meg is mutatkozott John Surtees, Dan Gurney és Graham Hill, valamint más akkori versenyzőkhöz képest” – mondta Peter Collins, a Lotus és a Williams korábbi csapatmenedzsere, Clark lelkes rajongója.

1965-ben egyértelműen a legjobb szezonját futotta, zsenialitása megkérdőjelezhetetlen volt. Az F1-en kívül is aktívan versenyzett, ő volt az első brit pilóta, aki megnyerte az Indy 500-at, felállítva az új gyorsasági rekordot átlagos 241 km/h-s sebességgel. Háromszor vett részt a Le Mans-i 24 órás versenyen, valamint egyszer sikerült megnyernie a brit Touring Car-bajnokságot is, ha mindez nem lenne elég, még a Nascar őrült hajszájában is kipróbálta magát.

Az ezt követő többéves technikai nehézségek után 1968-ban ismét szárnyalt és a dél-afrikai szezonnyitó megnyerésével megszerezte 25. nagydíj győzelmét, megdöntve ezzel a legendás Juan Manuel Fangio hosszú éveken át elérhetetlennek tűnő rekordját.

„Az autóversenyzés legfőbb vonzereje számomra az, hogy egy olyan autót vezessek, amellyel a lehető legközelebb lehetek a fizikai határhoz anélkül, hogy átlépném azt” – nyilatkozta Clark.

Elképesztő, de még a mai napig ő tart három F1-es csúcsot. Clark rendelkezik a legnagyobb számú Grand Chelemmel, vagyis ő szerezte meg legtöbbször egy hétvégén beül a pole pozíciót, a futamgyőzelmet, a leggyorsabb kört, miközben az egész futam alatt vezette a versenyt. Továbbá egy szezon alatt szerezhető legmagasabb százalékos pontmennyiség rekordját is tartja, nem kevesebb mint 100 százalékkal, 1963 és 1965-ből. Az ő nevéhez köthető még a legtöbb körös futamvezetés százalékos csúcseredménye is. Elképesztő, hogy olyan pilóták, mint Sebastian Vettel, Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Max Verstappen még mindig nem döntötték meg a legenda által felállított rekordokat.

Kiemelkedően sikeres karrierje nem tartott sokáig, halála épp olyan tragikus, mint Ayrton Senna balesete és annak ellenére, hogy abban az időben a halálesetek sajnos futami gyakorisággal történtek, az egész világot megrázta Jim Clark elvesztése. 1968. április 7-én a hockenheimi pályán Formula–2-es versenyen érte halálos baleset, melynek körülményeit máig rejtély övezi. A pályán nem voltak nézők, a televízió sem közvetítette a versenyt, az ütközés egyetlen szemtanúja egy német pályamunkás volt. Elmondása szerint Clark minden erejével próbálta átvenni az irányítást autója felett, azonban semmit sem tudott már tenni, a vizsgálatok alapján a tragédia legvalószínűbb okozója egy defekt lehetett.

Graham Hill (balra) csapattársa és riválisa emlékéért versenyezve lett az 1968-as Formula-1-világbajnok, (Forrás: motorsportmagazine.com)

Clark szponzori feladatai ellátása miatt vett részt az F2 német futamán olyan nevek mellett, mint Jean-Pierre Beltoise, Clay Regazzoni és Piers Courage, Peter Gethin és Guy Ligier, sőt, a még egy ifjú félamatőr pilóta, bizonyos Max Mosley is az indulók között volt egy Brabhammel. Clark egy héttel a nagydíj előtt ugyanazzal az autóval szerepelt Barcelonában, ahol az első körben kiesett egy ütközés következtében. A hockenheimi aszfaltcsíkon már az első pillanattól kezdve elégedetlen volt, nyirkos, ködös körülmények uralkodtak, a Lotus 48-on nem találta a megfelelő beállításokat. A futam ötödik körében, 160 km/h-val a gyors kanyarba érve a pályáról letérve három szaltót vetett és a fák közé repült. Ekkor az F2-es autókban még nem volt biztonsági öv, így a brit pilóta hátrafelé esett ki az autóból, eltört a nyaka, betört a koponyája, majd a kórházba szállítás közben elhunyt. 

„Gondolj a veszélyre, időnként. Főleg, ha sok fa van a környéken.” És megdöbbentő előrelátással hozzátette: „Ha elszállsz, keményen eltalálod őket.”

Ha nincs a tragédia, Clark nagy eséllyel még az 1970-es években is versenyzett, csakúgy mint Jackie Stewart és Graham Hill is. 1968-ban a brit legendán kívül még 127 pilóta vesztette életét a szenvedélyes száguldásban.

Egész pályafutását a Lotus kormánya mögött töltötte, és ami a legnagyobb sikereit okozta, abban lelte halálát is. Csapattársa, Graham Hill ezt követően mindent kisajtolt autójából, ezzel megnyerve a világbajnoki címet, melyet elvesztett barátjának, Jimnek ajánlott. Hockenheimben emlékművet állítottak a kétszeres világbajnok tiszteletére, így a pályára látogató rajongók felidézhetik a tragikusan fiatalon, 32 évesen elhunyt, egyik legnagyobb Formula–1-es pilóta életének kiemelt pillanatait. A balesetet követően Jackie Stewart kiemelt figyelmet és munkát szentelt a biztonsági intézkedések fejlesztésének, önéletrajzának első fejezetét pedig egy egyszerű, ám annál nagyobb jelentéssel bíró mondattal kezdi:

„Jim Clark volt korom legjobb versenyzője.”

Kiemelt kép: BBC