899 mérkőzés, hat kontinens, 2527 gól – a világbajnoki selejtezők legjei

A gólkirály

A norvég csatár a 2026-os világbajnoki selejtezők abszolút gólkirálya lett: nyolc mérkőzésen 16 találatig jutott. A meccsenkénti kétgólos átlag önmagában is szédítő, különösen úgy, hogy ezzel Robert Lewandowski 2018-as európai selejtezős rekordját is beállította.

Haaland öt gólt szerzett Moldova ellen, mesterhármast Izrael ellen, majd duplázott Észtország és Olaszország ellen is. Minden norvég mérkőzésen betalált, amire Európában legutóbb a svéd Thomas Sjöberg volt képes – 48 évvel ezelőtt. Igaz, akkoriban még csak négy meccsből állt a csoportkör.

Haalandnál persze már megszokhattuk, hogy időnként kiszakad a gólzsák: a 2019-es U20-as világbajnokságon kilencet rúgott Hondurasnak, 2023-ban pedig ötöt vágott a Leipzignek a Bajnokok Ligájában, mielőtt Pep Guardiola a 63. percben lecserélte.

Óceániában Chris Wood teljesítménye mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A Nottingham Forest csatára öt mérkőzésen kilenc gólt szerzett, a vb-selejtezőkben pedig összesen már 31 meccsen 29 találatnál jár.

Mindezt persze érdemes a helyén kezelni: Új-Zéland messze kiemelkedik a térségből, és gyakran hét-nyolc gólos különbséggel nyeri a meccseit. A mostani OFC-selejtezőben az új-zélandiak öt találkozón 29 gólt szereztek, miközben csak egyet kaptak. Wood ettől még pontosan azt hozta, amit vártak tőle: gólokat, nagy mennyiségben.

A legtöbb és a legkevesebb mérkőzés: Afrika és Óceánia a két véglet

A lejátszott mérkőzések számát tekintve Afrika állt az élen. A CAF-zónában 53 válogatott indult, a lebonyolítás alapját kilenc hatcsapatos csoport adta. A csoportokban oda-visszavágós rendszerben játszottak: a csoportelsők kijutottak a világbajnokságra, a legjobb másodikok pedig pótselejtezőn folytatták. Az afrikai selejtezősorozatban végül 259 mérkőzést rendeztek.

Óceániában ehhez képest egészen más volt a lebonyolítás. Az OFC-zónában 11 válogatott indult, a teljes selejtezősorozat mégis mindössze 18 mérkőzésből állt. Az első körben csak a négy legalacsonyabban rangsorolt csapat játszott előselejtezőt, majd nyolc válogatott került két négyes csoportba. Nem volt oda-visszavágó: mindenki csak egyszer találkozott a csoportellenfeleivel.

A legtöbb gólt szerző csapat

A teljes selejtezősorozatot nézve Japán szerezte a legtöbb gólt: 16 mérkőzésen 54-szer talált be. Ehhez persze rögtön hozzá kell tenni, hogy a japánok minden európai válogatottnál több meccset játszottak. Az ázsiai selejtezőben Japán a második körben kapcsolódott be: Mianmar, Szíria és Észak-Korea ellen hatból hat meccset megnyert, 24–0-s gólkülönbséggel. A harmadik körben már Ausztrália, Szaúd-Arábia, Bahrein, Kína és Indonézia volt az ellenfél; ott tíz mérkőzésen újabb 30 gólt szerzett, Bahrein legyőzésével pedig elsőként jutott ki a világbajnokságra.

Európában Norvégia emelkedett ki messze a mezőnyből. Stale Solbakken csapata nyolc mérkőzésen 37 gólt szerzett, ami egészen döbbenetes, 4,63-as meccsenkénti átlagot jelent. Különösen úgy, hogy Olaszországgal, Izraellel, Észtországgal és Moldovával került egy csoportba.

A norvégok mögött Belgium 29, Hollandia 27, Horvátország 26 gólig jutott Európában. Erling Haaland pedig a maga 16 találatával egymaga több gólt szerzett, mint 35 európai válogatott a teljes selejtezősorozatban, a pótselejtezőket is beleszámolva.

A legmagasabb meccsenkénti gólátlag mégsem Norvégiáé volt. Új-Zéland öt mérkőzésen 29 gólt szerzett, amivel még a skandinávokat is felülmúlta: ez 5,8-as meccsenkénti átlag. Igaz, itt is érdemes hozzátenni a Chris Wood góljainál már említett kontextust: az óceániai selejtezőmezőnyből Új-Zéland messze kiemelkedik.

A legkevesebb kapott gól

A legkevesebb kapott gól kategóriájában két afrikai válogatott és egy európai csapat is hibátlan mérleggel zárt.

Elefántcsontpart veretlenül, kapott gól nélkül nyerte meg az afrikai selejtezők F csoportját. Tíz meccs, 25 lőtt gól, nulla kapott – Gabon, Kenya, Burundi, Gambia és a Seychelle-szigetek ellen egyszer sem kapitulált. Az utolsó fordulóban Kenya 3–0-s legyőzésével biztosította a kijutást, mindössze egy ponttal megelőzve Gabont. Tizenkét évet kellett várni erre: amikor az elefántok 2014-ben legutóbb vb-n szerepeltek, még Didier Drogba volt a csapatkapitányuk.

Tunézia hasonló mérleggel zárta a csoportját, csak hárommal kevesebb gólt szerzett. Európában Anglia szintén kapott gól nélkül végzett, ugyancsak 22 rúgott góllal – igaz, kettővel kevesebb meccsen hozta ezt a mutatót, mint Tunézia. Fontos adalék: korábban egyetlen európai válogatott sem zárt kapott gól nélkül vb-selejtezőt azóta, hogy legalább hat mérkőzést kell játszania, így Thomas Tuchel Angliája történelmet írt. És még valami: az UEFA statisztikái szerint a teljes selejtezősorozatban mindössze hét kaput eltaláló lövés érkezett az angolok kapujára – ez meccsenként kevesebb mint egy védést jelent.

A legnagyobb különbségű győzelmek

A három legnagyobb különbségű győzelem közül kettő Európában született: Norvégia 11–1-re verte Moldovát, Ausztria 10–0-ra San Marinót, Afrikában pedig Elefántcsontpart 9–0-ra győzte le a Seychelle-szigeteket.

A norvég meccs azért különösen érdekes, mert a gólkülönbségnek is jelentősége volt. Olaszország ugyanabban a csoportban szerepelt, így Norvégiának minden rúgott gól számított. Haaland ötöt szerzett, a csereként beálló Thelo Aasgaard négyet tett hozzá, Stale Solbakken szövetségi kapitány pedig a meccs után elismerte: a csapat szándékosan nem állt le, mert minden gólra szükségük volt. Moldova története legsúlyosabb vereségét szenvedte el.

Ausztria San Marino ellen jutott el tíz gólig. Marko Arnautovic négyszer talált be, ezzel az osztrák válogatott történetének legeredményesebb játékosává lépett elő. A 10–0 egyben Ausztria legnagyobb különbségű győzelme is a vb-selejtezők történetében.

Elefántcsontpart 9–0-s sikere a Seychelle-szigetek ellen egy góllal maradt el az osztrákok rekordjától, ám így is történelmi eredmény: ez lett az afrikai vb-selejtezők eddigi legnagyobb különbségű győzelme. Nem mellesleg az elefántok 39 lövéséből 22 eltalálta a kaput, így a 13 védést bemutató seychelle-szigeteki kapust a vereségért aligha lehet hibáztatni… 

Irak kálváriája – a leghosszabb út a vb-re

Irak 28 hónap és 21 tétmérkőzés után jutott el a világbajnokságig.

A válogatott a második körben kapcsolódott be a selejtezőkbe, ahol hat mérkőzés várt rá. A továbbjutás után a harmadik körben újabb tíz meccset játszott, de egyenes ágon nem sikerült kijutnia. A negyedik körben Irak 1–0-ra legyőzte Indonéziát, majd 0–0-t játszott Szaúd-Arábiával, ez azonban még mindig kevés volt az automatikus kvalifikációhoz: a szaúdiak jobb gólkülönbséggel szerezték meg a csoport első helyét, Irakra pedig pótselejtező várt.

Az Egyesült Arab Emírségek ellen előbb 1–1-et játszott idegenben, majd Bászrában 2–1-re nyert, így 3–2-es összesítéssel bejutott az interkontinentális rájátszásba.

Az utolsó akadály Bolívia volt. Ali Al-Hamadi korán vezetést szerzett, Bolívia még az első félidőben egyenlített, majd Aymen Hussein az 53. percben belőtte Irak világbajnoki részvételt érő gólját. A 2–1-es győzelem után Irak 1986 óta először jutott ki a világbajnokságra. Negyven év várakozás, öt selejtezős szakasz, 21 meccs. Alaposan megdolgoztak az utolsó, 48. kvótáért.

A legidősebb pályára lépő

A selejtezősorozat legidősebb játékosa Craig Gordon volt: a skót kapus 42 évesen, 10 hónaposan és 18 naposan lépett pályára a Dánia elleni 4–2-es mérkőzésen, amely Skóciát 1998 óta először juttatta ki világbajnokságra. A történet ráadásul még nem biztos, hogy itt véget ér. Ahogy korábban külön cikkben is megírtuk, Gordon akár minden idők második legidősebb világbajnoki szereplője is lehet, ha pályára lép a tornán.

Közvetlenül mögötte a Dominikai Köztársaság kapusa, Miguel Lloyd következik, aki 42 évesen és hét hónaposan védett Guatemala ellen a CONCACAF-selejtezőben. Lloyd több mint két évtizede tagja a válogatottnak, és pályafutása szinte teljes egészében a karibi és közép-amerikai futballhoz kötődik.

A harmadik helyen az andorrai Marc Pujol áll. A támadó középpályás 42 évesen szerepelt a Lettország elleni első selejtezőn, ráadásul kezdőként és csapatkapitányként. Az ő esete azért különösen figyelemre méltó, mert mezőnyjátékosként jutott el idáig, de a selejtezők további szakaszában már nem játszott. Pujol ráadásul tavaly San Marino ellen gólt is szerzett, amivel megdöntötte Stanley Matthews európai válogatott gólszerzői korrekordját.

A legfiatalabb pályára lépő

A 2026-os világbajnoki selejtezők legfiatalabb debütánsa az amerikai szamoai John-Kacey Ferreira-Sala volt, aki 15 évesen, 5 hónaposan és 26 naposan szerepelt Szamoa ellen. Nála mindössze egy nappal volt idősebb a guami Levi Berg: 15 évesen, 5 hónaposan és 27 naposan lépett pályára Szingapúr ellen az ázsiai selejtezőben.

A legfiatalabb játékosok között feltűnően sok volt a kisebb futballnemzetekből érkező tinédzser. A CONCACAF-zónában például Anguilla több rendkívül fiatal játékost is bevetett: Tjivari Leveret-Francisca, Nicholson Millington és Tarique Jackson is a 16. születésnapja előtt mutatkozott be.

Európában a gibraltári Luca Scanlon története emelkedik ki. A Burnley akadémiáján futballozó támadót eredetileg meg sem hívták a keretbe: csak a bátyját, Jamest érkezett megnézni a Feröer elleni vb-selejtező előtt, végül azonban edzésre hívták, majd annyira megtetszett a szakmai stábnak, hogy 16 évesen és 57 naposan bemutatkozott a felnőttválogatottban. A történet külön érdekessége, hogy debütálásakor éppen a Manchester United akadémiáján játszó bátyját váltotta a pályán.

A legfiatalabb gólszerző

A görög Konstantinos Karetsas már a 3. percben betalált Fehéroroszország ellen, ezzel pedig nemcsak a selejtezőciklus egyik leggyorsabb gólját szerezte, hanem 17 évesen és 290 naposan az elmúlt 32 év legfiatalabb gólszerzője lett az európai vb-selejtezőkben. A leggyorsabb találat rekordja azonban továbbra sincs veszélyben: azt Christian Benteke tartja, aki 2016-ban, Gibraltár ellen mindössze 8,1 másodperc után talált be.

A legzavarosabb kispad: Nigéria kapitánykeringője

Nigéria lemaradása Afrikában legalább akkora meglepetés, mint Európában Olaszországé. A keret ereje alapján a Super Eaglesnek ott kellett volna lennie a világbajnokságon, de a selejtezősorozat már az elején félrecsúszott: José Peseiróval Lesotho és Zimbabwe ellen is csak 1–1-re futotta.

Peseiro később Afrika-kupa-döntőig vezette a csapatot, majd nem hosszabbítottak vele szerződést. A helyét Finidi George vette át, aki korábban Peseiro stábjában dolgozott, de vele sem javult a helyzet. Nigéria Dél-Afrika ellen döntetlent játszott, Benintől pedig kikapott, Finidi pedig alig két hónap után lemondott.

A kispad körüli zűrzavart jól mutatja, hogy a szövetség Bruno Labbadiával is megpróbált megállapodni, ám a német edző végül nem lett nigériai kapitány. Átmenetileg Augustine Eguavoen vette át a csapatot, majd 2025 januárjában érkezett Éric Chelle, akinek már mentenie kellett, ami még menthető volt.

Nigéria végül egy ponttal maradt le az automatikus kijutást érő első helytől Dél-Afrika mögött, de jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzte Benint és eljutott az afrikai pótselejtezőig. Ott aztán a Kongói DK elleni tizenegyespárbajban elbukta a folytatást.

A legfurcsább kijutás: Svédország a hátsó ajtón surrant be

Svédország kijutása külön kategória. Az európai selejtezőcsoportjában utolsó lett, hat mérkőzésen egyetlen győzelmet sem szerzett, mindössze két ponttal zárt – mégis ott lesz a világbajnokságon. Elsőre abszurdnak tűnik, de a svédek a Nemzetek Ligájában elért eredményüknek köszönhetően kaptak újabb esélyt a pótselejtezőben.

Közben a kispadon is váltani kellett: Jon Dahl Tomassont menesztették, Graham Potter pedig néhány hónappal a pótselejtező előtt vette át a csapatot. Potter számára Svédország nem volt ismeretlen terep: korábban az Östersundnál dolgozott, beszélte a nyelvet, ismerte a futballközeget, és rövid idő alatt stabilizálta a válogatottat. A pótselejtező elődöntőjében Svédország 3–1-re legyőzte Ukrajnát, majd következett a Lengyelország elleni döntő: a lengyelek hiába egyenlítettek kétszer is, Viktor Gyökeres a 88. percben beállította a 3–2-es végeredményt, Svédország pedig 2018 után újra ott lesz a világbajnokságon.

A legkisebb vb-résztvevő ország

Curacao sem maradhat ki a selejtezők legjei közül. A karibi sziget lett a legkisebb népességű ország, amely valaha kijutott labdarúgó-világbajnokságra: nagyjából 156 ezren élnek rajta, vagyis kevesebben, mint egy közepes európai városban. Ezzel Izland 2018-as rekordját múlta felül, amely akkor körülbelül 350 ezer lakossal szerepelt a vb-n.

Ráadásul a kijutás ennél aligha lehetett volna drámaibb. Curacao az utolsó fordulóban Jamaicában játszott 0–0-t, ezzel megnyerte a CONCACAF B csoportját, és története során először jutott ki a tornára. A hajrában Jamaica tizenegyest kapott, de az ítéletet a VAR-vizsgálat után visszavonták. Egyetlen apró döntésen múlt, hogy a világ egyik legkisebb államaként ott legyen a vb-mezőnyben.

A leghosszabb hiányzás után visszatérők

A leghosszabb várakozás Haitinél és a Kongói DK-nál ért véget: mindkét válogatott 1974 után jutott ki újra, vagyis 52 év után tér vissza a vb-re.

Haiti a CONCACAF-csoportját Nicaragua 2–0-s legyőzésével nyerte meg, ráadásul úgy, hogy a hazai biztonsági helyzet miatt a selejtezőben egyetlen mérkőzést sem játszhatott otthon.

A Kongói DK szintén 1974 óta várt erre, akkor még Zaire néven szerepelt a világbajnokságon. A visszatérést végül egy hosszabbításos gól hozta meg: az interkontinentális rájátszásban Axel Tuanzebe a 100. percben döntötte el a Jamaica elleni meccset.

Irak 1986 után lesz ott újra a világbajnokságon, méghozzá a selejtezősorozat egyik leghosszabb útja után. Huszonegy tétmeccs, több pótselejtezős kör, majd Bolívia legyőzése az utolsó kvótáért – ennél nehezebben aligha lehetett kijutni.

Európában Norvégia, Skócia és Ausztria zárt le hosszú várakozást. Mindhárom válogatott 1998 után jutott ki újra, vagyis 28 év után tér vissza a világbajnokságra.

Borítókép: AI-jal készült fotó