A 150 éves Budapest gazdag labdarúgó-múltja (könyvajánló)

A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Budapest futballkönyve szerzőinek kimondott célja volt, hogy ne a már jól ismert történeteket elevenítsék fel, és ne a magyar labdarúgás Budapesthez köthető leghíresebb epizódjait írják meg újból.

Csillag Péter és Dénes Tamás a kevésbé ismert, kuriózumnak számító sztoriknak járt utána, amelyek közt egész biztosan minden olvasó talál kedvére valót.

Az egyes fejezetek általában 8-10 oldalon dolgoznak fel különböző történteket. Az egyes epizódok az adott időszak társadalmi helyzetét rendszerint korabeli újságcikkekkel mutatják be, az érintett szereplők későbbi megnyilvánulásai szintén helyet kapnak a visszatekintésekben.

A legenda szerint Budapest későbbi polgármestere, Bárczi István rúgott először labdába az országban 1893-ban, amikor a szabályokat tévesen úgy értelmezték, hogy a kapus csak lábbal, a mezőnyjátékosok viszont kézzel is érinthetik a labdát.

„Orth György az álamatőr kor legjobban fizetett játékosa volt, s a közvélemény elismerte, hogy neki joga van bármilyen nagy összeget kérni a játékáért” – jellemezték az MTK hőskorának legkiemelkedőbb játékosát, aki egy napot fogdában töltött, miután párbajozott egy hölgy miatt.

A magyar labdarúgás történetének egyetlen aranylabdás játékosa, Albert Flórián maga is előszeretettel használta a tömegközlekedési eszközöket. A könyv idézi a BKV Zrt. kiadásában megjelent, Mozgásban című lap 2008-as írását:

„…Ám Albert mintegy két évtizede átpártolt a BKV-hoz. Ahogyan ő fogalmaz, nincs baleset, se parkolási gond, sőt még egy-két fröccsöt is megihat. Összességében a tömegközlekedést még kényelmesebbnek is tartja, mint az autózást. Márpedig neki hihetünk, a pályán is megtalálta a legjobb megoldást. „Sajnálom az autósokat” – jegyzi meg Albert némi iróniával, mi pedig ne csodálkozzunk, ha hétköznap délutánonként úgy öt óra tájban egy sudár termetű, galambősz hajú úr száll fel az 1-esre, hogy hazamenjen Csillaghegyre.

Ez aztán a kuriózum: aranylabdás a villamoson. Ilyen is csak nekünk, pestieknek van.”

A mű külön fejezetben foglalkozik az első magyar rádiós futballközvetítéssel, amely az 1930-as Magyarország–Olaszország válogatott mérkőzés lehetett Pluhár István tolmácsolásában. A lapok az 5–0-s magyar vereség után egy emberként éltették a kommentátort, aki valósággal láttatta az eseményeket hallgatókkal, és a súlyos fiaskó ellenére kiérdemelte a felettesei és a hallgatók elismerését.

Ugyancsak részletesen ismertetik az egyetlen, halálos áldozattal járó magyarországi stadionkatasztrófa körülményeit. A szerencsétlen esemény 1947-ben az Üllői úti stadionban történt a magyar–osztrák meccsen. Ezt követően súlyos büntetéseket szabtak ki, de néhány hónappal később már ismét válogatott mérkőzést rendeztek a létesítményben.

A budapesti közösségi életben mindig meghatározó eseménynek számított a SZÚR, vagyis a Színészek, Újságírók Rangadója. A labdarúgás köré szervezett ünnepséget először 1920-ban tartották meg, és kisebb-nagyobb szünetekkel egészen a rendszerváltásig hatalmas népszerűségnek örvendett. Ezeken az eseményeken az ország legjobb labdarúgói mellett rendszerint népszerű közéleti személyiségek, színészek, énekesek is pályára léptek, vagy éppen koncertet adtak. A SZÚR népszerűsége fénykorában a szilveszteri műsorok elismeretségével vetekedett.

A könyv felidézi a Menekülés a győzelembe című film forgatását. A meccsjeleneteket az MTK Hungária körúti stadionjában forgatták, így az 1940-es éveket megihlető környezet megteremtésekor sokan bírálták, hogy a zsidó polgársághoz kötődő egyesület stadionjának lelátóin náci jelképek díszelegtek. Ugyanakkor ez volt az egyetlen alkalom, amikor a háromszoros világbajnok Pelé ellátogatott hazánkba. Az 1980 nyarán tartott filmforgatáson résztvevő Egervári Sándor meleg szívvel emlékezett vissza a forgatásra:

„Hatalmas élményt jelentett, hogy a világ legjobb futballistája, akit gyermekként már az 1958-as vb-n csodáltam, az 1970-es vb-t pedig katonaként néztem Szentendrén, megjelent az MTK stadionjában, és majdnem két hétig együtt tölthettük vele a hétköznapjainkat. A forgatókönyv szerint Török Józsival nekünk jutott a feladat, hogy egy ütközésnél rúgjuk meg őt.

Négyszer vagy ötször kellett felvenni a jelentet, mert hiába tartoztunk a szigorúbb védők közé, annyira tiszteltük őt, hogy nem mertünk istenigazából odapakolni neki. A végén kérlelt minket, hogy most már ne kíméljük. Emlékszem, egymásra néztünk Józsival, hogy na, jól van, akkor adjunk neki…”

A megannyi színes történet közt megismerhetjük Munkácsi Mártont, a pesti mérkőzésfotózás úttörőjét, aki később az Egyesült Államokban futott be fotósként páratlan karriert. Részletesen felidézik az első budapesti villanyfényes mérkőzést a Latorca utcai Elektromos-pályáról, de a totó 1947-es bevezetése és annak megosztó fogadtatása is külön fejezetet kapott. A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy melyik ma is népszerű bevásárlóközpont helyén üzemelt egykor egy hangulatos focipálya, mint ahogyan kiderül, hogy mely görög játékosok futballoztak Budapesten. Továbbá az NB I történetének első afrikai idegenlégiósának is szenteltek egy fejezetet (1983-ban az Újpest a BLASZ III-ból szerződtette), és azt is megtudhatjuk, hogy melyik volt az első mérkőzés az akkor még épülő Népstadionban. Több rész is foglalkozik a magyar női labdarúgás kezdeti időszakával, és az egyes kórházak sportéletébe is betekintést nyerhetünk.

A szerzők személyes érintettségükről is említést tettek a könyvben: Dénes Tamás a saját egykori amatőrcsapatának legszebb időszakát és felbomlásának körülményeit vázolta fel, Csillag Péter pedig megszólaltatta az édesapját, aki maga is részt vett az 1970-es években a lóversenypályán az NB I-es játékosok számára szervezett futóversenyeken.

Tartalmas, szórakoztató és ismeretterjesztő olvasmány, amely a labdarúgáson keresztül mutatja be a 150 éves Budapest történetének fontosabb mozzanatait.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

futballtango.blog.hu/