A 2023-as darts-világbajnokság nyertesei és vesztesei

A nyertesek

Michael Smith

Nem is kezdődhet mással a felsorolás, mint az újdonsült világbajnokkal, aki ezzel együtt világelső is lett, bár az őszig nem volt túl jó szezonja. A UK Openen ugyan döntőzött, de csak egy újabb olyan finálét írhattunk fel a neve mellé, amit meccsnyílról bukott el, a Premier League-ben pedig egészen az utolsó fordulóig kellett várni az első estére, ahol ő nyert.

Az Európa-bajnoki döntőben szintén ő volt a nagy esélyes, de ezt sem tudta behúzni. A Grand Slamre érkezve már három új major győztest avattak 2022-ben, de egyiket sem Michael Smithnek hívták, viszont ezen a tornán végre megtört a jég. Ezután mindenki azt találgatta, hogy ezzel áttört egy gát vagy szorult helyzetben megint megremeg majd a keze.

A Players Championship Finals első fordulójában mérkőzésnyilakról kapott ki, ami arra lehetett volna egy jel, hogy hiába a siker, nem változott semmi a fejében. A világbajnokság azonban választ adott erre a kérdésre, miután volt nagy fordítása (Martin Schindler), meg tudott fékezni egy visszakapaszkodó ellenfelet (Stephen Bunting), illetve volt olyan is, hogy megvárta és kihasználta az ellenfél hullámvölgyét (Gabriel Clemens). Az utolsó meccsen, a döntőben pedig a játék minden aspektusában felülmúlta Michael van Gerwent. Ha ezt a Michael Smith-t láthatjuk egész 2023-ban, az a többieknek nem sok jóval kecsegtet.

Gabriel Clemens

A PDC legnagyobb külföldi piaca Németország és már-már görcsösen keresik azt a személyt, aki az arca lehetne az ottani terjeszkedésnek. Rengeteg a potenciális Tour-kártyás, de igazán kiemelkedő versenyzőjük eddig nem volt, miután Max Hopp a szenzációs 2018-as szezonja után annyira leeresztett, hogy most el is veszítette a profi státuszát, Nico Kurz pedig még mindig nem hajlandó feláldozni a hétköznapi életét egy dartsos karrierért.

Most Clemens megtette az első lépést ezen az úton. Már az Alan Soutarral vívott ütközete is szép számokat hozott, de a Gerwyn Price elleni negyeddöntője minden várakozást felülmúlt, ugyanis azt a mérkőzés több, mint 1,5 millióan nézték Németországban és az ottani Twitter-trendinget is a darts uralta abban az időben. A sikerével a „German Giant” a BILD honlapjának címlapjára került és a német Sport1 már délután öt órakor elkezdte a világbajnoki elődöntője felvezetését. A maratoni adás sokkoló számokat hozott, a csúcs 3,78 millió néző volt a televízióban és további 3,24 millió az online felületen. És ez nem minden, mert a DAZN-on is lehetett követni az eseményeket, bár az ő adataik nem publikusak. Ha Clemensnél ez nem egy kifutott eredmény, hanem a kiváló floor játékát a színpadon is állandósítani tudja, akkor meg is van a PDC új fejős tehene.

Winmau

A tavalyi vb-összegzőnkben helyett kapott az Unicorn, a sportszergyártó 25 éven keresztül támogatta anyagilag és szakmailag is a PDC-t. A cég az évek során rengeteg kritikát kapott mind a játékosoktól, mind a háttérben dolgozóktól a nem jó minőségű táblái miatt. A szervezetben dolgozók és a márka szponzorált versenyzői tartották a hátukat a vitában, amíg lehetett, de a 2022-es Mastersszel végéhez ért ez a történet.

Az új beszállító a régóta követelt Winmau lett, amely korábban csak a PDC „vetélytársait” támogatta. Azonnal észrevehető volt a minőségi javulás, és nem csak a tábla kinézetében, bár Simon Whitlock nyilai ezt is tönkre tudják tenni, de a kipattanó nyilak száma drasztikusan csökken. Az előző világbajnokságon 200 kipattanó nyíl volt és most ez kevesebb, mint a felére csökkent, egész pontosan 96-ra. Ha nem is jelentős mértékben, de ez is hozzájárult a 180-as rekord megdöntéséhez.

A vesztesek

Gerwyn Price

A walesi ugyan világelsőként kezdte az évet, de mindössze 15 000 fontnyi előnye volt, így amint várni lehetett, többször is pozíciót cseréltek Wrighttal az idény során. Az egész szezont tekintve stabil volt a teljesítménye, de nem kimagasló. Összesen két ranglistás major verseny volt, ahol nem jutott el legalább a negyeddöntőig, de egyet sem tudott megnyerni. Az egyetlen jelentős tornagyőzelme a World Series of Darts Finals volt, ami nincs hatással az Order of Meriten elfoglalt helyekre.

A világbajnokságra világelsőként érkezett, de olyan kis előnnyel, hogy egy esetleges vb-cím sem garantálta volna, hogy továbbra is az ő neve mellett látjuk az egyes számot. Nem tudni, hogy ez a teher vagy a későbbi mérkőzésekre való tartalékolás vezetett ahhoz, hogy szinte semmit sem láttunk az igazi Price-ból.

Peter Wright

A „Snakebite” címvédőként érkezett a tornára és a két évvel ezelőtti korai kiesése miatt kevés pontot kellett őriznie, emiatt a világelsőség legnagyobb várományosának is lehetett nevezni, bár az egész szezonja, és mint majd látjuk, a világbajnoki szereplése is csalódást keltő volt. Az egy évet felölelő világranglistán csak a 10. pozíciót foglalja el. Egyetlen nagy tornán jutott csak elődöntőbe, ilyen alacsony számra utoljára 2014-ben volt példa nála.

A skót játékával az idény jelentős részében nem volt probléma, inkább a semmiből jött összeomlások okozták a vesztét, amilyen volt a Ross Smith-szel szembeni Eb-negyeddöntő vagy a Premier League, ahol szinte végig play-offot érő helyen állt, de végül kicsúszott a legjobb négyből. A szezon vége viszont játék szempontjából is csúnyán záródott, miután az utolsó öt találkozójából háromszor is 90-es átlag alatt zárt és a legmagasabb, amit produkált az a Kim Huybrechts elleni 91,28 volt.

Gary Anderson



Már a világbajnoki felvezetőnkben kulcsszerepet kapott Anderson, amikor a veszélyben lévő kiemeltek kerültek terítékre. A kétszeres világbajnok be is igazolta a feltételezéseket, miután már a harmadik körben búcsúzni kényszerült, amire a 2014-es világbajnokság óta nem volt példa. Mindkét mérkőzését szenzációsan nyitotta, de az első szünetekről már egy teljesen más játékos érkezett vissza. Ez már Madars Razma ellen is bajba sodorhatta volna, de a lett elizgulta, így még döntő szettre sem kényszerült Andreson. Chris Dobey viszont már nem volt ilyen kegyes vele és simán győzte le a legjobb tizenhat közé jutásért zajló meccsen.

Miután a kiesést nem követte semmiféle olyan nyilatkozat, amely a visszavonulásra utalna, így feltételezhetően a „Repülő Skót” megpróbál visszakapaszkodni a legjobb 16 közé. Egyesek már azt is belengették, hogy újra elkezd European Tour-fordulókon játszani, növelve az esélyeit a Pro Tour-versenyfutásban, bár valószínűbb, hogy a Players Championship szerepléseit maximalizálja.

Kiemelt fotó: PDC