A Bajnokok Ligájában a Rangers és a Celtic – felemelkedés vagy kiugró eredmény?

A Rangers FC története filmbe illő, drámai módon alakult az elmúlt években: a klub előbb csődbe ment 2012-ben, ennek megfelelően pedig a negyedik osztályig sorolták vissza. A visszakapaszkodás a legjobbak közé többé-kevésbé ugyan zökkenőmentesen zajlott, azonban sokáig kérdéses volt, hogy mikor válhatnak újra a kék-fehérek a Celtic FC kihívójává a bajnoki címért folytatott harcban.

A sikerek végül két edzővel tértek vissza – és jönnek azóta is – előbb Steven Gerrard (jelenleg Aston Villa szakvezetője) ült le az ibroxi kispadra 2018 őszén, hogy a 2019–2020-as szezonban a ligakupa döntőjéig és az Európa-liga csoportköréig, egy évvel később pedig a veretlenül megnyert bajnoki címig meneteljen a csapattal. Gerrardot egy másik korábbi kiválóság, a Rangers volt játékosa, Giovanni van Bronckhorst váltotta 2021 novemberében, hogy rögtön az idény végén Európa-liga-döntőbe vezesse az együttest.

Mindazonáltal a Celtic is hosszabb szünet után jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, játékosai legutóbb 2017-ben hallgathatták a BL-himnuszt a csoportkörben. Jóllehet a városi rivális száműzését követően sikert sikerre halmoztak a bajnokságban és a hazai kupasorozatokban (2012 és 2020 között összesen nyolc bajnoki címet, valamint öt-öt Skót Kupa- és ligakupa-győzelmet ünnepelhetett a Celtic Park közönsége.) Neil Lennon (2010–2014, 2019–2021), Ronny Deila (2014–2016) és Brendan Rodgers (2016–2019) edzősége alatt a Celtic rendre utcahosszal nyerte a bajnokságot, ám a nemzetközi porondon érződött a rivalizálás hiánya.

A két csapat közös BL-szereplésének lehetősége valójában csak az idei kiírástól vált lehetségessé, ugyanis az elmúlt években a skót bajnok a selejtezőben kezdte meg (és fejezte be) a sorozat küzdelmeit, a második helyezett pedig a második számú európai kupasorozatban próbált szerencsét. A csapatok – és elsősorban a Rangers – eredményes nemzetközi szereplése után adódott lehetőséget pedig már nem hagyták veszni a csapatok. Az említetteken túl meglepetésként hathat a Heart of Midlothian jelenléte a Konferencia-ligában, így pedig a glasgow-iakon felül a fővárosi szurkolók is belekóstolhatnak az európai kupaküzdelmek hangulatába.

Celtic FC

A regnáló bajnok mind a BL-selejtezőkben, mind pedig az Európa-liga csoportkörében több kiábrándító pofonba szaladt bele az elmúlt években, emlékezzünk csak a Ferencváros tavalyelőtti diadalára a skótok felett (még úgy is fájó lehet az akkori fiaskó, ha egy évvel később Budapesten és Glasgow-ban is legyűrték a Fradit).

A skót Premier League küzdelmeiben azonban újra sikerült diadalt aratni a Rangers felett, így a zöld-fehérek ezúttal a selejtezőket elkerülve jutottak a BL-főtáblára. Angelos Postecoglou személyében pedig – úgy tűnik – sikerült Rodgershez hasonló kaliberű szakembert szerződtetni, ezzel pedig megalapozni a sikerességet. Ami a játékospolitikát illeti, a skót sztárcsapat korlátozott lehetőségei ellenére is jól sáfárkodott, és akár nemzetközi szinten is ütőképes gárdát verbuvált.

A csapat alapját jelentő kapus, Joe Hart másodvirágzását éli és a bizalmat védéseivel, vezéregyéniségével hálálja meg a csapatkapitány Callum McGregor oldalán, aki emberemlékezett óta a Celtic Parkban futballozik. A kreativitásért és a gólszerzésért felelős portugál Jota már az előző és a mostani szezonban is megmutatta, hogy akár liverpooli névrokonához hasonló karriert is befuthat, miközben a japán Vissel Kobétól megszerzett Furuhasi Kjogo máris a góllövőlista élére állt.

A Celtic BL-szereplése segíthet a tehetséges játékosok megtartásában, sőt olyanok számára is vonzóvá teheti a klubot, akik a BL-szereplés lehetősége nélkül aligha vállalkoznának a skót kalandra. Mindazonáltal érdemes fenntartásokkal kezelni a Celtic előtt álló lehetőségeket, ugyanis a most megnyíló (anyagi) lehetőségek továbbra sem fogják érdemben csökkenteni az öt európai topbajnokság csapataitól való lemaradást, így becsületes helytálláson felül aligha lehetnek más elvárásaik a zöld-fehér szurkolóknak.

Rangers FC

A Celtickel folytatott évszázados rivalizálás úgy tűnik, ezúttal is a legjobbat hozta ki a Rangers játékosaiból. A bajnoki címet ugyan nem sikerült elhódítaniuk, a sikeres nemzetközi kupaszereplésüknek hála azonban újfent a legmagasabb szinten vethetik meg a lábukat. A Rangers filmbe illő elmúlt évei után a szurkolók most joggal reménykedhetnek abban, hogy az elmúlt évtized hullámvasútja után kiegyensúlyozott és sikeres jövő elé néz csapatuk.

A keret jelenleg meggyőző – a Celtichez hasonlóan – itt is egy (pontosabban két) rutinos hálóőrrel kezdődik a pályára lépők névsora. A tősgyökeres Rangers-játékos Allan McGregor idén már a 40. életévét töltötte be, ám az előző szezonban még mind a bajnokságban, mind pedig a nemzetközi mérkőzéseken ő őrizte a hálót. Úgy tűnik, hogy idén már Jonathan McLaughlinra számít Van Bronckhorst, aki szeptemberben tölti be a 35. életévét. Szintén stabil pont a csapatkapitány James Tavenier, aki jobbhátvéd létére már 86 góllal vette ki a részét a csapat sikereiből, kiváló rúgótechnikájának köszönhetően pedig minden bizonnyal még növelni fogja találatainak számát. A középpálya biztonságáért és a kreativitásért általában a finn Glen Kamara, míg a gólokért a heves vérmérsékletéről (is) ismert Alfredo Morelos, valamint a frissen szerződtetett Antonio Colak felelősek. Mellettük figyelemre méltó a két tengerentúli fiatal tehetség, James Sands (Ney York City FC) és Malik Tilman (Bayern München) glasgow-i kölcsönjátéka.

Amit a Celticnél írtunk, itt is igaz: a Rangers minden eddiginél vonzóbb klub lehet a BL-szereplésre vágyó játékosok körében és mindkét glasgow-i egylet esetében érvényes, hogy remek ugródeszka lehet az angol Premier League-be vágyók számára. Mindazonáltal – a klub tradicionális sikerei ellenére sem lehetnek elbizakodottak az idei szereplést tekintve, azonban kétségkívül megizzasztják majd ellenfeleiket az Ibroxban.

Vélhető hatások a skót futball egészére

Nyilvánvaló, hogy nem várható el a Celtictől és a Rangerstől, hogy évről évre párosan szerepeljenek a BL-ben, ahogy az sem, hogy a papírformát felborítva továbbjussanak csoportjaikból, hiszen megerősödés, kiegyensúlyozottság ide vagy oda, az anyagi lehetőségek össze sem hasonlíthatók az európai topbajnokságok, vagy akár a holland és portugál klubok költségvetési potenciájával. Vélhetően a BL-szereplés sokkal nagyobb hatással lesz a bajnokság kirakatcsapataira, mint a skót liga egészére; sőt, elképzelhető, hogy tovább nő a szakadék a glasgow-iak és a többiek között, hiszen a Celtic és a Rangers lényegesen nagyobb bevételeket könyvelhet el.

Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a skót bajnokság erősebb nemzetközi pozícióinak hála más csapatok is – időnként vagy rendszeresen próbára tehetik magukat Európában, ahogy ez most a Heartsnak sikerült. Ebben az esetben pedig nem kizárt, hogy a futball újra otthonra talál Skóciában nemzetközi szinten is.