A Balaton FC egyszezonos csodája

2003 tavasza, nyara sok eseményről lehet emlékezetes. Bajnok lett az MTK, valamint ekkor történt az FTC–Debrecen meccs végén az a szégyenteljes inzultus, ami után a magukat szurkolóknak tituláló emberek klubhovatartozástól függetlenül ütöttek, vágtak, akit és amit értek, többek között a Debrecen edzőjét, Szentes Lázárt, vagy a saját támadójukat, Tököli Attilát. A válogatott a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben legyőzte 3–1-re Lettországot, majd 5–0-ra idegenben San Marino legjobbjait és ekkor még úgy tűnt, harcban lehet a portugáliai repülőjegyekért – majd jött a kiábrándító őszi összeomlás és a kontinensviadal álom maradt.

A magyar bajnokság színvonala nagyon alacsony volt, a klubok nem is álmodhattak a manapság létező infrastrukturális és gazdasági háttérről, ment a játszmázás, a kiskapuzás, a bizniszelés-, meccsekkel, szerződésekkel, klubokkal. Összességében egy nagyon nehezen emészthető korszaka volt ez a magyar labdarúgásnak. Akkoriban is épp 12 csapat vetélkedett a legmagasabb osztályban, de jellemző, hogy a 2003–2004-es idény elején még pereskedett egymással az Arany Ászok és a Borsodi, hogy végül is melyikük a jogos névadója a bajnokságnak...

Ebben a mezőnyben állt rajthoz az a Balaton FC, amely az előző, tehát a 2002–2003-as bajnokságot az ötödik helyen zárta Csank János vezetésével, ám az addigi befektető a szezon végén kiszállt, eladta a tulajdonrészét, a helyére érkezett Kuti István (civilben reklámszakember) pedig csak nagy nehézségek árán stabilizálta a klubot, amely hetekkel az új szezon rajtja előtt még úgy nézett ki, hogy gyakorlatilag megszűnik. Az akkori ötödik hely egyébként klubtörténeti viszonylatban is nagy siker, ennél csak egyszer, 1992-ben zárt előrébb a siófoki együttes, amikor negyedik volt.

A bizonytalan anyagi helyzet és a hónapok óta fennálló fizetéselmaradások miatt csapatnyi játékos búcsút intett a Balaton partjának, a korábbi szövetségi kapitány, pedig Székesfehérvárra szerződött. Nagyjából két héttel a bajnoki rajt előtt megteremtődtek az induláshoz szükséges feltételek és az akkor 38 esztendős Csertői Aurél lett a klub vezetőedzője, aki korábban már Győrben bizonyíthatott az élvonalban. Csertői azzal a feltétellel vállalta el a feladatot, hogy öt napon belül ki kell alakulnia a végleges keretnek, mert a szinte üres öltözőből ő sem tud csodacsapatot faragni. Elkezdtek szivárogni a játékosok és a bajnoki rajton – igaz, zárt kapuk mögött – 1–1-es döntetlent játszottak az akkoriban nagyjából szintén a templom egerétől is kölcsönkérő, ám a bajnokságot végül megnyerő Ferencvárossal szemben.

A mérkőzés jegyzőkönyve (Forrás: tempofradi.hu)

A folytatás is váratlanul jól sikerült, pontot hoztak el a Győr otthonából (0–0), majd hazai pályán legyőzték a Haladást (2–0) és a Debrecent is (1–0) és négy kör után az élre álltak. Az első vereség Csank személye miatt pikáns, Videoton elleni meccsen jött el, de ezt is csak egy 89. percben szerzett gól miatt szenvedte el Csertői csapata, amely egyre markánsabb játékot mutatott, masszív védekezéssel és kreatív, jól megtervezett támadójátékkal.

Valószínűleg ebben a szezonban ismerte meg az egész ország Csernyánszki Norbert nevét, a nagyszerű képességű kapus végül a válogatott kerettagságig is sokszor eljutott, noha bemutatkoznia nem sikerült, de ez a szezon tette meghatározó szereplővé az NB I-ben, később még Debrecenben és Pakson közel másfél évtizedig szolgált becsülettel. A védelmet a már ekkor is tapasztaltnak számító Kuttor Attila „Kutya” irányította nagyszerűen, előtte pedig Györök Tamás és Vörös Péter dolgoztak keményen a középpályán, így a Csordás Csaba–Sitku Illés kettősnek jobbára csak a befejezésekkel kellett törődnie, a semmiből lettek a szezon egyik legveszélyesebb csatárduója.

2003 őszét egy hihetetlen, hatmeccses győzelmi szériával zárták Kuttorék, amellyel elérték, hogy a téli szünetet a tabella élén töltötték 32 ponttal, akárcsak a Ferencváros. Ebben a szédületes menetelésben egyébként az Üllői úton is nyertek a sárga-kékek 1–0-ra, majd bevették Debrecent is, de ennél is döbbenetesebb adat, hogy 10–0-s gólaránnyal abszolválták az év utolsó meccseit.

Csernyánszki Norbert (középen) és Kuttor Attila (balra) sokat tett a Balaton FC őszi elsőségéért (Fotó: Németh Ferenc, Nemzeti Sport, Forrás: Arcanum)

Mivel tavasszal hat alapszakaszbeli mérkőzés várt még a Balaton-partiakra és 11 pont volt az előnyük a hetedik helyen álló Videotonnal szemben, nagyjából lehetett sejteni, hogy a felsőházban kezdhetik majd a rájátszást, azonban nyilván szerettek volna minél jobb pozícióból nekivágni a szezon hajrájának és még a nemzetközi porondra is kilépni. Ezzel szemben nem indult jól 2004: előbb az utolsó előtti Békéscsaba otthonából hoztak el mindössze egy pontot (1–1), majd a címvédő MTK nyert Siófokon 2-0-ra. Azért egy bravúrgyőzelem összejött Újpesten, de csak döntetlenre végeztek olyan gyengébb csapatok ellen, mint a Sopron (0–0), vagy a Zalaegerszeg (1–1).

A rájátszást három ponttal lemaradva a Ferencvárostól a második helyen kezdték meg Sitku Illésék, akik sorozatban három patinás fővárosi óriással nyitották a bajnokság utolsó, döntő szakaszát. Az MTK elleni gól nélküli döntetlent egy újpesti 1–1 követte, hogy aztán az idény talán legnagyobb meglepetését szolgáltatva saját közönsége előtt alázzák meg a Ferencvárost. A 4–0-s Üllői úti siker elhallgattatta a kétkedőket és a siófoki futballtörténelem egyik legnagyobb győzelmeként került be a históriáskönyvekbe.

Mindössze részben enyhít a körülményeken az a tény. hogy az akkor már Pintér Attila által irányított FTC a 35. perctől emberhátrányban játszott Kiss György piros lapja miatt, de a BFC már akkor is vezetett 1-0-ra, majd még rápakolt hármat igencsak okos játékkal.

Ezután még hét mérkőzés volt hátra a szezonból, a Balaton FC pedig álmodozhatott a legfényesebb bajnoki éremről is, ám a klub anyagi helyzete ismét megrendült, a csapat pedig talán nem bírta el a rá nehezedő figyelmet és külső nyomást. 2004. május 12-én a 28. fordulóban még 2–0-ra nyertek a Hungária körúton, de az utolsó négy bajnokit épp olyan simán elveszítették, amilyen váratlanul hatot nyertek az őszi hajrában. Erről már bizonyára a kilátástalannak tűnő jövőkép is tehetett, a játékosok becsülettel dolgoztak ugyan, de a teljesítmény már nem volt mérhető a korábban megszokotthoz. Különösen a hazai teljesítménye volt látványosan rossz tavasszal a Csertői-csapatnak: amíg ősszel nyolc mérkőzésen 6-1-1-es mérleget tudott felmutatni pályaválasztóként, addig tavasszal 1-3-4 volt a győzelmek, a döntetlenek és a vereségek száma.  

Csertői Aurél remek munkát végzett Siófokon, de gyakorlatilag megszűnt alatta a csapat (Forrás: infostart.hu)

A nyáron a tulajdonos az élvonalbeli indulás jogát Diósgyőrbe költöztette, így szürreális módon, a földrajztudomány minden alaptételének ellentmondva Diósgyőri Balaton FC néven működött egy ideig a miskolci klub, a játékosok pedig a szélrózsa minden irányába elszegődtek, Csernyánszki, Mészáros és Sitku például Debrecenben lett igencsak sikeres, közülük a jobbszélsőből lett belső védő még a válogatottságig is eljutott. A sikerkovács Csertői később a Fehérvárral és a Haladással is bajnoki bronzérmet szerzett, de lehúzott öt évet Pakson és négyet Gyirmóton is, jelenleg szabadúszó.

Siófokon ekkor átmenetileg megszűnt a felnőttfutball, majd 2005-ben a Nemes Ferenc által alapított Bodajk FC másodosztályú csapata a városba települt. 2007-ben visszajutott az élvonalba, azonban 2014 óta egyhuzamban az NB II mezőnyének tagja.

Ja és kivel vívja a következő mérkőzését Dragan Vukmir csapata? Hát persze, hogy az egykoron ellenségnek vélt Diósgyőrrel a Magyar Kupában, november elsején 17 órakor.