„A baseball mentett meg magamtól” – 30 for 30: Doc & Darryl

Egy út melletti étteremben kezdünk, épp olyanban, amit a legtöbb amerikai filmben látunk. A kávét kancsóból mérik, sül a bacon, mi pedig egy asztalra leszünk figyelmesek. Darryl Strawberry és Dwight Gooden ülnek ott, akik hosszú idő után találkoznak újra. Hamar megállapítják, hogy rengeteg közös élményük van, de olyan dolgok is biztosan akadnak, amelyre eltérően emlékeznek majd.

Ám a közös élmények tárgyalása előtt megismerjük mindkettejük gyerekkorát, mert az sajnos rögtön egyértelmű, hogy ennek a későbbiek szempontjából is nagy jelentősége lesz. Strawberry Los Angelesben látta meg a napvilágot, a tehetségére hamar fény derült. Bár több sportágat is kipróbált, végül a baseball mellett tette le a voksát, mert ebben érezte a leginkább elevennek magát. A játékos-megfigyelők már a későbbi sztár gyermekkori mérkőzéseit is gyakran látogatták, hamar elterjedt a hír, hogy megérkezett a sportág új csillaga. Ez azonban csak a pozitív oldal, Strawberry családi élete sokkal tragikusabb volt. Édesapja bántalmazta őt, a mindennapi pokol részeként pedig néha a fegyver is előkerült, ez pedig természetesen mély nyomot hagyott a fiúban.

A tehetséges sportoló ennek ellenére hamar bekerült az MLB-be (nem véletlenül származik tőle a címben megidézett mondat) , sőt az 1980-as drafton ő volt az első választás, a New York Mets hatalmas elvárásokkal szerződtette. Ezeket pedig már kezdetben sem tudta kezelni, ezért sokszor nyúlt szerekhez, amelyekkel aztán évtizedekig küzdött.

Dwight Gooden sorsa hasonlóan tragikus volt. Az ő édesapja nem bántotta a családját, viszont az alkohollal meggyűlt a baja, ezt a mintát pedig tovább is örökítette. A későbbi sikeres sportoló egyetlen pozitív élményt tudott felidézni az apjával kapcsolatban, amikor együtt nézték a meccseket. Egyébként viszont megszokta, hogy nem szabad beszélni az érzelmeiről, ez a komplexus később sok problémát okozott neki a kapcsolataiban, sőt a sportpályafutása során is. Ennek ellenére Gooden útja is egyenes volt az MLB-ig. A játékos 1984-ben mutatkozott be az MLB-ben, és a fast-, valamint curve balljainak köszönhetően hamar nagy népszerűségre tett szert.

New York ekkoriban (is) egy pezsgő metropolisz volt, az itteni sportolók előszeretettel nyúltak a kábítószerhez és az alkoholhoz. A film két főszereplője odáig merészkedett, hogy kijelentették: a nyolcvanas évek közepén az egész Mets küzdött valamiféle függőséggel.

Bár a két játékosnak köszönhetően a New York-i csapat meg tudta nyerni az 1986-os World Seriest, később nem építettek dinasztiát, pedig sok szakértő szerint még legalább két-három bajnoki címet nyerhettek volna. Azonban nemcsak a csapat, hanem a játékosok sorsa is másként alakult. Kettejük közül – szigorúan az eredmények alapján – Strawberry lett a sikeresebb, ő négy alkalommal nyerte meg a World Seriest, míg Gooden két sikerig jutott. Ám az eredményeik mellett mindkettejük pályafutását súlyos vádak kísérték végig: Goodent nemi erőszakkal vádolták (amit ő végig tagadott), de ő volt az is, aki egy alkalommal öngyilkossági kísérletet követett el, Strawberry-t pedig le is tartóztatták családon belüli erőszak miatt. Ráadásul a két sztár a film készítésének idején is küzdött az említett démonokkal, ahogy arra reflektálnak is a közös beszélgetésben.

Az epizód két rendezője, Judd Apatow és Michael Bonfiglio más-más irányból közelített a témához (előbbi korábban inkább vígjátékokat készített, utóbbi pedig rendezett már 30 for 30 epizódot), de jól találták meg azt a fókuszt, ami mindkettejüket érdekli: Darryl Strawberry és Dwight Gooden története elsősorban a saját családi mintáival küzdő ember drámája, aki mindent megtesz egy olyan küzdelemben, amelyben könnyen lehet, hogy vesztésre van ítélve. De ezt elfogadni még nehezebb lenne, mint küzdeni.

ÍME, A KORÁBBI EPIZÓDOK:

Korábban a 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat 36 epizódjáról írtunk, a cikkeket a 30 For 30 címkére kattintva érhetitek el.

Kiemelt fotó: ESPN