A baseball után Marilyn Monroe lett az új szerelme Joe DiMaggiónak – a sztárpár toxikus házasságának története

Joe DiMaggio rengeteg baseballrajongónak nagy fájdalmat okozva 1951 decemberében bejelentette, hogy befejezi játékoskarrierjét. A 13 évig tartó pályája során párját ritkító eredménysort tudhatott magáénak. Klubjával, a New York Yankeesszel (végig ott játszott) tíz Amerika Liga-győzelem, kilenc World Series-diadal (a Major League Baseball döntője) a mérlege.

Az egyéni elismeréseket illetően sem lehetett oka panaszra: háromszor nyerte el a legértékesebb játékosnak járó díjat és valamennyi szezonjában All Star-játékos is volt.

Visszavonulásáról valószínűleg egy hosszú folyamat eredményeképp döntött, miután egyre több sérülés keserítette meg az életét. Úgy érezte, nem képes már olyan színvonalon játszani, mint fénykorában.

„Mindannyian tudjátok, hogy a karrierem során túl sok sérülésem és egyéb nehézségem volt. […] Úgy érzem, hogy elértem azt a szintet, amikor már nem tudok olyan baseballt produkálni a klubomnak, a menedzseremnek, a csapattársaimnak és a szurkolóimnak, amilyet az irántam tanúsított hűségük megérdemel”

– nyilatkozta azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette az elhatározását.

Visszavonulása nemcsak a szurkolókat szomorította el, hanem klubjának elöljáróit is, akik még szerették volna, hogy a legenda tovább folytassa a pályafutását. „Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, hogy maradásra bírjuk, de nem tudtuk kényszeríteni” – mondta Delbert Eugene Webb akkori alelnök a könnyeivel küszködve. Maga DiMaggio azután is szeretett sportja kötelékében maradt, hogy szögre akasztotta a baseballütőjét, a legenda a továbbiakban edzőként tevékenykedett.

Férfiak százmilliói irigyelték DiMaggiót

Néhány hónappal a bizonyára nehéz szívvel meghozott döntése után már valószínűleg kevésbé volt szomorú, tudniillik Marilyn Monroe, aki a korszak egyik legismertebb hollywoodi színésznője, egyben férfiak millióinak vágyálma volt, elfogadta a randevúmeghívását. Monroe emlékirataiból kiderül, hogy az akkor a karrierje felfelé ívelő szakaszában levő színésznő először vonakodott a DiMaggióval való találkozástól (ekkor már mindketten túl voltak egy házasságon), mert úgy vélte, hogy a férfi önimádó, hiszen sikeres sportkarriert tudhatott maga mögött és rajongók hadának csodálata öleli körül.

Az első vacsora alkalmával viszont meglepődött, hiszen a férfi nem önmagát fényezte végig, ahogy azt előzetesen elképzelte (szinte alig beszélt), hanem inkább Monroe-t hallgatta.

Állítólag a volt baseballsztár a kapcsolatuk elejétől fogva már a házasság gondolatán törte a fejét, az egója is hízott attól, hogy egy olyan nővel van viszonya, aki sokak szerint akkoriban a legszebb nő volt a világon. Monroe pedig egy olyan hűséges és védelmező apafigurát keresett, aki iránt erős szexuális vonzalmat is érez – mindezt pedig maradéktalanul megtalálta DiMaggióban. Az első találkozásukat újabbak követték, két évvel később pedig összeházasodtak. A ceremóniának nagy visszhangja volt: a sajtó képviselői aznap megrohamozták a San Francisco-i városházát, mert látni szerették volna DiMaggiót és Monroe-t, mint friss házasokat.

A sztárvilág egyik álompárja lettek

Két rendkívül sikeres ember, egy baseball-legenda és a világ egyik legismertebb nője kelt egybe, vagyis a külvilág számára úgy tűnhetett, hogy egy álomszerű love story pecsételődött meg a friggyel. Maga a házasság viszont egyáltalán nem volt álomszerű, aminek az egyik legékesebb bizonyítéka az, hogy egy évig sem tartott.

Ennek legfőbb oka sokak szerint az volt, hogy a Monroe által elvárt apai védelem és irányítás hamar átcsapott egy már-már beteges birtoklási vágyba.

Ugyan DiMaggio a végletekig el volt ragadtatva felesége szépségétől, de azt szerette volna, hogy abban csak ő gyönyörködjön. Az volt az elvárása Monroe felé, hogy ne öltözzön kihívóan (például csak magas nyakú blúzokat viselhetett) valamint, hogy hagyja ott a sztárvilágot.

„Joe félreértette Monroe-t. Itt van ez a fiatal, gyönyörű nő, aki a világ egyik legsikeresebb és leghíresebb színésznőjévé válik éppen, és mindezt feladja azért, hogy lasagnét készítsen Joe-nak, és pelenkázással töltse a napjait?”

– mondta egyszer egy közeli ismerősük.

A viharos házasságuk elején DiMaggio lefektetett pár alapszabályt. Felesége csak olyan filmekben szerepelhetett, amelyeket ő is jóváhagyott, és ki kellett törnie a buta szőke szerepéből (ez utóbbival maga Monroe is egyetértett), és azt se nézte volna jó szemmel, ha túlszárnyalja az ő sikereit, népszerűségét.

Állítólag DiMaggio, amikor úgy érezte, elveszíti az irányítást felette, időnként még meg is verte.

DiMaggio fia is szemtanúja volt egyszer egy tettlegességbe torkolló veszekedésüknek.

„Lent aludtam – mesélte Joe Jr. – és arra ébredtem, hogy apám és Marilyn üvöltözik. Néhány perc múlva hallottam, hogy Marilyn rohan lefelé a lépcsőn, majd ki a bejárati ajtón, apám pedig utána futott. Utolérte, megragadta a hajánál fogva, és félig-meddig visszahúzta a házba. Marilyn megpróbált ellenállni neki, de nem tudott.”

Monroe úgy érezte, megfojtja férje lelki és fizikai terrorja. Emlékirataiban azt írta, hogy ugyan mind ő, mind DiMaggio tudták, hogy nem lesz könnyű házasságuk, de nem is sejtette, hogy ilyen bántalmazásokban lesz része.

A karrierjét nem akarta feladni férje kedvéért, aki ezt nem nézte jó szemmel, visszaemlékezések szerint leginkább az emblematikus, szoknyalibbenős fénykép verte ki DiMaggiónál a biztosítékot.

Monroe szerette volna begyógyítani a lelki sebeit, ezért az önfejlesztés útjára lépett: pszichoterápiára és különböző tanfolyamokra járt, olvasott és kiállításokat tekintett meg. Férje inkább otthon töltötte az idejét, ivott, dohányzott és tévézett arra várva, hogy Monroe hazaérjen. Amikor pedig a nap végén találkoztak, DiMaggio gyakran szinte őrjöngve kérte számon feleségét, hogy kikkel beszélt, milyen jeleneteket forgattak, kivel volt hazafele menet.

Az álomból rémálom lett

Monroe nem bírta szerhasználat nélkül elviselni férje terrorját, inni kezdett és nyugtatókat szedett, valamint viszonya lett egy másik férfival. Kilenchónapnyi házasság után úgy döntött, véget vet az álomból lett rémálomnak. 1954 októberében beadta a válókeresetet, lelki kegyetlenségre hivatkozva. A kapcsolatuk – a viharos kilenc hónap ellenére – baráti maradt a válást követően, sőt, miután Monroe 1961-ben elvált harmadik férjétől, Arthur Miller drámaírótól, DiMaggio ismét közel került hozzá.

Újra felvette a védelmező, óvó apaszerepet, igyekezett némi stabilitást és nyugalmat vinni Monroe akkor már meglehetősen hektikus életébe – depresszió, drogok, veszélyes emberek társasága és nős férfiakkal folytatott mérgező viszonyok jellemezték a színésznő utolsó időszakát.

DiMaggio állítólag még feleségül is vette volna újra, de másodjára már nem házasodtak össze. Az egykori baseballjátékos pedig bármennyire is szerette volna, nem tudta megmenteni Monroe-t, aki mindössze 36 éves korában halt meg, a hivatalos vizsgálat eredményei szerint altató-túladagolásban.

Di Maggio egészen az élete végéig ápolta – nem túlzás kijelenteni – élete szerelmének emlékét, 20 éven át hetente háromszor még vörös rózsát is vitetett a sírjára. Állítólag még az utolsó szavaiban is hordozta a nevét. „Végül újra láthatom Marilynt” – úgy tudják, ezzel a mondattal zárta le életét a halálos ágyán.