A Beatles, Marilyn Monroe és Kennedy elnök is hódolt a strandsportok királyának

Bár a strandlabdarúgás – szervezetlen formában – már hetvenéves múltra tekinthet vissza a Copacapanán, a strandsportok atyjához és királyához képest nagyon fiatalnak számít. A strandröplabda szervezett formában is több mint százéves sportág, és közel három évtizede az olimpiai program látványos, elmaradhatatlan része.

Már a képeken is lenyűgöző világ tárul elénk, ha a hőskorában vagy a napjainkban is tartó fénykorában elmélyülünk. Minden valószínűség szerint először 1915-ben a hawaii Waikiki Beachen, az Outrigger Canoe Club területén feszítettek ki hálót először a homokra, és játszották az első értelmezhető meccset. Íme, az első fecskék Hawaii-on:

(Forrás: Wikipedia)

Néhány éven belül az új játék és a népszerűsége elérte a Csendes-óceán ázsiai és amerikai partjait. A Sport Engine friss összeállítása szerint Japánban és Kínában homokon is elkezdték ütni a labdát, sőt az I. világháború alatt amerikai katonák az Atlanti-óceán európai partvidékén is meghonosították a játékot.

A sportág szabadidős jellege dominált, de még a húszas évek elején beindult az első klubsorozat: a messze földön híres beach privátklubjai elkezdtek egymás között bajnokságot játszani.

Hat-hat játékos minimum a pályán volt, mintha manapság egy laza sörpartit látnánk a Balatonnál, de a pontatlanságnak hála megszületett a strandröplabda mai, kettő a kettő elleni formája. 1930 nyarán Paul „Pablo” Johnson ugyanis addig várt a társakra a Santa Monica Athletic Club pályáján, hogy negyedmagával elkezdett bemelegíteni, játszadozni, és rájött, hogy jóval kisebb létszámmal sokkal nagyobb lesz a sikerélmény az alacsonyabbak számára. Gyorsasággal és ügyességgel így ellensúlyozni tudják mások magassági fölényét.

(Forrás: Wikipedia)

Innentől nem lehetett gátat szabni a terjedésnek, de nem is akart senki, különösen úgy, hogy a nagy gazdasági világválság idején (1929-33) olcsó mulatságnak számított a strandröplabda az egész Egyesült Államokban. A II. világháború után a Pepsi ismerte fel először a sportágban rejlő üzleti lehetőségeket, és Los Angelesben ajándéktárgyakat osztogatott a győzteseknek. A hatvanas években próbálták az első profiligát beindítani Santa Monicán, kevés sikerrel. Az első pénzdíjas torna a franciáké lett, a sportág közben új otthonra talált. Természetesen az amerikai keleti part, Florida sem maradhatott ki az élményekből, az ötvenes években Harry S. Truman elnök nyaralásán a kíséretének a tagjai is előszeretettel vették elő a labdát:

(Forrás: Wikipedia)

Az őrület ismét csak Kaliforniában ért el a csúcsra, a strandröplabda varázsa John F. Kennedy elnököt, Marilyn Monroe-t és a Beatles tagjait is odavonzotta. Ringo Star és a többiek állítólag megpróbálkoztak a labda ütésével is, az elnök inkább csak nézte.

1960-ban a Manhattan Beachen – amely véletlenül sem New York-ban, hanem itt, délnyugaton található – útjára indult a Manhattan Beach Open, különös presztízst kiérdemelve a sporttársadalomban. Az amerikaiak számára olyan lett, mint Wimbledon, azzal a különbséggel, hogy az amatőrök is benevezhetnek az első selejtezőkre.

A győztesek nevét röplabdaalakú bronz emléktábla őrzi a Röplabdázás Hírességeinek Sétányán, a magyar származású Karch Kiraly tízszer érdemelte ki az elismerést.

Karch Kiraly két teremröplabdás olimpiai bajnoki címe után a strandröplabda olimpiai premierjén, 1996-ban Atlantában újabb aranyérmet nyert, majd edzőként a terembe visszatérve két éve Tokióban női kapitányként vezette győzelemre az Egyesült Államokat.

A strandsportok királya pedig az egész világot meghódította, a csendes-óceáni Vanuatun például így űzik:

(Forrás: Wikipedia)

Kiemelt fotó: torneokingandqueenbeach.it