A Bengalsnak nem volt válasza a Rams sztárjaira
A nagy játékosok nagy mérkőzéseken nagy játékokat csinálnak, tartja az Amerikában igen népszerű mondás, és ezzel az idei Super Bowlt is össze lehetne foglalni. Nem voltak váratlan hősök, és végül a Hamupipőke-történet is elmaradt. Az a csapat nyert, amelyiknek több playmakere volt, és ezek a playmakerek húzták be nekik a meccset. Vizsgáljuk meg a Los Angeles Rams győzelmének okait!
McVay majdnem elbukta a meccset
Sean McVay hozzáértését megkérdőjelezni botorság lenne, hiszen a Los Angeles Rams edzője sokszor bizonyította már, hogy egy igazi géniusz, ha a támadójátékról beszélünk, és mind a játéktervek kialakítása, mind a játékhívás terén a liga legjobb szakemberei között említhetjük. Ezt a meccset viszont mintha enyhén túlgondolta volna.
Ez főleg a korai downoknál mutatkozott meg, ahol az egész meccset figyelembe véve 36%-ban, míg az első három negyedben 44%-ban hívott futójátékot. Ez elsőre lehet, nem tűnik soknak, különösen annak fényében, hogy a Cincinnati Bengals a liga legrosszabb csapata volt idén a korai downos futások megállításában, de Los Angeles-iek hatékonysága messze elmaradt a remélttől. A Ramsnek ugyanis egészen Cooper Kupp negyedik negyedes futásáig nem volt pozitív EPA-t hozó futójátéka. A második félidő elejéig mégis egészen jól állt, aminek két fő oka volt. Az egyik a 3rd down hatékonysága, azon belül is a kiemelkedő passzjáték: 0,46-os EPA/playt és 50%-os sikerességi rátát tudott felmutatni ezeknél a játékoknál.
A másik ok a Bengals offense csalódást keltő játéka volt. Egyszerűen nem voltak képesek folyamatosan mozgatni a láncokat, mindössze egy-egy nagy játékkal tudtak veszélyt teremteni. Ilyen volt a második félidő elején Tee Higgins 75 yardos touchdownja is, amivel a meccs során először tudta megszerezni a vezetést a Cincinnati.
Ezt szinte azonnal követte Matthew Stafford második interceptionje, ami után érződött, ha McVay nem vált, bajba kerülhet a Rams. McVay viszont nem akart változtatni, továbbra is elkötelezett volt a meccs előtti gameplan felé, és rendre megtörte saját csapatának lendületét a korai downokon behívott sikertelen futójátékokkal.
Így érkeztünk el az utolsó hat perchez, és a győztes drive-hoz, ahol a Rams meghúzta azt, amit mindenki várt, és a legjobb játékosai kezébe adta a labdát, Stafford és Cooper Kupp vezetésével pedig meg is nyerte a meccset.
Kupp megkoronázta a szezonját
Itt át is térhetünk az utolsó drive-ra, aminek egyik főszereplője a döntő legértékesebb játékosának megválasztott Cooper Kupp volt. Kupp nem kezdett rosszul, TD-elkapása is volt, majd a meccs középső szakaszában kicsit elcsendesedett, hogy aztán a legfontosabb pillanatban igazi vezérré lépjen elő. A mérkőzés utolsó hat percéig összesen hat alkalommal vették őt célba, ami pont annyi, mint ahány labda repült felé az utolsó támadásban, ahol ezen felül futásból még egy kulcsfontosságú negyedik kísérletet is megoldott. A hat célbavételéből négy eredményezett elkapást összesen 39 yardért és egy touchdownért, míg a két sikertelen passznál sikerült büntetést kiharcolnia az elkapónak.
https://twitter.com/BleacherReport/status/1493056207057264641?s=20&t=THLKmxAsWiou22_BCezCAQ
Kupp nemcsak a döntőben, hanem az egész playoffban a negyedik negyed királya volt: négy meccs alatt 12-szer szállt felé a labda úgy, hogy nem történt szabálytalanság az adott játékban, ő pedig az összeset behúzta, ezzel több, mint 200 yardot, két TD-t és kilenc first downt hozott össze. Ha ehhez az egészen különleges rájátszáshoz hozzátesszük a fantasztikus alapszakaszát is, nem túlzás azt állítani, hogy minden idők egyik, ha nem a legjobb wide receiver szezonja volt az idei.
Stafford még mindig clutch
Kupp mellett Matthew Staffordot is ki kell emelnünk, aki a Wild Card-kört leszámítva, amikor nem volt rá szükség, a playoff minden találkozóján vezetett egy meccsnyerő drive-ot. Bizonyította, hogy a clutch vénája Los Angelesben is megmaradt, most ráadásul karrierje legfontosabb támadásában szinte tökéletesen játszott, az egyedüli hibája az volt, hogy Van Jeffersont túldobta az endzone-ban.
Bár Stafford karereje kissé megcsappant az utóbbi években, amit néha nem hajlandó beismerni, az első interceptionjét is ez okozta, még mindig elit irányítóként játszik. A védőket senki nem tudja úgy manipulálni a szemével, mint ő, ezt pedig ismét bizonyította az utolsó drive-ban. Ez a passza Kuppnak például tanítanivaló, a tétet és a dobás nehézségét figyelembe véve, megkockáztatom, hogy a Super Bowlok történetének egyik legjobb passza volt.
https://youtu.be/3XZ_4TwdM_s
Stafford teljesítménye azért is megsüvegelendő, mert Tyler Higbee konferenciadöntőn szerzett sérülése nem jött helyre a meccs előtt, így hiányzott a kezdő tight endje, a meccs közben pedig a remekül kezdő Odell Beckham Jr.-t is elvesztette. Ezáltal az egyetlen igazán veszélyes célpontja Kupp volt, és bár Van Jefferson és Darrell Henderson is korrekt fegyvernek számítanak a passzjátékban, a helyzet közel sem volt ideális, ő mégis kiváló játékkal tudott előrukkolni.
Donald ismét dominált
A Super Bowl előtti diskurzus egyik legfőbb kérdése az volt, mihez kezd majd a Bengals gyenge támadófala a liga egyik legerősebb, Aaron Donald nevével fémjelzett védőfalával. Nos, Donaldék már az első félidőben képesek voltak nyomás alá helyezni Joe Burrow-t, a másodikban pedig semmi esélyt nem hagytak neki. A Higginsnek kiosztott TD-passza után 21 dropbackje volt, ezek közül hatból született sack. Az egész meccset vizsgálva a másodéves irányító a passzkísérletei közel felében nyomás alatt volt, és a dropbackjei 17%-ból született sack, mindkettő a szezon legmagasabb száma.
Nyomásgyakorlások terén nyilvánvalóan Donald vitte a prímet: hét alkalommal siettette, kétszer pedig földre is vitte Burrow-t. Donald úgy hozta össze ezeket a számokat, hogy nagyon gyakran duplázták, ezek az alkalmak pedig kiváló lehetőséget biztosítottak a csapattársai számára, hogy a nyomásaikat gyarapítsák. Greg Gaines ötször, Ernest Jones négyszer, míg A’Shawn Robinson és Von Miller három-három alkalommal ért oda a Bengals irányítójához. Donald azért néha ott maradt egy az egyben valamelyik támadófalemberrel szemben, ennek rendre rossz vége lett a Bengals szempontjából. Ezért is volt meglepő, hogy a szezon legfontosabb játékában, 4th & 1-nél úgy döntöttek, Quinton Spainnek egyedül kell megoldania Donald hatástalanítását. Donald nem meglepő módon oda is ért Burrow-hoz, aki ugyan még meg tudott szabadulni a labdától, a first downra esély sem volt. Pedig Ja’Marr Chase megverte Jalen Ramsey-t, akár TD is születhetett volna a játékból, ha az irányítónak kicsit több ideje van.
https://twitter.com/espn/status/1493057607283609601?s=20&t=THLKmxAsWiou22_BCezCAQ
A két fal párharcának tanulsága egyértelmű: Donald végleg biztosította helyét a valaha élt legjobb védőjátékosok között, míg a Bengals legfontosabb feladata az offseasonben a támadófal megerősítése lesz.
Szerző
