A bennmaradást is ünnepelhette a Championshipben a legtöbb mérkőzésen pályára lépő szélső
Hiába ünnepelhetett kétszer is feljutást, mindössze két mérkőzés jutott Albert Adomah-nak a Premier League-ben. Annál többet játszott viszont a Championshipben. 525 mérkőzéssel immár a londoni születésű, ám korábban a ghánai válogatottban megfordult futballista a csúcstartó, ő szerepelt a legtöbb mérkőzésen az angol másodosztályban 1907 óta!
Április 26., péntek. Egy átlagember számára talán nem sokat jelent ez a nap, de Albert Adomah életében alighanem még egy ideig nagyon különleges lesz. A Queens Park Rangers négy góllal vezet a Leeds United ellen a Loftus Road közönségének legnagyobb örömére, hiszen a győzelem azt jelenti a londoni klub számára, hogy a szörnyű szezonkezdet ellenére kiharcolja a bennmaradást. A 87. percben Martí Cifuentes kihasználja az utolsó két változtatási lehetőségét, és pályára küldi a 36 éves szélsőt, akinek ez az 525. mérkőzése az angol másodosztályban. Ez új rekord, ő volt a pályán a legtöbb alkalommal ebben a ligában 1907 óta, amióta hivatalos adataink vannak a sorozatról. (A másodosztályú bajnokságot egyébként 1892 óta rendezik meg.) Adomah 2022 januárjában döntötte meg a mezőnyjátékosok rekordját (a 456. mérkőzésével Luke Chamberst előzte meg), most azonban a kapus Lee Campet is beérve immár ő az egyedüli csúcstartó minden volt és jelenlegi játékost figyelembe véve.
A ghánai származású, ám már az angol fővárosban született futballista számára minden Nyugat-London sáros pályáin kezdődött el, még az 1980-as évek második felében. Innen aztán az Old Meadonians nevű amatőr csapatba került tinédzserként, ahol remekül teljesített, de nem is gondolkodott abban, hogy eljuthat a professzionális szintre. Ezért a tanulásra is jelentős hangsúlyt fektetett, elvégezte a College of North West London OSAT programjának emelt szintű képzését, felületkezelői és ipari festői végzettséget szerzett, a tanulmányait befejezve pedig az R.J. Nash építőipari vállalatnál volt gyakornok. Az értékelőjét Chris Harvey írta, aki egy későbbi interjúban így emlékezett az egyik kedvenc diákjára:
„Albert nagyon kedves volt, nagyon kiegyensúlyozott, mintaszerű szakember. Tudta, hogy szüksége lesz munkára, ha a futball nem jönne össze neki. Jól végezte a munkáját, a cégünk teljes munkaidős állást ajánlott volna neki, ha nem szerződött volna végül egy futballcsapathoz.”
Csakhogy jött az a bizonyos ajánlat, méghozzá akkor, amikor a félprofi szintű, hetedosztályban szereplő Harrow Borough színeiben remekelt a kétezres évek közepén. Itt fedezte fel magának a Barnet FC, amely a League Two mezőnyében érvéről évre a bennmaradásért harcolt. 2008 januárját írtunk és talán senki sem számított arra a „The Bees” szurkolói körében, hogy egy igazi kincset talált a szeretett csapatuk az Isthmian League-ben. Pedig így volt, hiszen az átigazolása után Adomah két és fél év alatt összesen 120 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 20 gól és 17 assziszt volt a mérlege. A lelátón rendszerint skandálták a nevét, igazi közönségkedvenc volt.
„Mindig visszagondolok a régi barátaimra, az Old Meadonianstől a Harrow Borough-ig és a Barnetig. Próbálom tartani a kapcsolatokat és figyelni az eredményeiket. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem és mindig hálás leszek nekik. Az Old Meadoniansnál töltött idő különösen sokat segített a kezdetekben. Fiatal fiú voltam, aki sokkal idősebbek ellen játszott, és ez segített megedződni. Tudom, hogy az ottani srácok, a korábbi társaim is eljöttek megnézni engem, amikor csak megtehették, és ezt nagyon nagyra értékelem”
– mesélte Adomah.

Noha már 2010 januárjában is volt arról szó, hogy magasabb szintre lép, hiszen a Blackpool, a Norwich City és a Watford is kerülgette, ám végül csak 2010 nyarán lépett előre, hogy megkezdje a hosszú utazását a Championship világában. Első állomáshelye a Bristol City volt, nagyon gyorsan bizonyította, hogy nem csak képes megugrani a két osztálynyi különbséget. Sőt kulcsembere tudott lenni már az első idényében a „The Robins” együttesének, ahol újoncként őt választották meg a szezon legjobb játékosának. Három idény töltött el Délnyugat-Angliában, ahol hiába hozott a legrosszabb szezonjában is 13 asszisztot, az egyéni szinten legsikeresebb idényében a csapat kiesett a másodosztályból.
Az egyre többre értékelt Adomah iránt ismét nagy volt a kereslet, és ő a Middlesbrough FC mellett tette le a voksát, mert hitt abban a projektben, melyet Aitor Karanka nevével fémjeleztek. A baszk szakembernél épp úgy megkapta a bizalmat, mint Bristolban, sőt az észak-yorkshire-i alakulatnál sokkal többet tudta a kaput veszélyeztetni, mint korábban és ez a gólok számában is megmutatkozott. Azonban a következő idénybeli szerkezetváltás már nem segítette elő ezt, a kétcsatáros rendszerben jóval több védekező feladata lett a 2011 óta ghánai válogatott játékosnak. Ám ez aligha érdekelte, hiszen a csapat bejutott a rájátszásba, ám ekkor még elbukták a play-off döntőjét a Norwich City ellenében. A következő, 2015-2016-os kiírásban viszont ezüstérmesként végeztek és automatikusan feljutottak az élvonalba.
Oda, ahová Adomah már nem volt elég jó Karanka számára. A vezetőedző a nyáron „bevásárolt a piacon” és tulajdonképpen háttérbe szorította az osztályváltásban fontos szerepet játszó játékosát. Ahogy Adomah ezt érezte, és két augusztusi Premier League-mérkőzés után a hónap végén elhagyta a legmagasabb osztályt, hogy aláírjon az onnan épp kieső Aston Villánál. Birminghamben hasonló utat járt be, mint a Borónál. Az első szezonban remekül teljesített (11 assziszt), ám a csapat gyenge volt, aztán a másodikban a gólok terén hozott extrát (14 találat), össze is jött a rájátszás, ám ott a fináléban alulmaradtak a Fulham ellenében. Majd a harmadik idényében, a 2018-2019-es kiírásban ugyan az egyéni statisztikái romlottak, ám a Villa ezúttal megnyerte a play-off döntőjét a Derby Countyval szemben.
Azonban az élet újfent ismételte önmagát, mert Adomah az egyike azoknak, akik „lemorzsolódtak” az élvonalba jutáskor. A másodosztály természetesen ismét biztos lehetőségeket kínált számára, de ezúttal rosszul választott csapatot. A Nottingham Foresthez igazolt, ám a csapat kerete bőséges volt és nem ő volt Sabri Lamouchi kedvence, így a télen már kölcsön is adták a Cardiff Cityhez, ám ott sem sok sót evett meg. Ahhoz képest, hogy évekig nagyon magas meccsszámot és percszámot tudott összehozni, a koronavírus-járvány sújtotta idényben úgy tűnhetett, hogy ki is kopik a ligából. Harminchárom éves volt ekkor, és egy interjúban ő maga is említette azt, hogy benne van a pakliban, hogy hátrébb kell lépnie egyet. Végül azonban befutott a QPR ajánlata, a csapaté, amelynek gyermekkora óta szurkol. Ráadásul londoni születésű játékos, aki még sosem játszott profiként a fővárosban, így erre a lehetőségre nem tudott nemet mondani, még úgy sem, hogy Mark Warburton már az elején tisztázta vele, hogy kiegészítő emberként számít rá.

„Ez teljesen valószerűtlen, hihetetlen! Képzeld el, hogy szurkoló vagy, és abban a klubban játszol, amit szeretsz. Szavakkal nem is lehet leírni. Egyszerűen elképesztő, óriási öröm itt lenni. Ez a helyi csapatom, és amikor gyerekkoromban elmentem a stadion mellett, azt gondoltam, hogy egy nap majd ebben a klubban játszhatok. Ez egyszerűen szürreális. A múlt héten jártam a White Cityben (London egyik kerülete, ahol a QPR otthona, a Loftus Road fekszik – a szerk.), azon gondolkodtam, hogy bemegyek a klubboltba, hogy vegyek egy felsőt, aztán mégis úgy gondoltam, hogy várok, hátha kapok egyet ingyen”
– mesélte a klub honlapjának.
Annak ellenére, hogy nem játszott sokat, nem okozott csalódást az 2020-2021-es idényben, olyannyira nem, hogy a következő kiírásban sokkal több lehetőséget kapott és élni is tudott azzal. Még a 2022-2023-as szezonban is rendszeren pályára lépett, ám a jelenleg is zajló idényben már a sérülések határozták meg a játékát, főleg annak fényében, hogy decemberben betöltötte a 36. életévét. A szerződése a nyáron lejár (a napokban kiderült, nem is marad a klubnál), ám a Queens Park szakmai vezetése nagyon szerette volna neki megadni az esélyt, hogy rekordot döntsön, na persze csak a bennmaradás kiharcolása mellett. Hogy végül ez a két dolog egyszerre jött össze, az tette igazán fergetegessé a bulit, ami a Loftus Roadon összejött április 26-án, pénteken este.
Kiemelt fotó: QPR FC