A BL-szezon legjobb kapusa és meglepetéscsapata lesz az utolsó akadály a Győr számára a végső győzelem felé vezető úton

„Legszívesebben most eltűnnék a Föld színéről”

– mondta a láthatóan összetört Emmanuel Mayonnade a második elődöntőt követő sajtótájékoztatón, miután csapata meglepetésre alulmaradt a Bietigheimmel szemben. Ez a mondat tökéletesen mutatja, hogy milyen szélsőséges érzelmek jellemezték a budapesti Final Four első napját. Nem feltétlenül a két elődöntő volt a női kézilabda legnagyobb ünnepe, de az biztos, hogy mindent hoztak, amit egy ilyen sorozat végjátékától elvár az ember. És persze azért taktikai érdekességeket is felírhattunk magunknak, amelyek döntően befolyásolják majd a vasárnapi találkozókat.

Egy megnyert meccset majdnem elveszítve jutott a döntőbe a Győr

Amikor Per Johansson eltervezte a szombati elődöntőt, egészen biztosan nem szerepelt az elképzelései között, hogy kevesebb mint négy perccel a kezdődobás után időt fog kérni. Pedig ezt történt, s teljesen jogosan hívta magához csapatát a svéd tréner. Három olyan támadást láttunk eddig a Győrtől, amelyekben semmiféle tervszerűségét nem lehetett felfedezni. Johansson jobbnak látta hamar megnyugtatni a csapatát, és a meccs egészét tekintve ez jó döntésnek is bizonyult. A Győr nemrég kinevezett trénerének ezzel együtt voltak érdekes döntései, Fodor Csenge kezdőbe jelölése kevésbé, Estelle Nze Minko pályára küldése viszont annál inkább bejött, és az is biztos, hogy idővel elkezdett működni a tréner meccsterve.

A Győr védekezése hamar összeállt, a zöld-fehérek játékosai nagy intenzitással védekeztek, remekül szűkítették az Esbjerg területét (gondot csupán az jelentett, amikor két csere miatt az átmenetekben eredményes tudott lenni a dán együttes), és persze ott volt az a Sandra Toft is, akitől nagyjából ezt a teljesítményt várná folyamatosan a győri vezetőség. 13 védéssel, közel 40 százalékos hatékonysággal zárt, és az utolsó másodpercben egy összefoglalókba kívánkozó védéssel juttatta a döntőbe a csapatát.

A Győr nagyjából a tizedik perc környékén kapcsolt abba a sebességi fokozatba támadásban, ami kell egy ilyen mérkőzésen, ugyanakkor voltak rendkívül szokatlan elemek is az ETO játékban. Az első félidőben például meglepően sok labda ment el Kari Brattset Dale környékén, pedig a norvég sokáig az egyik leglabdabiztosabb játékosnak számított (igaz, nem a mostani a legjobb szezonja). Az Esbjerg azzal is jól kalkulált, hogy szélre érdemes kiszorítani a győri befejezéseket, ugyanis onnan több hibára lehet számítani. Idővel azonban elkezdte a középső területeken nagyobb százalékban megnyerni az egy-egy elleni párharcokat az ETO, főként Estelle Nze Minko volt kiemelkedő, aki hat lövésből hat találattal zárt, és elsősorban a cselezéseinek köszönhetően tudott érvényesülni.

Ezzel együtt azt is el kell ismerni, hogy az Esbjerg két legjobb játékosa, Nora Mörk és Henny Reistad sem volt százszázalékos állapotban az elmúlt egy hónapban, és ez meg is látszott rajtuk: Mörk helyére idővel Michala Möller érkezett, Reistad pedig igazából csak az utolsó negyedórában játszott jól. 

Jesper Jensen együttese a hét a hat elleni játéknak köszönhetően a második félidőben könnyebben került helyzetbe, de az ETO is okosan menedzselte, hogy honnan érkezzenek ezek a befejezések (ebben az esetben is szélről). Az Esbjerg tehát ezúttal is az utolsó pillanatokban maradt le a döntőről, és nagyon nagy kérdés, hogy milyen motivációs bázissal érkeznek majd a dánok bronzmeccsre, amely a főállású dán szövetségi kapitánnyá avanzsáló Jesper Jensen utolsó meccse lesz a gárda kispadján.

Tovább tart a bietigheimi csoda

A német férfi kézilabdacsapatok a legnagyobb csarnokokban, teltház előtt játszanak, hatalmas médiafigyelem övezi őket, a lányoknál viszont teljesen más a helyzet. A Bietigheim az első német női együttes, amely bekerült a Bajnokok Ligája döntőjébe. Jakob Vestergaard csapata mintaszerűen vitte végig azt a meccstervet, amivel érkeztek erre az elődöntőre. A Bietigheim szakmai stábja ugyanis pontosan tudta, hogy nekik egyetlen esélyük van, ha lassítják a játékot. Ennek a stratégiának ugyanakkor megvan természetesen a maga veszélye is, ugyanis a Metz viszont épp a gyors indulásokban remek, így ha nem ült volna Vestergaard elképzelése és sok labdát szórnak el, hamar nagy különbség alakulhatott volna ki a két együttes között.

A németek azonban remekül találták meg a beállót, Kaba Gassama és Kelly Dulfer vezetésével fantasztikus védőfalat húztak fel, a második félidőben pedig kíméletlenül használták ki az ellenfél megingásait. Dulfer támadásban az elmúlt időszak legjobb teljesítményét hozta, és a második félidőben a veterán Karolina Kudlacz-Gloc, Inger Smits és a csapatkapitány Xenia Smits is szintet lépett, a Metz pedig messze volt attól a teljesítménytől, amit a szezon egésze során láthattunk tőlük.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Bietigheim színeiben három magyar játékos is ott lehet a BL-döntőben. Szikora Melinda hosszú sérülése után ahogy szombaton, úgy minden bizonnyal vasárnap sem lesz a meccskeretben (hacsak nem gyakorol felé gesztust Jakob Vestergaard), Háfra Noémi egyelőre BL-meccseken egyáltalán nem kap szerepet a német együttesben – viszont egy interjúban elmondta, hogy nagyon szeretne ősztől több játéklehetőséget jutni, és ezért mindent meg is tesz majd a felkészülési időszak során –, Faluvégi Dorottya pedig most csupán az első félidőben lépett pályára, de egyébként remek szezont tudhat maga mögött, 39 gólnál jár az elitsorozatban.

Mi vár ránk vasárnap?

Először egy olyan bronzmeccs, amelynek az erőviszonyait egyelőre nagyon nehéz megtippelni. Egyrészt ennek a meccstípusnak a sajátossága, hogy a csapatok eltérő motivációs bázissal kezdhetik el a mérkőzést, most pedig még inkább figyelembe kell vennünk ezt a tényezőt, ugyanis mind a Metz, mind az Esbjerg nagyon csalódott lehet a szombati eredmények nyomán, mindkét csapattal kapcsolatban az volt a narratíva, hogy talán a mostani lehet az a kiírás, amelyben a legnagyobb esélyük van a végső győzelemre.

A döntő kapcsán pedig könnyű lenne rögtön, gondolkodás nélkül a Győr győzelmére tippelni, és valóban: ha a keretek mélységét, a játékosok ilyen helyzetekben szerzett rutinját nézzük, nem lehet kérdés, hogy az ETO az esélyes. 

Ugyanakkor vannak ennek a találkozónak egyértelmű veszélyforrásai a magyar csapat számára. Ott van például a BL-szezon egyik legkiválóbb kapusa, Gabriela Moreschi, aki az elődöntőben is remekül védett, és ebben a szezonban több találkozót is szinte egyedül döntött el. Az ő teljesítménye döntően befolyásolhatja, hogy sikeres lesz-e a győri Last Dance.

Kiemelt fotó: Kovács Tamás/MTI