A bochumi támadójáték fókuszpontja szintet lépne a ’Gladbach mezében

Osztrák labdarúgóként a német Bundesligában kiteljesedni már-már természetes, de az nem hétköznapi, hogy valaki 16 évesen kerül Ausztriából Németországba, hiába ezt az utat járta a sógorok legnagyobb neve, David Alaba is. A Real Madrid világklasszisa és Kevin Stöger szinte egy időben szánta rá magát erre a bátor lépésre, utóbbinak viszont hosszú út vezetett a topligába, a válogatottnál pedig továbbra sem veszik számításba.

Az említett hosszú út valóban göröngyösre sikeredett, miután a korosztályos válogatottak mindegyikét végigjárta, az utánpótlásból a felnőtt futballba való átmenetben azonban vissza kellett lépnie minimum egy lépcsőfokot, hogy beindulhasson a karrierje. A VfB Stuttgart második csapatában, a harmadik ligában lejátszott két idény után végül az 1. FC Kaiserslauternhez került, és csak közel 20 évesen mutatkozhatott be a másodosztályban, majd öt évvel később jöhetett az első Bundesliga mérkőzése.

Egyértelmű hiányosságok?

Stöger a maga 175 centis magasságával, és kevesebb mint 70 kilójával nem az a játékosprototípus, amit a Ralf Rangnick-féle Red Bull-iskola, valamint a legtöbb osztrák műhely előállít. Ez nem csupán arra mutat rá, hogy miért is nem került szóba a válogatottnál, hanem hogy milyen nehézségekbe ütközött, amikor alsóbb szintekről próbálta magát felépíteni.

Ha már válogatott, akkor erre az időszakra tehető a magyar csapat – „…még 50 perc…” című dokumentumfilmje, ahol Dárdai Pál a finnek elleni idegenbeli Európa-bajnoki selejtező félidejében fogalmazott úgy, hogy „Nem vagyunk elég gyorsak ehhez, nem akarok ilyen adok-kapokot, belementek ebbe a Bundesliga 2-es oda-vissszába.”

Amikor Dárdai szájából elhangzott ez a mondat, akkor Stöger éppen első kézből tapasztalta meg az elhangzottakat, és nem is nagyon találták a helyét. A pálya közepén, a darálóban ezzel a testalkattal nem szívesen alkalmazták, illetve a hosszú ívelések miatt sokszor oda-vissza repült el felette a labda, ezért a második labdákért kellett megvívnia. Ezért is pakolták ki gyakran a szélre, ahol viszont kijöttek a hiányosságok a dinamika és az egy-egyező képesség terén, a csatár mögött játszva pedig nem mutatott kimagasló teljesítményt.

Helykeresés súlyos sérülésekkel

Az útkeresés részeként 2016 nyarán Bochumban kötött ki. A kaland rémálomszerűen indult, hiszen szeptemberben elszakította az elülső keresztszalagját, de a 2017–18-as idényben végre karrierjében először olyan teljesítményt nyújtott, amilyet mindig is vártak tőle. A pálya közepén kapott rendszeresen lehetőséget, olykor egy háromtagú, máskor pedig egy gyémánt középpályán nyolcasként. Legtöbbször valamelyik félterületben tűnt fel, de bőven voltak társai, így kötetlenül mozoghatott, és a középpályások száma képes volt ellensúlyozni a fizikai hiányosságait és védekezése gyengeségét.

Stöger számai a ligán belüli posztriválisaihoz hasonlítva. Kreativitásban, progresszivitásban nem volt párja, de azért bőven látni az ábrán olyan feladatokat, amelyeket egy középső középpályáshoz képest erősen átlag alatt oldott meg (Forrás: fbcharts.com)

A pazar mutatók fel is keltették a frissen feljutó Fortuna Düsseldorf figyelmét, és a 2018–19-es idényben végre bemutatkozhatott a német első osztályban, ahol novemberig elvétve kapott szerepet, ám az ekkor utolsó helyen tanyázó csapat kezdőjébe bekerült, és – egyes játékrendszerváltások ellenére is – amikor bevethető volt, az első pillanattól az utolsóig a gyepen volt. Végül a düsseldorfiak könnyedén benn maradtak.

Az ünneplés azonban nem lehetett önfeledt, ugyanis a tét nélküli, utolsó bajnoki utolsó perceiben Stöger újra elszakította az elülső keresztszalagját. A 2019–20-as idény második felére tért vissza a sérüléséből, és a közben megtörtént edzőváltás mellett is stabilan őrizte a kezdőben a helyét, de a klub kalandja véget ért a legmagasabb szinten.

Pocsék döntés után visszatérés a régi sikerek helyszínére

A sokáig magát csupán kereső Stögernek jelentős változások történtek az önértékelésében. Két sikeresnek tekinthető Bundesliga-idénnyel a háta mögött a Fortuna Düsseldorf szerződéshosszabbítását elutasította, nem akart újra a másodosztályban játszani. A két keresztszalagszakadás és a koronavírus jelentette bizonytalanság miatt nem kapkodtak érte a csapatok, végül 2020 októberében annál a Mainznál kötött ki, ahol éppen káosz uralkodott, és Bo Svensson érkezéséig egymásnak adták a kilincset az edzők.

Stöger a dán trénerrel és elődjeivel sem találta meg a közös hangot, ezért a mainzi kaland kevesebb mint 1000 játékpercet tartogatott neki. Szerencséjére Bochumban úgy vélték, hogy érdemes felmelegíteni ezt a régi kapcsolatot, és lecsaptak az osztrákra, aki rögvest megkapta a bizalmat és a kitüntetett státuszt keretben. Ez a döntés pedig úgy is a kiteljesedéséhez vezetett, hogy hat fordulót követően máris edzőváltás történt az egyesületnél.

Stílusváltással nem járt ez a döntés, és ez volt a legfontosabb Stöger szempontjából, hiszen így nem módosult a szerepe. A bochumiak továbbra is a legagresszívebben letámadó csapat voltak a ligában, bár az alacsony PPDA-mutatójukban az is közrejátszik, hogy a pálya közepén szinte állandó jelleggel embert fognak, de az sem szokatlan látvány a meccseiken, hogy az egész pályára kivetítik ezt, és akár a középhátvédjük is feltűnik az ellenfél tizenhatosánál, hogy lekövesse az embere mozgását. Ebben a szisztémában talán jobban eltüntethetők Stöger védekezésbeli hiányosságai, bár az elmúlt egy év teljesítményét taglaló diagram nem ez látszik.

Ezen az ábrán a topligás középpályásokkal van összevetve, és egy kiesés elől menekülő csapatban hoz olyan számokat, amelyekkel kevesen veszik fel a versenyt, de a gyengeségek is világosan kiütköznek, hiszen mindenkinél rosszabb a passzpontossága és védekezésben sem sokat mutat (Forrás: fbcharts.com)

A bochumiak támadójátéka nem volt valami kifinomult, Stöger direkt stílusa azonban tökéletesen beleillett. Nem akarták hátulról kihozni a labdát, ehelyett a kapus, Manuel Riemann azonnal hosszú indítással kereste a kiválóan fejelő balhátvédet, Bernardót, vagy az éppen pályán lévő centert, akik megcsúsztassák a mélységből felfutó játékosnak, vagy egy második labdás szituációt alakítanak ki. Itt aztán, miután a többiek megküzdöttek a játékszerért, Stögert keresték, aki minél gyorsabban a támadóharmadba, még inkább a tizenhatoson belülre igyekezett juttatni. Emellett próbálták minél többször befejezni lövéssel az akciókat, az másodlagosnak számít, hogy ezek milyen minőségűek voltak.

Sikert hoz az új kaland?

Miután immár nemcsak a saját ligáján belül, hanem topligás viszonylatban is kiemelkedő számokat produkált Kevin Stöger, ezért nem is volt kérdéses, hogy a lejáró szerződését nem hosszabbítja meg, és helyette belevág valami újba. Egy ideig az Union Berlint pedzegették, ott viszont azt a Bo Svenssont nevezték ki, aki alatt Mainzban sem termett neki sok babér, így maradt a Borussia Mönchengladbach ajánlata.

Ez presztízs és anyagiak szempontjából is előrelépés, csakhogy a ’Gladbachnál évek óta hiányzik az a fajta koncepciózus építkezés, egységes játékelképzelés, ami az előző állomáshelyén megvolt. Valamint itt nem lesz bérelt helye a kezdőben, és ha be is kerül, akkor sem a fókuszpontja lesz a támadójátéknak, csupán egy fogaskereke, ami nem biztos, hogy ízleni fog a pazarló, bátor stílusának.

Kiemelt fotó: fr.de