A Bodö/Glimt és a Tromsö akadémiája az alkalmazkodás művészete
Az északi sarkkörön túl nemcsak az időjárással és a távolságokkal kell megküzdeniük a futballkluboknak, hanem azzal is, hogyan fejlesszenek játékosokat egy földrajzilag elszigetelt közegben. A Tromsö IL és az FK Bodö/Glimt vezetői székesfehérvári előadásukon meséltek arról, milyen kompromisszumokkal, logisztikai kihívásokkal és hosszú távú gondolkodással építik akadémiai rendszerüket Észak-Norvégiában.
„Nem úgy jöttünk ide, mint akik tudják a megoldást, inkább csak a saját módszerünket szeretnénk bemutatni” – ezzel a felütéssel kezdte Robin Bergfald, a Tromsö IL akadémiájának menedzsere az Olav Överlivel, az FK Bodö/Glimt akadémiai igazgatójával közösen tartott Bevezetés az északi (arktikus) játékosfejlesztésbe című előadását Székesfehérváron, a Főnix Labdarúgó és Lovasparkban.
A Danubia Football Institute által szervezett egész napos esemény fókuszában az északi sarkkörön túli utánpótlásképzés állt. Bár az egyórás előadás során egyszer sem merült fel Charles Darwin neve, mégis fontos megemlíteni, ugyanis van közös pont a Tromsö–Bodö/Glimt páros és a biológiai evolúció atyja között: az alkalmazkodás.
Darwin elméletének lényege, hogy nem a legerősebb vagy legokosabb fajok élik túl, hanem azok, amelyek a legjobban képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. És ez az, ami az északnorvég futball egyik sajátossága. Tudják, mit akarnak, hogyan akarják elérni, és azt is, milyen környezetben kell működő rendszert építeniük.
A lokáció mindent meghatároz, sőt...
A lokáció jobban determinálja a lehetőségeket, mint azt elsőre gondolnánk. Mindkét város az északi sarkkörön túl található, a távolságok pedig nagyok: Bodö és Tromsö között 541 kilométer, Bodö és Oslo között 1188 kilométer, Tromsö és Oslo között pedig 1625 kilométer. „Nem lehet mindenhova elrepülni. Gyakorlatilag ezt a területet próbáljuk bemozogni” – hangzott el. A két klub nemcsak profi szinten, hanem akadémiai szinten is riválisai egymásnak, ugyanazokért a tehetségekért versenyeznek.
Miközben Oslo környékére négy-öt komolyabb klub koncentrálódik, addig Észak-Norvégiában teljesen máshogy kell az utánpótláshoz viszonyulni. Ugyanis mindkét klub számára az egyik legnagyobb kihívást az utazás jelenti – nemcsak logisztikai, hanem emberi oldalról is. „Nagyon oda kell figyelnünk a családokra, a szülőkre. Vannak olyan fiatalok, akik nyolc-tíz órát utaznak egy irányba csak azért, hogy edzhessenek” – mondta Överli.
Az utazások megtervezése, a játékosok fejlesztésének kezelése állandó feladat. Van, hogy 12-14 éves játékosok két és fél órát repülnek egyetlen mérkőzés kedvéért. Előfordul, hogy a gyerekeket ki kell kérni az iskolából, hogy egyáltalán megoldható legyen az utazás. „Nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt, hiszen az oktatás fontos a gyereknek, fontos a családnak és a szülőknek is. Ezért nagyon lényeges, hogy a szülőket is bevonjuk ebbe az utazásba” – mutatott rá a helyzet komplexitására Bergfald.
A földrajzi elszigeteltség a versenyeztetésben is problémát jelent a régió topklubjai számára. A Tromsö egyik megoldási kísérlete, hogy a fiatalabb játékosait idősebb korosztályok ellen játszatja, így viszont a helyi korosztályos bajnokságokban olykor sérül a játék élvezeti oldala, ezért próbálják csökkenteni a helyi bajnokságokban való szerepvállalást.
A környezethez való alkalmazkodás a létesítményekben is megjelenik: Észak-Norvégiában az éghajlat miatt szinte lehetetlen öt-hat jó minőségű szabadtéri pályát fenntartani. Míg a Bodö/Glimt már 1992 óta használja saját fedett, nagypályás futballra alkalmas csarnokát, addig a Tromsö futballistái erős havazásnál nem tudnak megfelelő körülmények között készülni.
Hasonló elvek és akadémiai modell
A Bodö/Glimt és a Tromsö akadémiai modellje gyakorlatilag megegyezik, és az északi környezet sajátosságaihoz alkalmazkodik. Az U6 és U12 közötti alapozó szakaszban a gyerekek még a saját, grassroots (amatőr) klubjukban játszanak, emellett heti két-három extra edzésen vesznek részt profi edzők vezetésével. Ebben a szakaszban még nincs kiválasztás, ugyanakkor az edzéseken a gyerekek már a saját szintjüknek megfelelő feladatokat kapnak.
Az első komolyabb kiválasztás U13-ban történik, ahol az U12 és az U13 korosztály együtt dolgozik. Ezek a játékosok már a helyi U14-es bajnokságban szerepelnek. A klubnál ebben a korosztályban két főállású edző dolgozik, mellettük külön kapusedző, erőnléti edző és fizioterapeuta is segíti a munkát.
A következő lépcsőfok az U15-ös korosztály, ahol az U14-es és U15-ös játékosokat vonják össze. Ekkor következik az első országos bajnoki szereplés – és vele együtt az első komoly találkozás az utazás nehézségeivel. A klubnak nemcsak a futballal kell foglalkoznia, hanem azzal is, hogy a 14 éves játékosok hogyan kezelik az állandó utazást, a repüléseket és az iskola melletti plusz terhelést.
Az U13-as és U15-ös korosztályoknál az edzések délután zajlanak, majd jön a következő jelentős váltás: az U17-es korosztály. Ebben az életkorban már a továbbtanulás is központi kérdéssé válik a játékosoknál. A Bodö/Glimtnél minden játékos ugyanabba az iskolába kerül, az edzések pedig már reggel és délután zajlanak. Az U17-es csapat országos bajnokságban szerepel, az U19-esek pedig a felnőttek között versenyeznek, mivel Norvégiában ezek tartalékcsapatnak számítanak.
A két klub hasonló működése nemcsak a földrajzi adottságokból fakad, hanem abból is, hogy a norvég elitfutball az elmúlt évtizedben egységes akadémiai modellt próbált kialakítani. Körülbelül tíz évvel ezelőtt a norvég elitfutball – az első és másodosztályú klubokat összefogó – szervezete létrehozott egy egységes akadémiai kritériumrendszert. A klubokat 11 különböző területen összesen 163 szempont alapján értékelik, háromévente pedig újra felülvizsgálják őket. Az akadémiák egytől öt csillagig kapnak besorolást.
„Ha megnézzük, milyen fejlődésen ment keresztül a norvég labdarúgás az elmúlt években, akkor az szoros összefüggésben van ezzel a modellel” – hangzott el az előadáson. Ugyanakkor megjegyezték: sokszor úgy érzik, hogy ez a rendszer inkább az ország déli részén működő klubokra van szabva, hiszen az északi környezet teljesen más kihívásokat jelent. Mégis pozitívumnak tartják, hogy a program egységes gondolkodásmódra kényszerítette az egyesületeket.
A két klub gazdasági realitásai is hasonlóak. A Tromsö akadémiai költségvetése körülbelül 1,1 millió euró, amelyből mintegy 390 000 euró érkezik az akadémiai osztályozási programból. A Bodö/Glimtnél 1,3-1,4 millió eurós éves költségvetésről beszéltek. Az északi csapatok számára az utazás különösen komoly kiadást jelent: elmondásuk szerint nagyjából kétszer annyit költenek erre, mint más norvég klubok.
„A nagycsapat sikere nem feltétlenül jelenti azt, hogy az akadémia is több pénzhez jut. A kulcs a fejlődés és az innováció” – fogalmaztak. És legalább ilyen fontos, hogy kitartanak saját döntéseik és filozófiájuk mellett: a Bodö/Glimtnél Kjetil Knutsen 2018-ban vette át a csapatot (és tett kisebb csodát a Bajnokok Ligája 2025–2026-os kiírásában), míg a Tromsö mestere, Jörgen Vik 2024-ben érkezett, és csapatával jelenleg vezeti a bajnokságot. Talán ez az északnorvég modell egyik legfontosabb tanulsága, hogy a környezethez való alkalmazkodás nem gyors megoldásokat, hanem hosszú távú gondolkodást követel.
Borítókép: Imago/Bildbyran
Szerző
Havasi Zsolt
Havasi Zsolt
Kapcsolódó cikkek
„A magyar játékosok nem nagyon kérdezősködnek” – interjú a Tromsö fiatal játékosával, Bogdán Hunorral
A magyar állampolgársággal rendelkező Bogdán Hunor hatéves kora óta él a családjával Norvégiában. A tizenhat éves, Tromsőben nevelkedő támadó az U17-es bajnokságban másodikként zárt a góllövőlistán, nemrég pedig a korosztályos magyar válogatottba kapott meghívót. Vele beszélgettünk nevelésről, a példaképéről, a csatár posztról, és arról, milyen különbséget tapasztalt a norvég és a magyar futball között.
A Bodö/Glimt a norvég futball és egész Európa csodája
Már megint elképesztő bravúrt produkált a norvég Bodö/Glimt, hiszen a tavalyi döntős Inter kiejtésével a legjobb 16 közé jutott a Bajnokok Ligájában. Kilenc norvég játékossal a kezdőcsapatban, egy akkora várost képviselve, amelynek lakossága jó, ha félig meg tudná tölteni a San Sirót. A norvég csoda nyomában jártunk.