A bolíviai foci zászlóvivője – Erwin Sánchez

Bolívia labdarúgó-válogatottja mindössze két érmet nyert a dél-amerikai kontinensbajnokság, a Copa América több mint egy évszázada alatt, mindkettőt akkor, amikor házigazdája volt a tornának. Az első rendezés során, 1963-ban az első helyen zártak, míg 1997-ben a második helyen végeztek. Történetük során mindössze három alkalommal vettek részt világbajnokságon, az 1930-as és 1950-es meghívásos szereplést követően 1994-ben kvalifikálták magát eddig utoljára.

PORTUGÁLIÁBAN FUTOTT BE, KLUBIKON LETT

Az említett 1994-es vb-szereplés és az 1997-es hazai Copa-ezüst alkalmával a bolíviai nemzeti együttes húzóembere Erwin Sánchez volt, aki egyúttal az ország történetének első világbajnokságon szerzett gólját is szerezte. Az 1969-es születésű támadó középpályást szokás nevezni az egyetemes történelem valaha volt legjobb bolíviai labdarúgójának. Noha napjainkban a brazil származású Marcelo Moreno igencsak kitesz magáért, a helyiek többsége szerint azért a nagy előd magasságához nem érhet fel. Sánchezt fénykorában páratlan játékintelligenciája és fineszes megmozdulásai révén a korábbi háromszoros aranylabdás Michel Platinihez hasonlították.

A nem éppen a labdarúgásról híres országban Sánchez szülővárosa, Santa Cruz de la Sierra egyik csapatában, a beszédes nevű Destroyers gárdájában debütált a profik között, majd már a helyi rekordbajnoknak számító Bolívartól vitte őt el az SL Benfica 1990-ben. A tehetséges játékos alig 20 esztendősen került a portugál gigászhoz, ami érthető módon elsőre túl nagy ugrás volt neki és nem tudta megállni a helyét a lisszaboniaknál. Viszont megkapta a lehetőséget arra, hogy kölcsönben az Estorilban pallérozódjon, ahol már sokkal inkább meg tudta találni a számításait.

Végül 1992-ben a kisebbik portói csapat, a Boavista csapott le a játékjogára, ennél a klubnál pedig kétségkívül ikonikus magasságokba emelkedett.

A bolíviai irányító kisebb megszakításokkal tizenkét esztendőn keresztül volt a „kockások” játékosa. Sánchez nagyon jól megtalálta a helyét a Boavistában. Évről évre egyre jobban formálódott körülötte a csapat, mígnem közvetlenül az ezredforduló után a 2000-2001-es idényben a klub története során először elhódították a portugál bajnoki címet. Korábban 1997-ben már megnyerték az országos kupa küzdelmeit, míg a bajnokságban 1999-ben, illetve címvédőként 2002-ben a második helyen végeztek. A Boavista azóta sem tudott visszatérni ezen magasságokba, ráadásul a 2010-es évek elején anyagi okokból még a harmadosztályba is visszasorolták őket. Azóta 2014-től már ismét a portugál első osztály tagjai, de jóindulattal is legfeljebb középcsapatként aposztrofálhatjuk őket.

Főszereplőnk menet közben 1997 és 1999 között visszatért a Benficához, ahol azonban második nekifutásra sem tudott gyökeret ereszteni, így előbb kölcsönben, majd végleg visszatért a portói csapathoz. A 2003-2004-es szezonban edzőként segítette a Boavista boldogulását, majd mivel térdsérülése miatt nem vállalhatta a további játékot, a szerződése felbontása mellett döntöttek.

https://www.youtube.com/watch?v=ybSipbyxCcs

EDZŐI PÁLYÁJA

A portugál együttestől való búcsú után 2004-ben még labdarúgóként tért vissza hazájába, lehúzott egy szezont az Oriente Petrolero színeiben, majd végképp szögre akasztotta a stoplist. Utolsó mérkőzésén, 2005. március 14-én bántalmazta Wilson Aliaga játékvezetőt, amiért 18 hónapos eltiltásban részesült.

Sánchez az aktív pályafutása lezárása után hamar edzőnek állt, és már fiatal trénerként – az országos legenda státuszából kifolyólag – megkapta a bolíviai válogatott irányítását. A szövetségi kapitányi posztot 2006 és 2009 között töltötte be, de a jelentősebb sikerek ekkoriban is elkerülték a La Verde becenévre hallgató nemzeti csapatot. A regnálása idején lejátszott 33 mérkőzésből kilencet nyertek meg és 17-et vesztettek el hét döntetlen mellett, ami a kontinens egyik legszerényebb csapataként egyáltalán nem számított kirívóan gyenge mutatónak.

Egy kisebb szünetet követően 2012-ben az Oriente Petroleróhoz tért vissza immár trénerként, majd szülőhazájában még a Blooming együttesét irányította két ízben (2015 és 2018-2020). A 2015-2016-os idényében ismét második otthonában tevékenykedett, a Boavista edzője volt. Sánchez a 34 forduló alatt megszerzett 24 pontjával a 14. helyre kormányozta csapatát a 18 résztvevős portugál élvonalban, melyet követően nem marasztalták és azóta nem is dolgozott egykori sikerei helyszínén. Tavaly óta ismét az Orientét trenírozza, mellyel a bolíviai bajnokság elmúlt idényében a hatodik helyen végzett.

HAZÁJA ÜTTŐRŐJE SZEREPÉBEN

Sánchez 1989 és 2005 között 57 mérkőzésen húzta fel a bolíviai válogatott mezét, 15 alkalommal volt eredményes. Ahogy fentebb már szóba került, nevéhez fűződött Bolívia történetének első és máig egyetlen világbajnokságon született gólja, amikor az 1994-es amerikai vb-n a Spanyolország elleni 3-1-es vereség alkalmával betalált. Mindemellett Sánchez lett az első bolíviai játékos, aki gólt szerzett a Bajnokok Ligájában, hiszen a Boavista színeiben a 2001-2002-es kiírás csoportkörében háromszor is beköszönt. Fénykorában Sánchez nem spórolt a fontos találatokkal, hiszen az 94-es vb-kvalifikáció során öt gólt szerzett, abból hármat a Venezuela elleni, 7-1-es diadal alkalmával. Az 1997-es hazai rendezésű Copa Américán három találatával az ezüstérmes csapata legeredményesebb játékosa volt. Ráadásul a Kolumbia és a Mexikó elleni találatait követően az elvesztett döntőben Brazília ellen is feliratkozott a gólszerzők közé. Utolsó gólját 2000-ben szerezte a válogatottban egy Kolumbia elleni világbajnoki selejtezőn.

Szintén labdarúgó fia Lisszabonban látta meg a napvilágot. Erwin Junior Sánchez portugál és bolíviai útlevéllel egyaránt rendelkezik, végül érthető módon utóbbi válogatottat választotta, s 2015 óta hét alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban. Aligha vállalunk túl nagy kockázatot azzal, ha kijelentjük, hogy a 29 éves középpályás nem fog édesapja nyomdokába lépni, Portugáliában csak alacsonyabb osztályban szerepelt, azon kívül a bolíviai bajnokságban futballozott.

Ennek ellenére Erwin Sánchez neve bizonyára örökre fenn fog maradni a magaslati ország históriás könyveiben, és a Boavista tábora is mindig meleg szívvel fog visszagondolni az egykori zseniális játékosra.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtango