A bőrszíne miatt érte hátrányos megkülönböztetés a joga bonito első nagy alakját

Arthur Friedenreich 1892-ben Sao Paulóban született német üzletember édesapa és egy rabszolgasorból felmentett színes bőrű mosónő gyermekeként. Afrobrazil származása miatt az egész labdarúgó-pályafutása során hátrányt szenvedett, hiszen bár születése előtt négy évvel eltörölték az országban a rabszolgaságot, folyamatos diszkrimináció sújtotta őt. Friedenreich volt a brazil labdarúgás egyik első színes bőrű játékosa, aki pályafutása során nem részesült olyan bánásmódban, mint a fehér csapattársai.

A kiváló képességű csatárt tartják a joga bonito, vagyis a rövidpasszos, cselezős brazil játékstílus úttörőjének. Friedenreich az alacsony termete ellenére hatalmas küzdő volt, bátran felvállalta a párharcokat, nagyszerűen cselezett és kiváló lövésekkel operált. Pályafutását a német kivándorlók által alapított SC Germániaban kezdte, majd több ízben volt az Ypiranga labdarúgója. Legemlékezetesebb éveit a Paulistano (1918–1929) és a Sao Paulo FC (1930–1935) alkalmazásában töltötte. A Paulistanóval hat, az SPFC-vel egy alkalommal nyerte meg a Sao Pauló-i állami bajnokságot – akkoriban a nagy távolságok miatt még nem volt országos bajnokság, így az állami megméretések számítottak a legrangosabb vetélkedéseknek. Összesen nyolc alkalommal bizonyult az állam legeredményesebb játékosának.

(Forrás: futbolretro.es)

Közel 30 éven át tartó aktív pályafutása alatt tömérdek mennyiségű gólt szerzett, a pontos számokról megoszlanak az információk, bizonyos adatok egyszerűen eltűntek. A nemzetközi labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó IFFHS nyilvántartása szerint 323 mérkőzésen 354 gólt lőtt, de vélhetően a valósághoz az a brazilok által legtöbbet emlegetett adat áll közel, amely értelmében 1239 pályára lépés alatt Friedenreich 1329 találatot szerzett.

Mivel akkoriban a selecaót rendre Rio de Janeiró-i és Sao Pauló-i játékosok képviselték, Friedenreich nem vett részt az első, 1930-as világbajnokságon – már egyébként is 38 éves volt.

Amikor viszont ott volt a válogatottban, gyakran főszereplőnek bizonyult. A brazilok az 1919-es és az 1922-es Dél-Amerika-bajnokságon egyaránt diadalmaskodtak, Friedenreich az előbbi tornán csapattársával, Necóval holtversenyben a torna legjobb góllövője lett. Az Uruguay elleni finálé hosszabbításában ő szerezte a győztes találatot. Az 1921-es kontinensbajnokságra viszont a bőrszíne miatt nem utazhatott el Argentínába, ezért kihagyták a keretből.

Utoljára 1935-ben a riói Flamengóban játszott, majd 1969-ben 77 évesen hunyt el, miután hosszú időn át Alzheimer-kórtól szenvedett.

Friedenreich a pályafutása során olyan negatív megkülönböztetésben részesült, ami napjainkban már teljesen elképzelhetetlen. A zseniális csatár a rasszizmus miatt számos akadályba ütközött, sok nyilvános helyet egyszerűen nem is látogathatott, nem lehetett jelen társadalmi eseményeken, így nehezen találhatott barátokat, kapcsolatokat a brazil labdarúgás világában. Korszakos zseni létére sem élhetett teljes életet.

Emellett mindent elkövetett, hogy fehérnek tűnjön és minél kevesebb atrocitást szenvedjen el. Igyekezett úgy öltözködni és viselkedni, mint a fehér társai, kerülte a feltűnést. Több színes bőrű játékoshoz hasonlóan ő is lisztet vagy rizsport kent az arcára, hogy a bőre fehérebbnek tűnjön, a mérkőzések előtt pedig a göndör haját hosszasan fésülte egyenesre.

Friedenreich esetével szemben Pelének már nem kellett ilyen szinten hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnie. A tavaly év végén elhunyt háromszoros világbajnok nagyságát nem csak hazájában, hanem az egész világon elismerték.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: thesefootballtimes.com