A brazil Guardiola, aki szerint ő egyáltalán nem hasonlít Guardiolára

A brazil labdarúgó-válogatott mindenkori szövetségi kapitánya a sportsajtó reflektorfényében dolgozik, épp emiatt szinte mindent tudni azokról, akik korábban betöltötték ezt a posztot, rengeteg az információ a szakmai tevékenységükről és a magánéletükről egyaránt. Fernando Diniz teljes mértékben kivétel. Angol és portugál források sem jegyzik, hogy van-e gyermeke, volt-e valaha felesége, mit csinál a szabadidejében. Fellelhető életrajza is hiányos, felettébb szegényes.

1974-ben Patos de Minasban született, és nyolc testvére van. Akkor kezdett el futballozni, amikor a brazil foci égisze egészen magasan járt: miközben ő a Sao Pauló-i Juventusban a középpályán tüsténkedett, Romarióék vb-t nyertek az Egyesült Államokban.

Diniz soha nem volt a klubhűség mintaképe: 1996-ban átigazolta a Palmeiras, de egy évre rá már a legnagyobb Sao Pauló-i riválisnál, a Corinthiansnál futballozott. Két szezon után érdeklődött a Paraná, így áttette a székhelyét Rióba. A Fluminensénél töltötte a legtöbb időt, 101 meccsen lépett pályára.

Ekkor volt a csúcson, ám nem volt akkora tehetség, hogy behívják a nemzeti csapatba. Innentől már egyre kevesebbet tudott játszani, igaz, a Palmeiras, a Corinthians és a Fluminense után a Cruzeiróval is megnyerte az állami bajnokságot. 33 éves korától elment levezetni a brazil másodosztályba, és a Gamától (nem a Vasco da Gama…) vonult vissza 2008-ban.

A brazil tiki-taka

Szinte azonnal állást kapott edzőként, a Campeonato Paulista harmadik vonalában kezdett el dolgozni. Csodásan indult a karrierje, első szezonjában megnyerte a bajnokságot csapatával, a Votoraty-val, sőt amikor elhívta volt csapata, a Paulista, ott is az aranyig száguldott. A Botafogo lehetett volna az első nagy dobása, ám négy meccs után kitették a szűrét. Hasonlóan járt az Atlético Sorocabával, amellyel hiába jutott fel a Sao Pauló-i másodosztályból, a klub vezetése elbúcsúzott tőle.

Maradt Sao Paulóban, ám az egyik külvárosban, Osascóban kezdett el dolgozni. Az Audax hívta, a neve pedig idővel összeforrt a klubbal. Távozása után háromszor is visszahívták, és első megbízatásakor olyan focit honosított meg, amilyet arrafelé még nem láttak. Munkája eredményeként a 2016-os Paulista legjobb edzőjének választották.

Diniz 2016-ban az állami döntőbe vezette a csapatát, ahol a Santos állta az Audax útját – összesítésben 2–1-re győzött a patinás klub gárdája –, ettől függetlenül, elsősorban a kieséses szakaszban óriásit menetelt a klub, és ez nagyban a trénernek köszönhető. Diniz egészen magas szintre fejlesztette az Audax pozíciós játékát, ám alapvetően megkülönbözteti a saját stílusát Guardioláétól.

„Nála a játékosok megtartják a pozíciójukat a pálya azon részében, ahová épp eljutott a csapat. Az én csapatom egészen másképp játszik, mi sűrűn, dinamikusan változtatjuk a pozíciókat, ez másfajta együttműködés.”

A Diniz-féle pozíciós játékban a szakértők szerint több az elegancia, és a kreatív játékosok az ő hitvallása szerint nagyobb szabadságot élveznek ebben a játékfelfogásban, mint más edzőknél, akik ugyancsak a pozíciós játék hívei. A területszűkítés jegyében Diniz csapatainál nem ritka, hogy hat-hét játékos tömörül be a pálya egyik zónájába, hogy ezzel utat törjön a kapu felé.

A tréner saját bevallása szerint uralni akarja a mérkőzéseket a csapatával, egyúttal szórakoztatni akarja a nézőket, ám célját nem a szabad területek kialakításával, a pozíciók megtartásával éri el, hanem a játékosok közti ideális összhang megteremtésével (relationism). Ennek eszközei a folyamatos kényszerítők, a kettő az egy elleni helyzetek kialakítása, és a spontán, ösztönös megoldások, a testcselek, a sűrű vertikális passzok, amelyek egészen látványossá teszik Diniz jelenlegi csapata, a Fluminense játékát, az európai típusú pozíciós futball stílusjegyeihez képest viszont mindez időnként a káoszfocira hasonlít.

„Az én értelmezésem szerint az élet inkább a művészetről szól, mintsem a tudományról. Ami művészi, az nyomot hagy, és megmozgatja az embereket”

– idéz tőle a medium.com.

Többet ésszel

Érdemes megjegyezni, hogy Diniz nem csupán futballszakmai eszközökkel próbálja fejleszteni a játékosai közti kapcsolatokat: elvégezte a pszichológia szakot a Sao Pauló-i Egyetemen. Távol áll tőle az autokrata szemlélet, erről így fogalmazott egy helyen:

„A legjobb tanáraim hatalmas szabadságot adtak nekem, a játékosok zöme pedig nem ehhez szokott hozzá. Olyan környezetet próbálok megteremteni számukra, amelyben mindenki elmondhatja a saját véleményét, és ezáltal mindenki a közösség részének érezheti magát, eközben együtt alkotunk. Ez egy élettel teli, organikusan fejlődő dolog.”

A jelenleg a Manchester Unitedben játszó Anthony 2019-2020 között volt Diniz játékosa a Sao Paulo FC-nél és alátámasztja, amiről Diniz is beszél, vagyis egy futballcsapatnál olyan környezetet kell létrehozni, amelyben szeretnek és tudnak alkotni a labdarúgók:

„az a típusú edző, aki ha hibázol, segítséget nyújt, akkor is, ha a közönség kifütyül téged. Mindig melletted áll. Diniz kétségkívül az egyik legjobb edző, akivel valaha együtt dolgoztam.”

A Fluminensével tavaly óta elért 57 százalékos győzelmi mutatója egészen kiemelkedő, és az elmúlt egy év szakmai eredményeinek (Guanabara Kupa-győzelem, Carioca bajnoki cím) köszönhetően idén júliusban Diniz megkapta ideiglenesen a brazil szövetségi kapitányi tisztséget – eközben továbbra is ő edzi a Fluminensét. Jövő júniusig, Carlo Ancelotti érkezéséig tölti majd be a kapitányi posztot.

Nem szabad elfelejteni, hogy bár Dinizzel ellenállhatatlan játékot játszik a Fluminense, a trénernek a Carioca állami bajnoki címe volt az első jelentősebb trófeája, pedig ez a 14. éve edzőként. Az Audaxnál csupán az első időszakában volt igazán sikeres, és 2018-ban az Atlético Paranaensétől, majd egy év múlva a Flutól is úgy küldték el, hogy a kiesőzónába került a csapata. Ezek után a Santosnál és a Vasco da Gamánál sem tudott áttörést elérni.

A 49 éves tréner izgalmas kihívás előtt áll, és bizonyára teljesen más játékot játszik majd vele a katari világbajnokságon a negyeddöntőig jutó brazil csapat, mint Titével. A szövetség részéről viszont kétséges, hogy jó döntés volt-e az egyik legprogresszívebb hazai tréner kinevezése egy évre, hiszen nem biztos, hogy az egyedi stílusjegyei és az elméleti megközelítései átörökíthetőek lesznek majd az Ancelotti-féle futballiskolába. Hamarosan megtudjuk.

Kiemelt kép: Getty Images