A bridzstől a krikettig - a focin túl is van élet Róma kék felén

Róma legrégebbi klubja – így hirdeti magát a Lazio, amely nem is csoda, hogy büszke immár 123 éves történetére.

Az egyesületet 1900. január 9-én alapította egy Luigi Bigiarelli nevű, mindössze 24 éves fiatalember, méghozzá meglehetősen prózai okból. Bigiarelli az öccsével, Giacomóval és tizenhárom barátjával együtt szeretett volna részt venni a Giro di Castel Giubileo nevű futóversenyen, de a kiírás értelmében a viadalon csak olyanok állhattak rajthoz, akik tagjai valamelyik sportegyesületnek. Hősünk pedig nem lépett be egy már működő egyletbe, hanem inkább alapított egyet magának Societá Podistica Lazio (Lazio Futótársaság) néven – a klub csak 1926-ban (egy évvel az örök rivális AS Roma alapítása előtt) vette fel a mai nevét.

A legnépszerűbb: persze, hogy a futball

1901-ben a futás mellé már felvett sportágak, az evezés, az úszás és a túrázás mellé megérkezett az Olaszországban ekkor még szinte ismeretlen football is, amit Rómában szinte kizárólag a városban tanuló skót és ír diákok űztek. 1910-ig az amatőrök között szerepelt a csapat, amely 1927-ben alapító tagja volt a Serie A-nak, és az azóta eltelt csaknem száz esztendő alatt csupán tizenegy szezont nem az élvonalban töltött. Dicsőséglistáján két bajnoki cím, hét olasz kupagyőzelem, öt olasz Szuperkupa-siker, valamint egy-egy KEK-, illetve európai Szuperkupa-diadal díszeleg.

Francesco Gabriotti (Fotó: Olympedia)

A női futballisták sem kevésbé sikeresek, mint a férfiak, sőt: a hölgyek már ötször lettek olasz bajnokok (legutóbb 2002-ben), és négyszeres kupagyőztesnek is mondhatják magukat.

Az együttes jelenleg nem története legfényesebb időszakát éli, az előző idényt a másodosztályban töltötte, ahol a második helyen végzett, az élvonalba jutásról döntő osztályozót viszont 2–1-re elveszítette a Napoli ellen, így maradt a Serie B-ben. A 2021-22-es szezonban magyar játékosa is volt a gárdának Fördős Beatrix személyében.

Tisztelet az ókori Hellásznak

Korántsem csak a labdarúgók képviselik Olaszország-, valamint Európa- és világszerte az égszínkék-fehér színeket.

Apropó, klubszínek: a huszadik század legelején éppen azért választották ezt a színkombinációt az alapítók, hogy tisztelegjenek az ókori Görögország, az olimpia és a sportok bölcsője előtt, ami szerintük kötelessége volt egy olyan egyesületnek, amely több sportágat is magába foglal.

Vízilabda: bajnoki címek, olimpiai bajnokok

A Lazio összesen 67 idényt töltött az élvonalban, kétszer, 1945-ben és 1956-ban bajnoki címet szerzett, és öt olimpiai bajnokot adott Itáliának: az 1948-as londoni játékokon Gildo Arena, Aldo Ghira és Germinio Ognio volt laziósként tagja az aranyérmes olasz válogatottnak, 1960-ban, az Örök Városban rendezett olimpián pedig Salvatore Gionta és Giancarlo Guerrini képviselte az egyesületet a hazai medencében diadalmaskodó együttesben. A Lazio vízilabdacsapata jelenleg a másodosztályban szerepel.

Gildo Arena (Fotó: alchetron.com)

A klub kosárlabda-szakosztálya is csaknem százéves múltra tekint vissza, hiszen 1932-ben alapították, de korántsem ért el olyan sikereket, mint akár a labdarúgók, akár a vízilabdázók. A kosarasok egyetlen megszerzett trófeája az 1936-os Bruno Mussolini kupa, a gárda jelenleg a harmadosztály Ezüst Csoportjában vitézkedik.

Röplabdaszakosztályt is működtet a Lazio, de a férfi és a női gárda is inkább az utánpótlás-nevelésben ér el sikereket. A felnőtteknél a lányok és a fiúk is alacsonyabb osztályban szerepelnek.

Az olasz Hajós Alfréd

Különleges alakja a Lazio és Olaszország sportjának Renzo Nostini, aki az első magyar olimpiai bajnokhoz hasonlóan számos sportágban ért el kiváló eredményeket – igaz, Nostini ötkarikás játékokon nem szerzett aranyérmet.

Renzo Nostini (Fotó: sslazionuoto.it)

Ezüstöt viszont négyet is: 1948-ban Londonban és négy évre rá Helsinkiben is második lett a kard-, valamint a tőrcsapattal is. Ugyanis végül a vívás mellett tette le a voksát, de a páston elért sikerei előtt (amikből bőven akadt, elég csak a hét világbajnoki címet említeni) kacérkodott az úszással, az öttusával, a vízilabdával, de még a rögbivel is.

Egy Európa-bajnok és egy filmsztár a medencéből

A hagyományos olasz sikersportágnak számító úszásban is van kikre büszkének lennie az egyesületnek: Paolo Pucci az 1958-as budapesti Európa-bajnokságon 100 méteres gyorsúszásban aranyérmet szerzett, a 4x200 méteres gyorsváltóban második, a 4x100 méteres vegyesváltóban pedig harmadik lett.

Tizenöt éven át, 1945 és 1960 között képviselte a klub színeit az országos és nemzetközi versenyeken az az igen tehetséges úszó, aki az 1950-es bécsi Eb-n száz méteren ötödik, a 4x200-as váltó tagjaként pedig negyedik lett. Az 1952-es helsinki olimpián száz gyorson a kilencedik helyen zárt, négy évvel később, Melbourne-ben pedig az elődöntőig jutott.

A hatalmas termetű, 192 magasra nőtt fiatalember nemcsak úszásban, hanem vízilabdában is jeleskedett: 1955-ben tagja volt a Mediterrán Játékokat megnyerő olasz válogatottnak.

Fotó: sslazionuoto.it

A többiek

Az említetteken kívül számos szakosztállyal rendelkezik a klub. Az olyan hagyományos sportágak, mint az atlétika, a súlyemelés vagy a sportlövészet mellett a kevésbé ismertek is a palettán vannak, mint a bocsa (bocce), a footgolf vagy a padel, és az amerikai futball, a darts, a krikett, az ejtőernyőzés, a sporthorgászat, a szörf szerelmesei is találkozhatnak a klub versenyzőivel – és akár hiszik, akár nem, a Laziónak még bridzsszakosztálya is van!

A Lazio olimpiai bajnokai:



Giuseppe Baldo – 1936 (Berlin), labdarúgás

Francesco Gabriotti – 1936 (Berlin), labdarúgás

Gildo Arena – 1948 (London), vízilabda

Aldo Ghira – 1948 (London), vízilabda

Germinio Ognio – 1948 (London), vízilabda

Vittorio Lucarelli - 1956 (Melbourne), vívás – tőrcsapat

Salvatore Gionta – 1960 (Róma), vízilabda

Giancarlo Guerrini – 1960 (Róma), vízilabda

Pampa (brazil) – 1992 (Barcelona), röplabda

Felipe Anderson (brazil) – 2016 (Rio de Janeiro), labdarúgás

Kiemelt kép: wall.alphacoders.com