A CD Leganés az ötödik madridi erő a spanyol élvonalban

Annak ellenére, hogy csaknem 100 éves múltra tekint vissza a Club Deportivo Leganés, a másodosztályt csupán az 1990-es évek közepén érte el a klub, az élvonalba pedig 2016-ba jutott fel először. A madridiak akkor négy idényt tudtak eltölteni a LaLigában, a koronavírus-járvány miatt megszakított szezon végén búcsúztak az első osztálytól. Az azonnali visszajutásról épphogy lemaradtak, majd jött két olyan idény, mely végén az alsóházban találkozhattunk a csapat nevével.

2022-ben új tulajdonos érkezett a klubhoz, a Jeff Luhnow (az MLB-ben szereplő Houston Astros egykori igazgatója) által vezetett amerikai Blue Crow Sports befektetési csoport. A houstoni székhelyű konzorciumnak van érdekeltsége Mexikóban (Cancún FC), Csehországban (MFK Vyskov) és még az Egyesült Arab Emírségekben is (Elite Falcons FC), de kétségtelenül a madridi klub a futballprojekt koronaékszere.

A beruházás ellenére nem történtek személycserék a vezetésben, mert az új tulajdonos úgy gondolta, hogy előbb esélyt kell adnia azoknak, akiknek már van tapasztalatuk helyi szinten. 

A marketing és a kereskedelmi részleget átalakították, de sportszakmai téren tovább élt a bizalom. Erre a legjobb példa a sportigazgató, José María „Txema” Indias, aki 2015 óta szolgálja a klubot, vagyis már akkor ott volt, mikor először feljutott a csapat az élvonalba. Ezt szem előtt tartva még csak a gondolat sem merült fel Luhnow-ban, hogy leváltsa. Indias pedig be is bizonyította, hogy nem csak ismeri a spanyol viszonyokat, de képes alkalmazkodni és jó döntéseket hozni.

„A másodosztály nagyon nehéz terep. Az egyik évben a feljutásért küzdhetsz, a következőben pedig a kiesés ellen harcolsz. Hány klubnál is beszélnek a feljutásról? 20-nál? 18-nál? Csak három léphet fel”

– mondta ESPN-nek adott interjúban.

A Leganés a 2023–2024-es idényt Borja Jiménez vezetőedző kinevezésével kezdte, aki elsőre nem tűnt a leglogikusabb választásnak. Ugyanis az másodosztály szintjén rutintalannak számított a fiatal szakember, aki ugyan kétszer is kivívta a feljutást a Segunda Divisiónba, de ott nem jöttek be a számításai. A keret nagy átalakuláson ment keresztül, próbáltak a húszas éveik közepén járó labdarúgókat igazolni, akiknek lejárt a szerződésük, melléjük pedig érkezett kölcsönbe néhány tehetség. Így nem szállt el a költségvetés, mert azt a tulajdonos is rövid időn belül belátta, hogy nagyon sok rivális klub játszik a tűzzel a kiadásait illetően.

„Olyan játékosokat akartunk, akikben megvan az ambíció, akik még nem játszottak magasabb szinten, akik éhesek a sikerre és nagy lehetőségként tekintenek a klubra, nem pedig olyanokat, akik úgy gondolják, hogy szívességet tesznek nekünk. Szerencsések vagyunk, hogy Madridban működünk. Ez egy stratégiai fontosságú hely a játékosok és a családok számára. A spanyol labdarúgásban nagy tekintélynek örvendünk. A világ minden tájáról hozhatsz játékosokat, de ezek gyakran kockázatos szerencsejátékok, mivel nem tudod, hogyan fognak beilleszkedni. Ezért néhány kivételtől eltekintve hazai játékosokra alapoztunk”

– mesélte Indias.

A terv bejött, mert egy ütőképes gárda állt össze, mely az idény utolsó fordulójában a bajnoki címet is elhódította. A klub történetének legnagyobb sikere volt ez, ami előrevetítette, hogy Luhnow ezen a nyáron már nyugodtabban, sőt magabiztosabban invesztálhat a csapatba. Az élvonal jelentős többletbevételt jelent, ám ennek ellenére nem szándékoztak a korábbi elképzeléstől eltérni. A feljutásban kulcsszerepet vállaló kapus, Diego Conde értékesítése biztosított némi pluszt, amit aztán vissza lehetett forgatni. Ám azt jól tudta Indias is, hogy inkább a fizetések lesznek azok, amikre oda kell figyelni, ha átigazolási díj nélküli, LaLiga-tapasztalattal bíró játékosokat hoznak a klubhoz.

A kapusposztra Juan Soriano (26 éves) érkezett, aki annak idején már szerepelt a csapatban, itt gyűjtötte kevéske élvonalbeli rutinját. Majd nem sokkal a szezonrajt előtt a tíz évvel korábban Újpesten is szerepelt Marko Dmitrovics (32) is befutott, mint komoly tapasztalattal bíró kapus, aki jó eséllyel az első számú opció lesz. A védelemben elsőként az előző idényt kölcsönjátékosként teljesítő Enric Franquesa (27) véglegesítése történt meg – mindössze 90 000 euróért –, míg Valentin Rosier (27) francia és török élvonalbeli rutinnal is bír, bár egy nem túl jó időszak után kapott itt új esélyt.

A perui válogatott középpályás, Renato Tapia (29) a sérülései és a más irányú szakmai elképzelések miatt nem kellett már a Celta Vigónak, de Madridban örömmel fogadtak egy ilyen tapasztalt és a kiesés elleni harcban megedződött játékost. Óscar Rodríguez (26) is egy visszatérő, akinek karrierje legszebb idénye a Leganéshez köthető. Utána kicsit kacskaringós lett a pályafutása, de most megállapodhat és megtalálhatja számításait. Roberto López (24) sikeres másodosztályú kölcsönidőszakok után most végre az élvonalban is bizonyíthat, amire San Sebastiánban esélye sem volt.

A támadósor az, amelynek megerősítése érdekében pénzt is költött a klub, azonban ez is csak véglegesítés formájában történt meg. Miguel de la Fuente (24) a kölcsönben töltött idény során 13 góllal vette ki a részét a feljutásból, míg Juan Cruz (24) csak a tavaszt töltötte Madridban, de ez alatt hat kanadai pontot szorgoskodott össze.

Ugyan még nem túl mély a Leganés kerete, de sok másik csapattal ellentétben náluk semmiféle probléma nem volt a friss igazolások regisztrálásával.

Köszönhető mindez annak is, hogy Luhnow nem szórta ész nélkül a pénzt, hanem inkább a körülményeket, az infrastruktúrát erősítette. A biztos lábakon álló Leganés ennek ellenére nehéz szezonnal néz szembe, mert idén is öldöklő küzdelemre lehet számítani a bennmaradást illetően. Azonban a keret ideálisnak tűnik, Borja Jiménez pedig megmutathatja, hogy neki tényleg ez a nagy esély, amivel akar és tud is élni.

Kiemelt kép: CD Leganés