A Chiefs védelme, valamint Andy Reid és Patrick Mahomes zsenije jelentette a különbséget az 58. Super Bowlon

Kyle Shanahan ismét a siker kapujában bukott el

Kétség sem férhet hozzá, hogy Kyle Shanahan napjaink egyik, ha nem a legzseniálisabb támadószakembere, akinek sémáját az egész liga másolni próbálja. Ugyanakkor azt sem lehet elvitatni, hogy a közvélemény az NFL legnagyobb lúzereként tartja számon, aki a fontos meccseken rendre csődöt mond, az 58. Super Bowl pedig csak tovább erősítette az utóbbi hangokat. Shanahan csapata ugyanis megint tízpontos előnyről bukta el a döntőt, és a 49ers edzője ismét hozott megosztó döntéseket, amik miatt a kritikák kereszttüzébe került.

Ilyen volt például az, hogy a hosszabbításban nem védekezéssel kezdtek, hanem a labdát kérték. Nagyon nehéz megítélni, hogy itt mi lett volna a helyes döntés, hiszen mindkét csapat a saját analitikai mutatójára támaszkodott, és ezek alapján ellentétes döntésre jutottak. Shanahan logikája az volt, hogy az új hosszabbítás-szabályokat szeretné kihasználni, azaz, ha mindkét csapat ugyanúgy zárja az első támadását, lehetőségük lesz vezetni egy drive-ot a győzelemért. A Chiefs ezzel szemben úgy gondolta, jobban járnak, ha másodjára kapják meg a labdát, mert akkor tudják, mi lett a 49ers támadásának a vége, és ahhoz tudnak igazodni. Ez a megközelítés jobbnak tűnik, hiszen a San Francisco drive-jának végeredménye remek fogódzkodót nyújt a döntéshozatalban. Az elsőnek támadó csapat például sokkal konzervatívabban fog hozzáállni a negyedik kísérletekhez, míg a labdát másodjára megkapó eleve azzal számol, hogy négy kísérlete van, legalábbis akkor, ha hátrányba került. A 49ers egészen biztosan nem rúg mezőnygólt akkor, ha a Chiefs kezdi a hosszabbítást és touchdownnal zárja a támadását, így viszont nem volt viszonyítási pontjuk, és jobb döntés volt elrúgni a mezőnygólt. De hasonló a helyzet a kétpontos kísérlettel is.

Shanahant azért is elővették, mert a harmadik negyed elején elhanyagolta a futójátékot, és inkább Brock Purdy kezébe adta a labdát. E kritikák alapja az, hogy a 49ers vezetőedzője már két Super Bowlt bukott el azzal, hogy a meccs végén túl agresszívvá vált, és a passzjátékra hagyatkozott inkább. Úgy tűnhet, hogy ezúttal is ezt a hibát követte el, mert a harmadik negyed elején több lehetőségük is lehetett volna akár a meccs lezárására is, ám nem sikerült ellépniük a Chiefstől, majd egy óriási special team-hiba után vissza is jött a meccsbe a Kansas City.

Shanahannek ugyanakkor ezúttal igaza volt, ugyanis a Chiefs védelme fantasztikusan vette el a 49ers futójátékát. A San Francisco –0,266-os EPA/play mutatót tudott összehozni futójátékokból, ami rosszabb volt, mint a liga leggyengébb futójátékával rendelkező Los Angeles Chargersé, ezzel gyakorlatilag belekényszerítették őket abba, hogy a levegőben próbáljanak meg haladni. L’Jarius Sneed a mérkőzés után egyébként meg is erősítette, hogy végig az volt a céljuk, hogy Purdy-nek minél többet kelljen passzolnia, és mint később kiderült, igazuk lett.

Ha Shanahant valamiért elő lehet venni, az sokkal inkább az első félidő végi időmenedzselés, ekkor túl későn kezdett el időt kérni. E miatt nem volt idejük visszatámadni a szünet előtt a Chiefs mezőnygólja után, pedig, ha ott még ők is eljutnak egy field goalig, teljesen máshogy alakulhatott volna a mérkőzés hátralévő része.

Az újabb fájó vereség és az a tény, hogy a történelem három legnagyobb Super Bowl fordításának – igaz, ebből kettő holtversenyben került be a top3-ba – vesztes oldalán volt, újra elindította a diskurzust arról, hogy Shanahan nem tud nagy meccseket nyerni, és lehet, hogy mégsem olyan jó edző. Utóbbi felvetés teljesen abszurd, Shanahan zsenialitását elvitatni óriási hiba lenne, ráadásul ezúttal nem követett el olyan hatalmas hibákat, mint az előző két alkalommal, a Chiefs egyszerűen csak jobb volt náluk.

Gondoljunk csak a győztes oldalon tevékenykedő Andy Reidre, akinek a 2004-es szezon végi Super Bowl-veresége után 15 évet kellett várnia, hogy ismét döntőt játsszon, igaz, ő akkor meg is nyerte azt, azóta pedig már háromnál tart.

Akár Trent McDuffie is lehetett volna az MVP

A Chiefs védelme tehát csodálatos játékot nyújtott, ami egyáltalán nem meglepő, az egész rájátszásban a hátukon vitték a csapatot. 43 támadásból mindössze 12-ből tudtak pontot szerezni az ellenfelek, ezzel folyamatosan meccsben tartották a kissé döcögő támadókat. Mindezt ráadásul úgy, hogy csak top6-os támadósorokkal találkoztak a rájátszásban.

Ezek a meccsek közül is kiemelkedett a 49ers elleni, ugyanis nem elég, hogy a rendkívüli futójátékot teljesen ki tudták kapcsolni, mellette pokollá tették Purdy és az elkapói életét is. Kiemelkedett ebben Trent McDuffie, akinek a legfőbb feladata Deebo Samuel megfékezése volt, ezt pedig maradéktalanul meg tudta oldani. McDuffie emberét hét alkalommal vette célba Purdy, ezekből kettő elkapást engedélyezett, mindössze kilenc yardért. Buday Zoltán, a PFF elemzője kigyűjtötte, hogy az elmúlt nyolc évben 54 alkalommal fordult elő, hogy egy védőt legalább ötször vesznek célba egy Super Bowlon, az eddigi legjobb teljesítmény ilyen esetekben pedig 16 engedett yard volt, ezt sikerült most McDuffie-nak majdnem a felére csökkentenie.

Ilyen volt az, amikor az első félidőben a célterületen ütötte le a labdát Brandon Aiyuk elől, ezzel megakadályozva egy touchdownt. Talán még ennél is fontosabb volt az, amit a negyedik negyed végén csinált. McDuffie a 2023-as alapszakaszban az egyik leggyakrabban és legjobban blitzelő CB volt az NFL-ben, emiatt kissé meglepő volt, hogy Steve Spagnuolo egyetlen egyszer sem bízott rá ilyen feladatot a döntőben. Egészen a 49ers utolsó támadásáig, amikor a meccs talán legfontosabb harmadik kísérleténél küldte el őt blitzre. A hívás bejött, McDuffie érintetlenül ért oda Purdy-hez, és sikerült is leütnie a labdát, ezzel megállítva az órát, és esélyt adva a Chiefsnek arra, hogy egyenlítsen.

Spagnuolo egyébként az egész szezon során fantasztikus munkát végzett, ez a Super Bowl-győzelem pedig megkoronázta a 2023-as évét. Méltatlanul alulértékelt szereplője ő a Chiefs címvédésének, és Andy Reidék hálásak lehetnek, hogy korábban már csúnyán megbukott vezetőedzőként, hiszen így nem kell attól tartaniuk, hogy elveszítik a liga egyik legzseniálisabb védőkoordinátorát.

Andy Reid újabb történelmi játéka

Andy Reid öt év alatt a harmadik Super Bowlját ünnepelhette, ezzel bebiztosította, hogy minden idők legjobb vezetőedzői között tartsuk számon. Az persze eddig is nyilvánvaló volt, hogy az NFL történelmében nem sok olyan edzőt találunk, aki jobban értett volna a támadójátékhoz, mint Reid, most pedig az eredményei is igazolják a nagyságát. A megítélésében talán még ezeknél is nagyobb szerepet játszik az, hogy mindhárom bajnoki címénél volt egy zseniálisan kidolgozott, a lehető legjobbkor behívott játéka, amelyek természetesen ikonikussá is váltak.

A 49ers elleni győzelem első kulcsmomentuma a 3rd&15-re behívott Jet Chip Wasp és Tyreek Hill elkapása volt, ugyanis ez indította el a Chiefs fordítását.

Az előző szezonban a Corn Dog névre keresztelt fake jet motionre épülő játék vált legendássá, ahol Kadarius Toney elhiteti a védőkkel, hogy keresztbe fut a támadófal mögött, majd megfordul, és teljesen üresen kapja meg a labdát.

Ennek a játéknak a továbbgondolása volt a Tom és Jerry, amivel megszerezték az idei bajnoki címet. Most azonban nem Toney-ra jött ki a játék, hanem a szezont még a New York Jetsnél kezdő Mecole Hardmanre. Hardman Toney-hoz hasonlóan eladja, hogy jet motion fog jönni, majd a játék indításának pillanatában megfordul és a célterület felé veszi az irányt. A játék arra épít, hogy a 49ers emberfogást játszik, és a motion hatására Charvarius Ward Travis Kelcével fog menni a snap után, így Hardman lépéselőnybe kerül Logan Ryannel szemben, ezzel könnyű célpontot biztosítva Mahomesnak. És lám, a San Francisco pontosan úgy reagált, ahogy Reid várta!

Patrick Mahomes még nem Tom Brady, de jó az irány

A Super Bowlt megelőző hét egyik legfőbb témája volt az amerikai médiában, hogy ha a Chiefs megnyeri a döntőt, Patrick Mahomes beérheti-e Tom Bradyt, mint minden idők legnagyszerűbb NFL-játékosa. Már önmagában a kérdésfelvetés is furcsán hangzik, hiszen Brady-t korábban a San Francisco 49ers legendájához, Joe Montanához mérték, és addig fel sem merülhetett az előzés kérdése, amíg nem egyenlített a gyűrűk számában. Persze a bajnoki címek csak az egyik felét teszik ki az egyenletnek, mellette sok más tényezőt figyelembe kell venni, amikor arról beszélünk, ki az NFL GOAT-ja.

Mindketten három bajnoki címet nyertek a karrierjük elején, mindkettőjüknek sikerült a címvédés, mindketten igazi clutch, azaz kulcsjátékosok. Elég csak megnézni Mahomesnek a mostani Super Bowlban mutatott játékát. Három és fél negyeden keresztül legnagyobb jóindulattal is csak átlagosan teljesített, amolyan game managerként hozta le a meccset. Nem csinált semmi extrát, egyetlen nagy dobása volt, cserébe szintén csak egyszer adta el a labdát. A negyedik negyed végén azonban mintha csak egy kapcsolót megnyomtak volna a fejében, előjött az a Mahomes, akit jól ismerünk. Túl sokat ekkor sem feltétlenül kellett vállalnia, mert nagyon jól működtek a játékhívások, de gyakorlatilag tökéletes támadást vezetett végig mind a rendes játékidő, mind a hosszabbítás végén. Nem csoda, hogy erről sokaknak Brady ugrik be azonnal, hasonló hidegvérrel mozgatta a Patriots és a Buccaneers támadósorait a nagy meccsek kulcspillanataiban. Ugyanakkor ettől még Mahomes nem előzte meg, és még csak nem is érte utol Brady-t, ahhoz még néhány bajnoki címet be kell gyűjtenie, de erre még van néhány éve, és ha valaki, akkor ő letaszíthatja a nagy elődöt a trónról.

Kiemelt fotó: Getty Images