A City letámadásban és kreativitásban is jóval a Real fölé nőtt

Egy héttel ezelőtt, a párharc első mérkőzésén a Bernabéuban a City nem akart kockázatot vállalni, Guardiola úgy gondolkozott, hogy majd a hazai visszavágón eldöntik a továbbjutás kérdését, ezért a találkozó végén igencsak passzív labdajáratásba kezdett a City. Carlo Ancelotti akkor jól reagált Guardiola taktikai lépéseire, és ezért is hozott kiegyenlített játékot az első találkozó. Az elmúlt hét végén a Real Madrid sokkal több játékosát pihentette a Getafe elleni bajnokin, mint a City az Everton ellen, ami érthető, hiszen a Real csupán a második helyért harcol a LaLigában, míg a kékek a bajnoki címért a Premier League-ben.

Utóbbi azért volt érdekes, mert azt lehetett gondolni a múlt heti nyilatkozatokból, hogy Nathan Aké már egészséges lesz és az ő játéka a labdakihozatalok szempontjából sokkal hasznosabb, mint Manuel Akanjié, de nem épült fel a holland. A svájcinak jobblábas játékosként sokkal kevesebb passzopciója van a bal oldalon, Aké más szögben továbbíthatja a labdát és játszhatja át a Real vonalait. Ez a hendikep ezúttal bőven belefért a Citynek, Akanji elvétve kapott csak nyomást Rodrygóék részéről.

A madridiak felállása azért volt érdekes, mert a hazai találkozóhoz hasonlóan ezúttal is nagyon támadó szellemű csapatot küldött pályára Ancelotti azzal, hogy Federico Valverde jobb oldali nyolcast játszott és Rodrygo maradt a jobb oldali támadó. Aurélien Tchouaméni most is a kispadon kezdett és Toni Kroos volt a hatos, aki a labdaszerzések terén sokkal kevésbé hatékony, mint a francia, játékszervezésben viszont lényegesen kreatívabb, de ezt ezúttal nem használták ki a védelembe való visszalépéseivel, ami az első mérkőzésen pedig működött a második félidőben. Az első találkozón remeklő Eduardo Camavinga szerepeltetése balhátvédként szintén jelenthet kockázatot, ha folyamatosan védekezésre kényszerül a Real.

A City aszimmetrikus letámadása megfojtotta a Real építkezéseit

A City teljesen beszorította a Realt a saját térfelére, olyan dominanciát mutattak be a hazaiak, ami az ő esetükben nem példa nélküli, de a BL címvédője ellen ezt véghezvinni óriási tett. Ennek az egyik oka a kiválóan megszervezett aszimmetrikus letámadás volt. A City célja az volt, hogy a Camavinga, Luka Modric, Vinícius Junior hármas Karim Benzemával kiegészülve a bal oldalon ne tudjon támadásokat építeni, ne tölthesse túl a bal oldalt, amiből váratlan megindulással vagy átforgatással ziccerig juthatna a Real.

Ennek érdekében Jack Grealish a bal szélről behúzódva gyakran Thibaut Courtois-t támadta a kapu előtt, Erling Haaland a jobb oldali félterület felé húzódott és David Alabát próbálta elzárni a labdától, Bernardo Silva pedig Camavingára figyelt, a másik oldalon pedig a balhátvéd Akanji lépett fel Daniel Carvajal felé, de nem szorosan. Ezáltal Carvajal volt a szabad ember, akitől nem tartottak az angolok, hogy átjátssza őket és Courtois sem képvisel olyan szintet lábbal, hogy bármikor oda tudja ívelni Carvajal lábára 30 méteres távolságból a labdát.

Ezáltal, hogy nem tudták kihozni a labdát, különösen az első félidőben folyamatos nyomás alatt volt a Real Madrid kapuja.

A City letámadása (A kép forrása: m4sport.hu)

Sokkal jobb mutatókat produkált az elődöntőben a City, mint egy átlagos PL-csapat ellen

A Real Madrid támadójátékának legnagyobb problémája az imént vázolt nehézségekre vezethető vissza. Kroos távoli bombája és Alaba szabadrúgása jelentette a legnagyobb veszélyt a mérkőzésen, illetve kétszer tudták kiugratni a támadókat, de ezekből sem született gól. A támadóharmadban négyszer többet passzolt a City, mint a Real, ez kiválóan leírja a mérkőzés képét.

Ehhez hozzájárult az is, hogy a Real nagyon mélyen védekezett, az első védekezési interakciót átlagban 39 méterre a kapujuktól tették meg csupán. Ezáltal sokan voltak hátul: a négy védő előtt a három középpályás rendre 40 méteren belül helyezkedett és a belső területeket zárták, hogy Haalandhoz ne jusson el a labda és Ilkay Gündogan, valamint De Bruyne befelé ne indulhasson meg, ahogyan ez a képen is látszik.

Szűken védekezik a Real, üresen hagyják a City szélsőit (A kép forrása: m4sport.hu)

Erre a szituációra több megoldása is volt Guardiolának. Bernardo Silva és Grealish kihúzódott a szélre, ezáltal rengeteg helyük volt átvenni a labdát, megindulni és rágyorsítani. Camavinga pedig ha kilépett Silvára, akkor a portugál rögtön passzolt az underlap, azaz a vonal felől befelé futó De Bruynének. John Stones rendre fellépett, sokszor labdával is a dupla hatos pozíciójából, így hatan voltak a Real 16-osa előtt a hazaiak. Az más kérdés, hogy Stones passzai sok esetben pontatlanok voltak, miután felhozta a labdát.

Az első gólnál Stones hozta fel 25 méterig a labdát, majd tette ki a bal szélre és futott üres területbe, ezt követően pedig visszakapta a labdát a tizenhatoson belül. Kipasszolt labdája után visszalépett és az ő helyére indult be Silva, aki Modric mögé befutva ziccerbe került De Bruyne passzából.

Stones beindulása a tizenhatoson belülre (A kép forrása: m4sport.hu)

Modric kilép, a helyére pedig Silva fut be (A kép forrása: m4sport.hu)

Folyamatosan cserélgették a City játékosai a helyüket, ahogyan az imént vázolt szituációnál is tették, és ezt nem tudták lekövetni a Real védői. De Bruyne időnként bal oldali nyolcas pozícióban tűnt fel, ekkor Grealish-sel szintén sokszor remekül oldották meg a kilépő védők mögé való beindulást. A negyedik gól hasonló eseménysor után született: Phil Foden vezette rá Tchouaménire, aki mögött Julián Álvarez ugrott ki és szerzett gólt.

Azáltal, hogy nem volt nyomás a Real Madrid részéről a City védőin, a támadásépítéseknél 3–2–2–3- ban állt fel a City, ahogyan az első mérkőzést is kezdte. Ott a 25. perctől 4–2–4-re rendeződtek át, mert olyan agresszív volt a Real a 20. perctől, hogy kénytelen voltak ezt tenni. A tegnapi meccsen viszont erről szó sem volt, ami érthetetlen, hiszen az első meccsen akkor jöttek rendre a City lehetőségei, amikor a mérkőzés elején visszahúzódtak a spanyolok.

A második félidőben látszódott, hogy mindkét csapat több játékosa is teljesen elfáradt a hatalmas tempótól, amit a City diktált, Guardiola a három harminc év feletti mezőnyjátékosa közül kettőt le is hozott. Ancelotti is kénytelen volt Modric és Kroos helyett friss labdarúgókat beküldeni, de ez sem segített már a Realon.

A Manchester City lesz az Inter elleni döntő esélyese, kíváncsian várhatjuk, hogy a sok taktikai elem közül melyiket alkalmazza majd Guardiola. Az Internél nincsen kérdés ezzel kapcsolatban, Simone Inzaghi 3–5–2-es hadrendje biztosra vehető, de nagy kérdés, hogy az olasz bajnokságban rendre domináló milánóiak mire lesznek képesek, ha rákényszerülnek a folyamatos védekezésre a technikailag képzettebb játékosokból álló ellenféllel szemben.

Kiemelt fotó: Independient