A Copa América résztvevői: Bolívia
Bolívia eddig kizárólag házigazdaként tudott érmet nyerni a dél-amerikai kontinensbajnokságon, köszönhetően annak, hogy játékosai a 3600 méteres tengerszint feletti magasságot – házigazdaként – jobban viselik, mint az odalátogató vendégek. Az egyik hazai rendezésű tornát megnyerték, a másikon ezüstérmesként zártak.
A tervek szerint a 47. Copa América 2021. június 13. és július 10. között kerül megrendezésre. A kontinensbajnokságok közül a dél-amerikai rendelkezik a legnagyobb múlttal, hiszen a sorozatot 1916-ban hívták életre, 14 évvel az első világbajnokság előtt. Bolívia a két említett dobogós helyezésen kívül csupán további két alkalommal végzett az első négy között, pedig relatíve régi motorosnak számít a versengés történetében.
Bolívia a dél-amerikai kontinens egyetlen országa a szomszédos Paraguay mellett, amely nem rendelkezik tengerparttal, mióta 1879-ben a chilei kormány erőszakkal magához csatolta a területet az ott található guanólelőhely miatt. Északon és keleten Brazíliával, délen Paraguayjal és Argentínával, nyugaton Chilével és Peruval határos. Utóbbival közös határán található a világ legmagasabban fekvő hajózható tava, a Titicaca-tó. Az ország nyugati harmadán az Andok vonulatai, keleti kétharmadán hegy-, domb- és síkvidék terül el. Az Andok Peru északi határától kezdődően egymástól erősen eltávolodó két fő vonulatot alkot, amely a Nyugati-Kordillerák és a Keleti-Kordillerák. A térségben a legmagasabb csúcsok rendszerint 6000 méter fölé emelkednek. A kontinens legszegényebb országa, a többség a mezőgazdaságban tevékenykedik. Dél-Amerikán belül Bolíviában a legnagyobb az indián őslakosok aránya, a teljes lakosság mintegy 55 százalékát alkotják. Az ország alkotmányos és igazságszolgáltatási fővárosa Sucre a déli részen fekszik, míg a korábbi főváros, mostani adminisztratív főváros La Paz a középső részen, átlagos tengerszint feletti magassága 3650 méter, mellyel a világ legmagasabban található (egykori) fővárosa.
Hazai specialisták
Bolívia mindössze két érmet nyert a dél-amerikai labdarúgó-bajnokságon, mindkettőt azon két alkalommal, amikor házigazdája volt a tornának: a La Verde az első rendezés során 1963-ban az első helyen zárt, majd 1997-ben a második helyen végzett. Emellett továbbá még 1927-ben és 1949-ben ért oda a negyedik helyre. Az összesített éremtáblázaton csak a végső győzelem nélkül álló Ecuadort és Venezuelát előzik meg.
A magaslati ország válogatottja 27 alkalommal vett részt a bajnokságon, a tíz tagország közül kevesebbszer csak Kolumbia (22) és Venezuela (18) indult a tornán.
Tekintve, hogy a bolíviaiak kizárólag a hazai tornákon értek el sikereket, ebből is látszik, hogy a bajnokság történetében jobbára csak epizódszerepet játszottak, és finoman szólva sem tartoznak a földrész legjobbjai közé.
Debütálás, majd kétévtizednyi távolmaradás
Az első részvételük alkalmával, az 1927-es perui tornán mindössze négy ország indult, így Bolívia három vereséggel is elérte a negyedik helyezést. Argentína és Uruguay alaposan kiütötte őket, de a házigazdától csak 3-2-re kaptak ki, 3-19-es gólkülönbséggel zártak.
Ezt követően viszont hosszú évekig távol maradtak a tornától, mivel Paraguayjal területi háborút vívtak, és az 1938-as Buenos Aires-i békeszerződés keretén belül kellett lemondaniuk a vitatott területekről.
A második világháború után az országban erős amerikai befolyás érződött és a gazdasági nehézségek fokozódtak, a lakosság elégedetlenségét egyre gyakoribb sztrájkok jelezték. Bolívia közel 20 év távollét után 1946-ban vett részt ismét a dél-amerikai bajnokságon, ötből öt vereség volt a mérlege, majd egy évvel később két döntetlennel és öt vereséggel végzett az utolsó előtti helyen.
Az 1949-es brazíliai tornán várakozáson felül teljesítettek, négy diadal és három fiaskó jóvoltából a negyedik helyre értek oda, amely még úgy is komoly fegyverténynek számított, hogy például Argentína nem képviseltette magát a tornán. Nem sikerült megismételni az erőn felüli eredményt, négy évvel később már csak Ecuadort utasították maguk mögé, majd 1959-ben újra sereghajtóként végeztek.
Bravúrgyőzelem a hazai tornán
1963 márciusában Bolívia rendezhette meg a kontinenstornát, melyre Chile a két ország közti politikai konfliktus miatt nem utazott el, Uruguay pedig a magasság miatt nem volt hajlandó részt venni a bajnokságon. La Paz 3600 méteres tengerszint feletti magassága embert próbáló feladat elé állította a kontinens legjobb csapatait. A legtöbb mérkőzést a festői környezetben fekvő Estadio Hernando Silesben rendezték. A hazai pálya minden előnyét élvező bolíviaiak kihasználhatták a soha vissza nem térő lehetőséget. Az első mérkőzésen a finoman szólva sem a legjobbak közé tartozó Ecuadorral szemben még csak 4-4-et játszottak, később viszont nem hibáztak. Nemzeti csapata 2-1-re verte Kolumbiát, 3-2-re Perut, 2-0-ra Paraguayt, 3-2-re Argentínát, majd az aranyéremről döntő, őrült mérkőzésen Brazíliát 5-4-re győzte le.
Bolívia aranyérmesként zárta a hazai tornát, az utolsó meccsen győztes gólt szerző Máximo Alcócer öt találatot lőtt a bajnokság alatt.
Négy évvel később, az 1967-es tornán fordult elő először és utoljára, hogy a dél-amerikai csapatoknak selejtezőt kellett játszaniuk a részvételért. Bolívia címvédőként automatikus résztvevője volt a montevideói tornának, ám hat csapatot tömörítő mezőny utolsó helyén zárt egyetlen szerzett ponttal. Mondhatni, helyre állt a világ rendje, és „hétköznapi” körülmények közt már képtelenek volt megtréfálni a földrész legjobbjait.
A Copa América létrejötte
1975-től keresztelték át a sorozatot a mostani, Copa América névre, és a CONMEBOL úgy döntött, hogy a mostani Bajnokok Ligája vagy Libertadores-kupához hasonló lebonyolításban képzeli el a tornát, vagyis csoportkörben hazai és idegenbeli meccsekkel, a kieséses szakaszban oda-visszavágós párharcokkal.
Az új rendszerben rendezett három tornán Bolívia egyszer sem tudott továbbjutni a csoportkörből.
1987-ben Argentínában már újra egy helyszínen rendezték meg az eseményt, hőseink eredményeit illetően azonban nem történt változás, ezúttal Kolumbia mögött maradtak le a továbbjutásról. Bolívia visszatért a szerény képességű, esélytelen csapat szerepéhez, és a következő három alkalommal egyaránt az első szakaszban búcsúzott, tornánként csupán két-két szerzett ponttal a tarsolyban. Erwin Sánchezék 1994-ben részt vettek a világbajnokságon, 1930 és 1950 után harmadszor, de a csoportból nem jutottak tovább. Egy évvel később a Copán már végre túlélték a csoportkört, négy pontot szerezve, ám a negyeddöntőben a házigazda Uruguay elleni 2-1-es vereséggel véget ért szereplésük.
Bravúrezüst az újabb hazai tornán
1997-ben az elsőhöz hasonló reményekkel és célokkal várták a második hazai rendezésű bajnokságot, hiszen jóval szerényebb képességű csapatként ismét leginkább a magasság jelentette nem mindennapi körülményekben bízhattak. A csoportkört kapott gól nélkül, háromból három győzelemmel abszolválták Peru, Uruguay és Venezuela előtt. Ezt követően a La Verde a negyeddöntőben 2-1-re győzött Kolumbia ellen, majd a döntőbe jutásért 3-1-re verte Mexikót, ott azonban a brazilok 3-1 arányban diadalmaskodtak. Hiába volt a magasság, Ronaldóékat képtelenek voltak megtréfálni. A csapat húzóemberei közé tartozott az 1990-től 2004-ig Portugáliában szereplő Erwin Sánchez, valamint a magát elsősorban Ázsiában kipróbáló Julio César Baldivieso.
Vissza a régi kerékvágásba
A legutóbbi hazai rendezésű torna óta eltelt közel két és fél évtized alatt Bolívia egyetlen egyszer élte túl a csoportkört, általában rendszerint győzelem nélkül fejezte be a Copa Américát. Továbbá a vb-selejtezőkön sem tudott tényező lenni, leszámítva, hogy egy-egy hazai mérkőzésen bárkit képes volt elkapni, például Argentínának kifejezetten mumusa lett az elmúlt évek során.
Az utóbbi időben a kontinensbajnokságon egyedül a 2015-ös eseményen vették sikerrel a csoportkör jelentette akadályt, amikor négy ponttal jutottak tovább másodikként a rendező Chile mögött, de a negyeddöntőben Peru kiejtette őket.
Az utolsó két alkalommal pont nélkül búcsúztak a tornától. A bolíviai labdarúgás utóbbi éveinek leginkább meghatározó szereplője a Kínában és Brazíliában is megforduló Marcelo Martins Moreno, aki a nemzeti válogatottban 2007-es bemutatkozása óta 81 találkozón 22 gólt szerzett.
Ahhoz, hogy Bolívia az esélyesek közé tartozzon, alighanem megint házigazdának kéne lennie, az utóbbi években attól is messze voltak, hogy a továbbjutásért versenyben legyenek. Ecuador és Venezuela elmúlt évekbeli javulásával Bolívia lett a kontinens leggyengébb csapata, amely ebből kifolyólag a 2021-es tornának is az esélytelenek nyugalmával vághat neki, és igyekezhet belőle előnyt kovácsolni.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-copa-america-tortenete/http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-copa-america-helyszinei/
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/elvettek-a-copa-america-rendezest-kolumbiatol/
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/argentina-sem-rendezheti-meg-a-copa-americat/
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-copa-america-resztvevoi-argentina/
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-copa-america-resztvevoi-brazilia/
http://legacy.bunteto.com/legfrissebb-tartalom/a-copa-america-resztvevoi-uruguay/
Szerző
