A családi együttműködés a Harrogate Town titka
Az angol negyedosztályban szereplő Harrogate Town a szezon kétharmadához érve úgy tűnik, hogy ismét abszolválja a kitűzött célt, és megőrzi a League Two-s tagságát. A klub a több, mint százéves történelme ellenére csupán nemrég lépett be a profik közé, s ez még csak a második idénye az EFL szintjén. Ezek megvalósításához egy apa, fia páros kellett.
Harrogate egy észak-yorkshire-i város, ahol bár még angol szinten is sokat esik az eső, a fürdővizei és a kellemes időjárási klímája miatt – télen is pluszos a hőmérséklet és nyáron sincs túl meleg – rendkívül kedvelt helynek számít a gazdagok körében. A város infrastrukturális szempontból ideális arra, hogy a 75 ezres lakossághoz képest egy markáns labdarúgóklub otthona legyen. Noha a körülmények adottak, a valóság az, hogy a Harrogate Town AFC a 1914-es megalakulása után több mint száz évig az amatőr és a félprofi szinten vitézkedett.
Egészen 1982-ig csak a Yorkshire League bizonyos osztályaiban szerepeltek, majd öt esztendő alatt több területi bajnokságot is megjárva jutottak el először a nyolcadosztály szintjére. Ekkor 1987-et írtunk, azonban ezen a szinten 15 éven keresztül szerepeltek, mire összejött a feljutás. Itt már csak két szezont kellett lehúzniuk, hogy újabb osztályváltás következzen, aztán 2004-től kezdődően ismét hosszú időnek kellett eltelnie, mire feljebb jutottak.
A felgyorsított klubtörténelmi ismertető után álljunk meg egy pillanatra 2009-ben, amikor megérkezik a klubhoz az egykori Sheffield Wednesday-nevelés, Simon Weaver. Az akkor 32 éves bekk a tréneri pályán kívánt elindulni, ezért igazolt a hatodik ligás együtteshez játékos-edzőként. A klub jelentős anyagi problémákkal küzdött, Weaver első évében az tartotta bent őket, hogy egy másik klub csődöt jelentett, ők pedig el tudták vállalni az indulást az új szezonban is. 2011-ben aztán beszállt Simon édesapja, az ingatlanmágnás Irving Weaver, megvásárolta a klubot, és elfoglalta az elnöki pozíciót.
„Amikor megtudtam, hogy apám irányítása alatt fogok dolgozni, rosszul éreztem magam” – mondja Simon, aki ekkor már inkább csak edző volt, mintsem játékos is. „Futballistaként végigjártam a saját utam, és menedzserként is ugyanezt próbáltam megtenni. Nem akarod cserbenhagyni apádat és a rajongókat egyszerre? Ez a tudat extra nyomást helyez majd rám.”
A hatodik vonalban a kiesés ellen küzdő klub akkori helyzetét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Irving első tulajdonosi szezonjában a Harrogate hét bérletet adott el. A csapat szenvedett, a körülmények pedig abszolút nem voltak alkalmasak arra, hogy bárki is higgyen az előrelépésben. Aztán az ingatlanmágnás elkezdte befektetni a pénzét és fejleszteni az infrastruktúrát. Új lelátó épült, teljesen lecserélték a klubszékházat és az edzőpályákat, azonban ezek ellenére a 2011-12-es idény végén is csak az utolsó fordulóban biztosították be a bennmaradást.
A körülmények fejlődése után már az eredmények terén is többet vártak el, ehhez viszont kellett a város támogatása is. Irving Weaver szerette volna profi szintre emelni a klubot, hogy a játékosoknak ne munka mellett kelljen edzésre járniuk, hanem csak a futballra koncentrálhassanak. Harrogate azonban nem hitt a projektben és nem tudtak megfelelő mennyiségű támogatót szerezni, hogy ez megvalósítható legyen. Az újabb tőkeinjekcióval fokozatosan elkezdték lecserélni a keretet, illetve új, az edzések szempontjából sokkalta rugalmasabb beosztással járó munkát találni a játékosoknak, hogy többet tudjanak a focival foglalkozni.
A terv lassan, de biztosan elkezdett működni, stabilizálták a helyüket előbb a középmezőnyben, majd már a rájátszással is kacérkodtak. A 2016-17-es szezon hozta meg az áttörést. Az ősz folyamán végig a dobogós helyeket ostromolták, ám a tavaszi időszak teljesen lenullázta a csapatot, és ezt látva a klub vezetősége eldöntötte, a következő szezontól profi játékosokat fognak alkalmazni a szintlépés reményében.
„Egy ideje már beszéltünk erről, de most már megvan az infrastruktúra, hogy ezt a lépést megtegyük. Itt már létezik a profi gondolkodásmód, és már egy ideje készülünk erre az átalakulásra, de most minden összeállt, hogy meg is lépjük ezt” – mondta Irving Weaver.
A város ugyanis időközben mögéjük állt, finanszírozta az utánpótlásközpont felépítését, ami elengedhetetlen volt a jövőbeli tervek megvalósításához. Ráadásul sikerült helyi cégekkel és befektetőkkel szponzori kapcsolatba lépni, és ezzel már lehetett tervezni. 2017 nyarán már profi klubként számolhattak velük az ellenfelek, ennek pedig érződött is a hatása. A szezon végén második helyen zártak a Salford City mögött, majd a rájátszást megnyerték a bronzérmes Brackley Town ellen. Ezzel kivívták a National League-ben való szereplés jogát, aztán itt, az ötödosztályban sem volt megállás. Rögtön az első idényben a hatodik helyet csípték el, amivel be is kerültek a playoff-mezőnybe, azonban itt az AFC Fylde már túl nagy falatnak bizonyult.
A 2019-es nyáron jól sikerült erősítésekkel nagyon bizakodóak voltak a klubnál a feljutást illetően. Simon Weaver munkája kezdett beérni és a megfelelő puzzle-darabkák megszerzésével a bajnoki címet tűzték ki célul. Azonban a világot letaroló koronavírus-járvány közbeszólt, és a csapatok megszavazták, hogy nem lesz folytatás márciust követően. A sorrendről a pont/meccs érték döntött, amiben a Harrogate Town a 2. helyen zárt, így várt rájuk augusztusban egy rájátszás. Előbb odahaza legyőzték a Boreham Wood együttesét, majd a Wembley-ben rendezett fináléban a Notts County csapatát is két vállra fektetve történelmet írtak.
2020 nyarán, amikor az üres stadionok miatt jelentős anyagi gondokat vizionáltak világszerte, a klub olyan lépésre készült, ami kapcsán sokan attól féltették őket, hogy belerokkannak és rövid időn belül csődbe mennek. A csapat otthona, a Wetherby Road ugyanis műfűvel borított pálya volt, azonban az EFL szabályai közt szerepel, hogy csak természetes füves pályán játszhatnak a csapatok. Az ilyen szinteken – főleg a járványhelyzet közepén – ilyen mértékű kiadás sok klubot eltántorított volna, ám Weaverék tudták, hogy a stabil anyagi helyzet miatt képesek megugrani ezt a kihívást. A város teljes mellszélességgel állt ki mellettük, a helyi szponzorok többsége megmaradt és így be tudták vállalni ezt a fejlesztést.
A klub a negyedosztályban eleinte a közeli Doncaster Rovers otthonát, az Eco-Power Stadiumot használta, ám ennek ellenére remekül indították a szezont. Az első hét meccsén csak egy vereséget szenvedett a gárda, amivel a tabella első felében találhattuk a nevüket, de aztán fokozatos visszacsúszás következett. A tavasszal volt egy jó sorozatuk még, amikor nyolc összecsapásból hatot megnyertek, s ez nagyjából biztosította is, hogy a kiesést el tudják kerülni. Végül a 17. helyen zártak, az előző évadbeli ötödosztályú bajnok Barrow AFC együttesét is könnyedén megelőzték.
Azonban 2021 nem csak az első League Two-ban töltött idény miatt volt fontos, hanem a 2019-20-as szezonból elhalasztott FA Trophy fináléja miatt is. Ezt május elején rendezték meg a Wembley-ben, ahol a Concord Rangers legyőzésével a klub újabb történelmi tettet hajtott végre. Nem csak egy trófeát nyertek meg, de ők lettek az első EFL-csapat, amely megnyerte a kupát, hiszen itt csak ligán kívüli együttesek szerepelhetnek, s ők is csak a halasztás miatt voltak ekkor már negyedosztályúak.
A jelenlegi szezonban aztán a másodévesek nehézségei vártak a csapatra, de semmilyen jelét nem mutatja a klub annak, hogy a kiesés réme fenyegetné őket. Ugyan nem túl mély kerettel dolgozhat Simon Weaver, de néhány tehetséges fiatal kölcsönvétele, illetve ezen a szinten rutinos játékosok megszerzése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az észak-yorkshire-i kiscsapat tovább írhassa csodás történetét.
Szerző
