A családi kötelékek Srí Lanka szigetén is fejlődést jelentenek a futballban

Srí Lanka, avagy korábbi nevén Ceylon, az Indiai-óceán északi részén található szigetország. A 22 millió lakos egy Magyarországnál kisebb méretű szigeten él, ahol az élet még a közelmúltban sem volt épp vidám. 2009-ig a tamilok és a szingalézek közt polgárháború dúlt, a 2010-es években természeti katasztrófák nehezítették az életet, majd 2021 szeptemberében súlyos gazdasági válságról szóltak a hírek, aminek következtében 2022 elején az ország csődöt jelentett. Srí Lanka népének a sportot elsődlegesen a krikett jelenti, amelyben nemzeti válogatottjuk 1996-ban világbajnoki címet is szerzett. A labdarúgást népszerűségben a röplabda, a rögbi és az atlétika egyes ágai is megelőzik, ám a 2020-as években sok változást élt meg az ország futballja, és ez reménykeltő eredményekhez vezetett.

A szigeten már az 1890-es években megjelent a brit katonák jóvoltából a foci, amely a 20. század elején robbanásszerű népszerűségre tett szert a helyiek körében is. Sorra alapultak a klubcsapatok, ám Ceylon csak 1952-ben lett a FIFA tagja. Kezdetben a Colombo-kupa jelentette a megmérettetést, majd az olimpiai és végül az Ázsia-kupa selejtezői. Már a kilencvenes éveket írtunk, mikor először részt vettek a Dél-ázsiai labdarúgó-bajnokságon (SAFF), ahol sikereke is elért az „arany hadsereg” becenévre hallgató nemzeti csapat. 1993-ban második hely, 1995-ben pedig győzelem jött össze, s közben a világbajnoki kvalifikációba is becsatlakoztak, bár ott nem sok sikerélmény érte a válogatottat. A 21. század elején az AFC Challenge-kupa jelentette a rangosabb eseményt, illetve egy megnyert párharc a vb-selejtező első körében. Azonban ezután a világ labdarúgásának színvonala fokozatosan eltávolodott a szigetlakók képességeitől, és már egy-egy sikernek is nagyon örültek arrafelé.

A 2010-es évek közepén egy ideig a válogatott meccset sem játszott, majd 2018-ban Litvánia ellen tért vissza a futball Srí Lanka szigetére, méghozzá a történelem során először európai csapattal való összecsapás formájában. Még ebben az évben a Makaó elleni világbajnoki selejtező első körében sikert arattak, és 2006 után másodszor jutottak be a második fordulóba. A gondok végül a közelmúltban értek igazán össze és tarolták le a helyi labdarúgást, méghozzá a már emlegetett válság és csőd következtében. 2023. januárjában a FIFA bejelentette, hogy a labdarúgásba való kormányzati beavatkozás miatt további intézkedésig felfüggeszti a Srí Lanka-i Labdarúgó-szövetséget (FFSL). Az új vezetőség megválasztását rendben le tudták bonyolítani, így augusztus végén az FFSL visszatért a FIFA berkeibe, és részt is vehetett a világbajnoki-selejtezőben.

Ez az új vezetőség az, amely a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség adta lehetőséggel kívánt élni 2023-ban, hogy világszerte felkutassa a diaszpórákat, s azon belül a Srí Lanka-i felmenőkkel rendelkező labdarúgókat. 

A jól bevált és a válogatott futball fejlődése szempontjából kisebbnek mondható országok esetében jelentős előrelépést előidéző megoldás Srí Lanka szigetén sem volt teljesen újdonság. Az angliai születésű Dillon De Silva önmaga kereste fel a helyi szövetséget a koronavírus-járvány után, hogy szívesen csatlakozna a nemzeti csapathoz, ha igényt tartanak a szolgálataira. Az új vezetőség aztán felgyorsította a folyamatot, és első körben olyan neveket találtak meg, mint Anujan Rajendram (24, Strindheim IL, norvég harmadosztály), Regize Canistan (27, FC Sarraz-Eclépens, svájci harmadosztály), Dagsan Vigneswaran (20, FC Sarraz-Eclépens, svájci harmadosztály), Christopher Garrett Kelly (28, Aveley FC, angol hatodosztály) és Mario Jude Dominicius (24, Luqa St. Andrew's FC, máltai harmadosztály.

A többségük nem jutott el a bemutatkozásig, mert a skót szövetségi kapitány, Andy Morrison a helyismerete miatt inkább az otthon futballozókra támaszkodott. Azonban a kuvaiti Abdullah Al Mutairi kinevezése beindította a dolgokat. Márciusban Pápua Új-Guinea és Bhután ellen kapott gól nélkül zárt a csapat, s utóbbit le is győzték, majd a szeptemberi Ázsia-kupa-selejtezőben Kambodzsa ellen a továbbjutást is kivívták. A visszavágón nyolc olyan játékos volt a kezdőben, akik nem Srí Lanka szigetén látták meg a napvilágot, s akiknek ezek voltak az első meccsei a nemzeti csapatban.

·      Jason Thayaparan – Németországban született, tamil apa és német anya gyermekeként. A 28 esztendős védő a német negyedosztályban futballozik az SV Eintracht Trier 05 csapatában.

·      Claudio Kammerknecht – Németországban született, német apa és szingaléz anya gyermekeként. A 25 éves védő a német harmadik vonalban játszik, az SG Dynamo Dresden színeiben.

·      Leon Perera – Németországban született, tamil apa és német anya gyermekeként. A 27 esztendős középpályás a német hatodosztályú Lüneburger SK Hansa labdarúgója.

·      Adhavan Rajamohan – Svédországban született, svéd apa és tamil anya gyermekeként. A 31 éves középpályás a svéd negyedik ligában játszik, az IFK Haninge csapatában.

·      Wade Dekker – Ausztráliában született, holland apa és szingaléz anya gyermekeként. A 30 esztendős támadó az ausztrál másodosztályú Dandenong Thunder SC futballistája.

·      Oliver Kelaart – Ausztráliában született, apai nagyapja tamil származású. A 27 éves támadó az izlandi másodosztályban szereplő Haukar Hafnarfjördur játékosa.

·      Jack Hingert – Angliában született, apai nagyapja szingaléz származású. A 33 esztendős védő az ausztrál élvonalban futballozik, a Brisbane Roar FC színeiben.

·      Sam Durrant – Angliában született, anyai nagyanyja szingaléz származású. A 22 éves támadó az ír élvonalban játszik, a Dundlak FC csapatában.

A feladat neheze persze majd még csak most jön, ugyanis tavasszal ennek a kissé szedett-vedett csapatnak egy csoportban kellene elsőnek lenni, hogy története során először kivívhassa az Ázsia-kupán való részvételt. Ez nem tűnik reálisnak, de azt sem várta senki sem, hogy idáig eljutnak, hiszen ez csupán a második alkalom az ország történetében, hogy a kvalifikáció végső szakaszában is érdekeltek még. A jelenlegi ötmérkőzéses veretlen széria természetesen történelmi tett, mert korábban három sem jött még össze. Márpedig ezzel a „feltuningolt” kerettel talán még tovább lehet építeni ezt a sorozatot, hogy a helyi labdarúgás egy kicsit népszerűbb lehessen az emberek körében.

Kiemelt fotó: Seasia Goal