A csodagól ellenére is elhervadtak a tulipánok

Meccsritmus – Gakpo–Valencia 1–1 

Talán nem túlzás, hogy az A-csoport lét legtechnikásabb csapata mérkőzött egymással ezúttal. A lehetséges győztes a csoportelsőséget is bezsebelhette nagy valószínűséggel, ezért a mérkőzésnek nagyobb tétje volt a három pontnál, és úgy tűnt kezdetben, hogy ez inkább a dél-amerikai együttest tüzeli fel. Louis van Gaal maradt az 5-3-2-es felállásnál, bár mind személyileg, mind szerkezetileg átalakította kissé a csapatot, hamar kiderült, hogy nagyon hiányzik a Szenegál ellen szinte szűrőként remeklő, egyébként belső védő, Matthijs de Ligt. A másik oldalon Gustavo Alfaro a legjobbjait küldte csatába, igaz, nem is volt oka változtatni a házigazdát magabiztosan legyőző együttesén. Bár a találkozó első valamirevaló helyzetéből Cody Gakpo megszerezte önmaga második világbajnoki gólját Hollandiának, a tulipánosokból hiányzott az a tűz és dinamika, amellyel Ecuador hibátlanul ellensúlyozta a minőségbeli hiányosságait és több veszélyes akciót is kialakított az álmatag európai csapat kapuja előtt.

Az első félóra végére határozottan láthatóvá vált a dél-amerikaiak fölénye, többször csak a nagy Virgil van Dijk jó helyezkedése és határozottsága akadályozott meg egy-egy jelentős helyzetet, majd az első játékrész hajrájában látszólag megtört a jég és egyenlített a kékmezes együttes, ám a brightoni Pervis Estupinan góljánál egy csapattársa lesen állt, így némi videózás után annullálták a találatot.

Az 1–0-s félidei eredmény ellenére Ecuador érezhette magát jobban az edzője társaságában eltöltött tizenöt perc során, mert Hollandia tudása töredékét tudta bemutatni mindössze az első félidőben és ezt jól érezte Van Gaal is, aki csatába dobta legjobb csatárát, a sérüléséből épp csak fel-felépülgető Memphis Depay személyében. A barcelonai padmelegítő talán még épp ismerkedett a mérkőzés légkörével, amikor 1–1-re váltott az eredményjelző, Enner Valencia pofozott be egy Andries Noppertről kipattanó lövést, érvényes egalizálást elérve ezzel. Több sem kellett az egyébként is felfokozott állapotban futballozó együttesnek, kisvártatva a vezetést is átvehették volna, de a jobb oldali futógép, Gonzalo Plata ballábas bombájától a felső léc megmentette az Oranjét.

Az elképesztően súlytalan holland középpályába később sem sikerült életet lehelnie sem a kispadnak, sem a játékosoknak, így továbbra is ecuadori fölényben telt a mérkőzés és bár a helyzetek az idő előrehaladtával el-elmaradoztak, így is jobban benne volt a katari levegőben Valenciáék újabb gólja. A világbajnokság első háromgólos játékosát a hajrában le kellett cserélni, ismét a térdére került a már Katar ellen is látott jeges tömlő, érte aggódhatnak a dél-amerikai szurkolók, mert az 1–1-es végeredmény azt is jelenti, hogy Szenegál ellen ki-ki meccset játszik Ecuador.

Magasles – Az ecuadori középpálya

Hiába az európai mércével klasszis középpályások az Oranje kezdőjében (Teun Koopmeiners, Frenkie de Jong, Davy Klaassen), Ecuador hibátlanul szervezte meg a középpályáját, levegőhöz, ezáltal labdához sem engedve az ellenfél klasszisait. A döntetlen ellenére, mondhatjuk, hogy Alfaro csapata itt nyerte meg az összecsapást, ugyanis a hollandok játékszervezése ezúttal a leghátsó sorra, azon belül is inkább a Virgil van Dijk, Nathan Aké kettősre hárult, és pont olyan is volt, mint amilyet elsőre várnánk ettől. Az egyik szélen Estupinan gyakorlatilag megette az Interben hétről-hétre bizonyító Denzel Dumfriest, a másikon Daley Blind még önmagánál is kevesebbet vállalt támadásban, hiszen így is meggyűlt a baja a folyton előre húzódó Gonzalo Platával.

Hollandia középpályás-játéka csődöt mondott, ennél fogva a támadókhoz sem jutott el elég mennyiségű és minőségű labda, ez pedig alapjaiban meghatározta az európai együttes esélyeit. Ha nincs Cody Gakpo szépségdíjas gólja a meccs elején, rejtély, hogy miként találtak volna be Memphis Depayék, különösen a második félidőben, amikor még ennyi momentumuk sem adódott.

Ami jól működött – Gyakorlatilag a teljes ecuadori csapat

Ecuador eltüntette a vélt vagy valós különbséget a pályán és nem riadt meg a látszólag nagyobb nevektől sem. A mérkőzés elejétől kezdve nagy szívvel, odaadással, sokat futva, a párharcokba sokkal keményebben beleállva futballoztak és teljesen megfojtották Hollandia játékát. Talán azt sem túlzás állítani, hogy Gustavo Alfaro taktikailag felülmúlta Louis van Gaalt, ugyanis a gyors vezetés ellenére sem derült ki, hogy mi volt a veterán holland mester meccsterve.

Ecuadornak elég egy pont Szenegál ellen a továbbjutáshoz (Forrás: eurosport.com)

Ami nem működött – A holland támadójáték

Csak azért nem a teljes holland csapatról esik szó ebben a szakaszban, mert a védelem kimondottan szilárd volt és az elhárításra vonatkozó részt egy kivétellel jól megoldotta a hátsó sor. A középpályán és a támadósorban viszont unott, lassú, körülményes játékosok futballoztak ma, akiknek mintha kedve sem lett volna futballozni egy meglehetősen feltüzelt ellenféllel szemben. Egy-két játékosnak lehet rossz napja és rossz pillanata, de hogy két teljes csapatrész egyszerre mondjon csődöt, az nagyon nagy luxus egy világbajnokságon. Az 1–1-es végeredmény épp ezért Hollandiára nézve hízelgő.



Kit kövessünk tovább?

Cody Gakpo személyében egy leendő klasszis viszi a hátán ezt az egyelőre enervált holland csapatot, de őt már a világbajnokság előtt is ajánlottuk. Ecuador viszont Katar lesimázása után ma is bizonyította, hogy kiváló játékosok alkotják a csapatot, és érdemesek a figyelemre. Kiválóan bizonyították, hogy a dél-amerikai futball nem csak Argentínából és Brazíliából áll, nem lennénk meglepve, ha a világbajnokság után még több európai topligában tűnnének fel az El Tri legjobbjai, különösen, ha Szenegál ellen bebiztosítják a csoportból való továbbjutásukat, amihez immár elegendő számukra egy döntetlen is.

Kiemelt kép: bbc.co.uk