A csodálatos sport, mely megóv a fiatalkor bánataitól

A kutatást három szakember jegyzi, az Université du Québec à Montréal (UQÁM) tanára, Tegwen Gadais, az ugyanott doktorandusz pakisztáni Umair Asif, hozzájuk csatlakozott még az Új-dél-walesi Egyetem (UNSW Syndey) elismert kutatója, Simon Rosenbaum. AZ UQÁM-ról érdemes megjegyezni, hogy kurzusait 43 ezer, ezen belül csaknem száz országból körülbelül négyezer külföldi hallgató látogatja, hat karán az oktatás francia nyelven zajlik. Számos magas pozícióba jutott tudós, politikai, társadalmi vezető és híresség szerezte itt diplomáját, a populáris kultúrában nevet szerzettek közül kiemelhetjük például a hollywoodi rendező, forgatókönyvíró, producer Dennis Villeneuve-öt, aki az utóbbi években olyan sikerfilmeket jegyez, mint a Sicario – A bérgyilkos, az Érkezés, a Szárnyas fejvadász 2049, és a Dűne.

A cikk felhívja a figyelmet, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek száma világszerte növekszik, megelőzésükre a Föld államai egyre több és szigorúbb intézkedéseket hoznak, többek között Kanada, Franciaország és Tunézia is – a kanadaiak például külön intézkedéscsomagot állítottak össze arra reagálva, hogy a hadseregük soraiban megjelentek a náci, fasiszta, szélsőséges ideológiai és/vagy vallási nézetek képviselői.

A fanatikus csoportok jellemzően erőszakos cselekmények elkövetésére buzdítják követőiket politikai, vallási alapon kiválasztott célpontok ellen, a fiatalok pedig fokozottan ki vannak téve ezek manipulatív toborzó taktikáinak: a kutatás ötletgazdája, Asif hazájában, Pakisztánban közel 120 millió fiatal él, akik potenciális célpontjai az ilyen szervezeteknek. A fiatalok több okból is kitettek, sérülékenyek a fanatizálódás, radikalizálódás szempontjából a beilleszkedési nehézségek, a gátak, a diszkrimináció, az ellenséges, mérgező társadalmi közeg, az ebből fakadó traumatizálódás, a rasszizmus, az otthoni környezetből való kényszerű kiszakadás miatt. Ezek a különféle okok, eredők idővel összekapcsolódhatnak, kombinálódhatnak, frusztrálva az érintett fiatalokat, ami az erőszakos, szélsőséges csoportok karmaiba lökheti őket, melyek a jobb élet és a közösséghez tartozás hamis ígéretével csábítják őket.

Gadais, Rosenbaum és Asif nemrég végrehajtott kutatása Pakisztán dél-pandzsábi régiójában vizsgálta a fiatalok fanatizálódásának, radikalizálódásának okait, eredményei pedig azt igazolják, hogy a sport segíthet megvédeni az ifjúságot, kifejlesztheti a szükséges óvó, védő készségeket, képességeket. A jól szervezett sporttevékenységeket a kutatók hatékony és fontos eszközként azonosították a fiatalok életének jobbá tétele, ezáltal a társadalmi stabilitás növelése szempontjából.

A kutatás által vizsgált egyik civil szervezet, a Swat Youth Front által szervezett asztalitenisz-torna eredményhirdetése (forrás: Facebook / syfswat.org)

Helyes értékrendre vezetni a sport által

Amikor a fiatalok előremutató, fejlesztő, pozitív közegbe kerülnek, az növeli bennük az összetartozás érzését, javítja lelki egészségüket, és erősíti közösségi kapcsolataikat. Ugyanakkor a diszkrimináció, a betegítő, mérgező közeg izolációt, el- és bezárkózást eredményez, egyúttal a mentális egészség romlását okozza. Megbízható tudományos kutatások eredményei igazolják, hogy a megfelelő, biztonságos és szakszerű keretek között végzett sporttevékenység ellenállóbbá teszi a fiatalokat a káros külső hatásokkal szemben, egymás kölcsönös elfogadására, az egyenlőség eszméjére nevel.

A becsületesség, a szabályok és egymás kölcsönös tisztelete jobb emberré tesz – ezen viselkedésformák elsajátítását, gyakorlását biztosítja a sporttevékenység az együttműködés, a csapatmunka, a közös problémamegoldás, az esetleges konfliktusok feloldása, a sporttársak (köztük az ellenfelek) tiszteletének rendszeres megélése révén. Mindez jó hatással lehet az élet más területein is az őszinteség, a felelősségvállalás, a kölcsönös bizalom gyakorlatai által. Az így nyert értékek magabiztossá és ellenállóvá teszik a fiatalokat a szekták, radikális, fanatikus terroristacsoportok befolyásolási kísérleteivel szemben.

A sport szerepe a megelőzésben

A kutatók két, Pakisztánban működő civil szervezet munkáját vizsgálták közelebbről, melyek a béke és a társadalmi fejlődés előremozdításáért igyekeznek tenni a sport eszközével. Egyértelműen azt látták, hogy a fiatalok társadalmi, közösségi életére és értékrendjére jó hatást tett a sport, egyúttal csökkent befolyásolhatóságuk, sérülékenységük a káros külső hatásokkal szemben.

Ezek a projektek számos testedzési- és sporttevékenység – többek között a labdarúgás, a röplabda, és a krikett – bevezetésével járultak hozzá a béke, az egészség, a társadalmi egység, a közösségformálás terén az érintett csoportok életéhez. Mi több, ugyanezek az eszközök beváltak a közösségekből korábban kiszakadt, kitaszított fiatalok integrálása, visszavezetése terén is! Ugyanígy sikerrel alkalmazták korábbi traumák által kiváltott lelki sérülések, mentális betegségek kezelésének részeként. A sport, mint testmozgás ugyanis bizonyítottan jót tesz a testi és lelki egészségnek, csökkenti a stresszt és a szorongást, a csapatsportok pedig ezen felül a baráti kapcsolatok, közösségi kötődések kialakulásában is nagy jelentőségűek, hozzájárulnak a biztonságot nyújtó közösségi háló létrejöttéhez.

A társadalmi ellenálló-képesség ilyen irányú fejlesztése különösen fontos az olyan területeken, mint a már említett Dél-Pandzsáb, a tálibok egyik bevett toborzóhelye. A sportalapú társadalmi programok sokat segítenek egy olyan régióban, ahol a kutatásban megkérdezett fiatalok magányról, elutasítottságról, kilátástalanságról számoltak be, a projektekben való részvétel aztán korábban nem tapasztalt céltudatosságot és magabiztosságot adott nekik a sporttársaikkal kiépült kölcsönös bizalom, tisztelet, egyenlőségtudat révén.

Egy sokat mondó ábra az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) aktuális kézikönyvéből (forrás: www.sportsforsocialimpact.com)

Nemzetközi összefogás szükséges

Az ENSZ évek óta ösztönzi a sport, mint eszköz használatát az erőszak megelőzésére a fejlődő országok, társadalmak esetében, mivel ez hatékony módszernek bizonyul a közösségek békéjének megteremtésében és megőrzésében. Az ENSZ Terrorizmus Ellenes Hivatala, amely tavaly tavasszal éppen Budapesten nyitotta meg új irodáját, hivatalos ajánlásaiban, eljárásrendjében hangsúlyozza, hogy a sport növeli a veszélyeztetett fiatalok ellenálló képességét, elősegíti beilleszkedésüket a társadalomba, minimalizálja a terroristacsoportokhoz, szektákhoz, radikális, erőszakos szervezetekhez való csatlakozásuk veszélyét, megvédi őket – és ezáltal a teljes társadalmat – a fanatizálódástól. Mindezt egy olyan korban, amikor világszintű valós veszély az ilyen erőszakos tendenciák erősödése.

A sportalapú társadalmi projektekbe való befektetés tehát az összes szabad állam érdeke, ahogy fentebb említettük, egyrészt megoldást jelenthet a közösségből egyszer már kiszorult, radikalizálódott fiatalok visszaterelésére a társadalomba, másrészt csökkentheti az újabb és újabb esetek előfordulását. A fejlődő országok kormányai, mint például Pakisztán vezetése számára különösen ajánlott széles körben bevezetni és alkalmazni ezeket a gyakorlatokat a társadalompolitikájuk részeként, mivel hosszú távon pusztán katonai, rendészeti eszközökkel nyilvánvalóan nem fékezhető meg a terjedő erőszak.

Mi a helyzet Magyarországon?

Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy a fentiekkel a fejlettként számon tartott Magyarországnak nincs különösebb dolga – hacsak nem az, hogy a déli határon zajló gyalázatos menekülthajkurászás és -terrorizálás helyett fejlett, nagy múltú, világszerte tisztelt és elismert sportkultúránkat használva és megosztva részt vegyünk a rászoruló országokban a fenti jelentőségteljes munkában, aktívan támogassuk sportszervezők, szociális munkások, edzők, akár aktív sportolók bevonásával az ezzel foglalkozó helyi szervezetek projektjeit.

Társadalmi életünkben már rég felismertük a sport fontosságát és fentebb tárgyalt jótékony hatásait, szerepét a közösség, a nemzet formálásában, többek között erről is szól Csillag Péter 2019-ben megjelent Ady stoplisban – Klasszikus magyar írók a futballról című kötete, melynek Krúdy Gyuláról szóló fejezetében (Régi pesti Sunday) megtaláljuk az alábbi sorokat:

„A csodálatos sport, amelyet megszeretni és véle egész életen át foglalkozni megóvást jelent a fiatalkor bánataitól, a férfikor csüggedéseitől és az öregség tehetetlenségétől. A testedző sport szenvedéllyé való fokozása a legjobb örökség, amelyet gyermekeinkre hagyhatunk. Nem kerülhet mélyen az élet válságába fiatalember, akinek legjobb barátja a diszkosz és a kard.”

Ne gondoljuk azonban, hogy országunk határain belül minden a legnagyobb rendben van, nincs dolgunk helyben: hogy mégis mennyire van, mit lehet, érdemes és kell tenni a Magyarországon belüli leszakadt, vagy épp most leszakadó területeken, régiókban, azt elsőként Zsíros László ismerte fel, amikor létrehozta az azóta országszerte ismert, szépen kiépülő projektjét, a Játszi Focit.

A Játszi Foci kezdetén Sajószentpéteren, 2016 nyarán (forrás: Zsíros László / Játszi Foci)

Bízunk benne hogy a kezdeményezés a továbbiakban még inkább elterjed és követőkre talál, már csak azért is, mert ma, újabb vészterhes idők elé nézve eszünkbe juthat Bede Márton 2006 karácsonyán megjelent, azóta sokat idézett, Adni nekik melegébe című cikke, annak is az alábbi tételmondatai:

„Egy országot évtizedekig rettegésben tartani képes terrorszervezet létrehozásához nincs szükség többre egy tucat elkeseredett embernél. Tessék szépen arra gondolni, hogy pont azon a tízezres adományon múlhat, hogy valami szabolcsi faluban egy gyerek ne úgy döntsön majd 18 évesen, hogy harminc év munkanélküliség helyett inkább megalapítja gyorsan az Elkeseredett Szerencsétlenek Felszabadítási és Fosztogatási Frontját. Vagy lehet bármi egyéb rémületestől félni, csak tessék adni és segíteni, mert különben még annál is rosszabb lesz, mint amit el tudunk képzelni (illetve annál, ami most van).”

Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.

Kiemelt fotó: theconversation.com