A Djokovics-sagáról röviden – vélemény
Hosszú hercehurca után úgy néz ki, hogy Novak Djokovics mégsem léphet pályára az év első Grand Slam-tornáján Ausztráliában, ám még az is felháborító, hogy ennek egyáltalán az esélye is megvolt a vízuma visszavonásáig. Miért is lett volna igazságtalan, ha mégis elindulhat? Erre a kérdésre válaszolunk.
Mielőtt rátérnénk a miértekre, kis összegzés a történtekről. Az Ausztrál Open szervezői teljesen egyértelművé tették, hogy csak az vehet részt a tornán, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik – hiszen másképp nem lehet belépni az országba.
Erről lehet vitatkozni, hogy mennyire helyes és mennyire nem, a lényeg, hogy egy kollektív döntést hoztak.
Ezt követően jött Djokovics tweetje, amelyben jelezte, hogy ott lesz a tornán, mivel külön engedélyt kapott – amivel a szervezők gyakorlatilag szembe köpték saját magukat. Ennek megfelelően a szerb világklasszis január ötödikén megérkezett Ausztráliába, ám a Tullamarine-i repülőtéren ragadt. Az oka pedig nem más volt, minthogy Scott Morrison, az ausztrál kormányfő közbelépett, idézem:
,,Amennyiben nem tud olyan bizonyítékot mutatni, amely alátámasztja az igényét, ülhet is fel a hazafelé tartó járatra.”
Ez az igény pedig nem volt más, mint magánéleti indokokra hivatkozva oltatlanként belépni az országba. A jelenlegi helyzetben ez viszont kivitelezhetetlen, ugyanis a védettségi igazolvány a vízum megadásának alapkövetelménye. Így a legfrissebb hírek szerint a szerbnek nem marad mást választása az esti döntés értelmében, minthogy felül arra a bizonyos gépre és a tenisz szerelmesei nagy bánatára csak otthonról nézi a tornát.
Fotó: Fresno24
Ausztrália a vírus kezdete óta nagyon szigorú a járványügyi intézkedésekben, és nemcsak a sport tekintetében, hanem bizony az élet minden területén is sok hátrány származik az ottaniaknak ebből.
De ez nem csak az ausztrál állampolgárokkal szemben lett volna végtelenül igazságtalan, hanem a világ bármely részén élők is sértve érezhették volna magukat.
Rengetegen azért vállalják be az oltást, hogy legyen lehetőségük kikapcsolódni, szórakozni, élni. A másik oldala az éremnek, akik a komoly hátrányokat bevállalva, de a szabályok korlátozásait tűrve nem oltatnak. És akkor az interneten szembejön egy cikk, hogy egy egész szövetség mindenre fittyet hányva engedélyt ad egy teniszezőnek. Vajon miért? Azért, mert a világelső teniszezőről beszélünk, akinek a távolmaradása óriási bevételkiesést jelent. Tavaly a torna meccse volt, amikor a helyi hős Nick Kyrgios játszott Dominic Thiemmel, azonban nem csak a fergeteges labdameneteknek köszönhetően maradt számomra felejthetetlen ez a találkozó. Hosszú idő után újra meccshangulata volt egy sporteseménynek. Azonban ez helyi idő szerint csak 23:30-ig tarthatott, ugyanis utána kijárási korlátozás lépett életbe, ennek köszönhetően a mérkőzést nézők nélkül, egy csendes arénában kellett befejezni – hiszen a szabályok mindenkire vonatkoznak.
Pierre-Hugues Herbert volt az első, aki visszalépett az Ausztrál Opentől oltatlanság miatt. Valamilyen furcsa módon, az ő esetében nem jutott eszébe senkinek a kivételezés. Valószínű, hogy nem ő az egyetlen ilyen sportoló.
Szerző
