A Dover Athletic küzdelme a pozitív mutatóért

A délkelet-angliai Dover leginkább a kikötőjéről híres, hiszen ez a város van legközelebb a kontinentális Európához, távolsága csupán 34 kilométer a francia Calais kikötőjétől. Természetesen a nagyjából 30 000 lakosú településen is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág. A Dover Athletic FC 1983-ban alakult, miután a város előző klubja, a Dover FC adósságai miatt csődbe ment. A jelenlegi egyesület közel 40 éves története sem szól másról, mint a pénzügyi gondokról és a menekülésről, néhány feljutással és kieséssel fűszerezve. A hetedik vonalból indulva rögös út vezetett addig, hogy a legmagasabb nem profi osztály tagjai lehessenek. Bár elsőre tíz év elegendő volt ehhez, majd az első financiális nehézségek gyorsan vissza is vetették a klubok egészen a nyolcadosztályig, de aztán ismét sikerült eljutni egészen a National League-ig.

A Dover Athletic a 2013–14-es idényben a hatodosztály rájátszásának megnyerésével kivívta, hogy újfent az EFL alatti legmagasabb osztály szereplője legyen és ott az előző évek alapján egy nagyon stabil középcsapattá vált. Az első négy szezonban a tabella első felében zárt, majd egy kisebb visszacsúszás következett, ahogy az ötödosztályba is egyre több pénz áramlott néhány együttes jóvoltából. Miközben Doverben igyekeztek mindent annak alárendelni, hogy végre a pénzügyi gondokat elkerüljék, máshol a klubok nem voltak restek teljes állásban alkalmazni a játékosokat, hogy közelebb kerüljenek a jóval nagyobb bevételekkel kecsegtető League Two-hoz.

None

A doveriek tulajdonosa és elnöke, Jim Parmenter helyi kötődésű üzletember, aki 2006 óta irányítja a klubot, mikor a legutóbbi csődeljárás után az egyesület a mélyponton volt – a nyolcadosztályban szerepelt. A célja mindig is tudatosan építkezés volt, mert látva elődjeit, nem akart ugyanazokkal az anyagi gondokkal szembesülni. A fokozatos előrelépés mögött biztos anyagi háttér állt, ami jó alapot szolgáltatott a klubnak, hogy ezen a szinten szerepelhessen évről évre. Ez az átlátható anyagi irányelveken való működés azonban nem volt felkészülve a világot teljesen a feje tetejére állító járványra.

A koronavírus a brit futball ezen szintjén elképesztő károkat okozott a kluboknak. A kikötővárosiakat különösen rosszul érintette a járványhelyzet, ugyanis a félbe maradt 2019–20-as kiírást követően a 2020–21-es idényt is 15 forduló után be kellett fejezni. Noha a decemberi megbeszélések során a klubok közül 13 is igennel szavazott a szezon lejátszására, végül a szövetség döntése alapján nem volt folytatás.

Ezt azt jelentette Doverben, hogy a hosszú időn át tartó bevételkiesés miatt a megszűnés veszélye ismét ott lebegett a klub  felett.

Ugyan a National League ígért támogatásokat a kluboknak 2020 nyarára, azonban ezek nem érkeztek meg, így pedig nem maradt más út, mint radikális döntések meghozatala. Ennek az lett az eredménye, hogy a kenti egyesület részmunkaidőre jelentette be a teljes személyzetet, s mellette négy játékos kivételével mindenkinek a szerződését felbontotta. Az elbocsátások meglépése volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a Dover Athletic életben maradjon.

None

Parmenter beszámolója szerint az átmeneti időszakban a bevételek nélkül, valamint a szponzorok kihátrálásával egymillió font körüli összeget kellett volna előteremteniük, hogy a működésük zavartalan maradjon. Ezt csak úgy tudták volna megvalósítani, hogy kölcsönt vesznek fel, azonban ezt nem vállalták be a bizonytalan jövőkép okán, mert ekkor még az sem volt biztos, hogy mikor indul majd a 2021–22-es idény.

„Ez a szint egyre nehezebb. Hihetetlen az a pénz, amit némely egyesület játékosfizetésekre költ. A Wrexham éppen most igazolt egy csatárt a harmadosztályból 300 000 fontért és heti 4000 fontos fizetésért. Mi nem tudunk ezzel versenyezni. Csak azt akarom, hogy ez a klub a városért legyen és olyan szinten működjön, amelyet megengedhetünk magunknak. Mindig is körültekintőek voltunk, soha nem volt adósságunk és gondoskodom arról, hogy a klub könyvelése minden év végén egyensúlyban legyen. A mi játékosaink jelenleg 250-600 font között keresnek. Hasonlítsuk ezt össze a heti 4000 fonttal, amit a legmagasabban jegyzett kluboknál kapnak bizonyos játékosok. Ez két nagyon különböző szint” – mondta Parmenter.

A klub megoldása természetesen a szövetség számára egyfajta lázadás volt, ami komoly büntetést vont maga után. Elvi síkon a kizárás lett volna az ítélet, de mivel a hatodosztály küzdelmeit is felfüggesztették a 2020–21-es szezonban, így ez végül nem valósult meg feljutó hiányában.

Cserébe viszont törölték a teljes eredménysorukat, ami mellé kaptak egy 40 000 fontos pénzbírságot, valamint 12 pont levonást, ami az új idényben lépett életbe.

Ez már a rajt előtt megpecsételte a Dover Athletic sorsát, hiszen már az alapján is az esélytelenek közé sorolták a csapatot, hogy a keret az utánpótlásból, valamint többnyire a hatodik és hetedik vonalban szereplőkből lett feltöltve néhány héttel a rajt előtt. A klub úgy kötötte meg a szerződéseket, hogy többnyire a kieséssel számolniuk kellett azoknak, akik elfogadták az ajánlatot, így pedig az ottani liga legjobbjainak béréhez mérten szabták meg az újonnan érkezők fizetését is.

Az Andy Hessenthaler által irányított kenti csapat az egész szezonban csak egy győzelmet aratott, valamint ötször játszott döntetlent. Azonban a szurkolók is elfogadták, hogy ez a szezon most a túlélés érdekében lett feláldozva. Noha a nézőszámok visszaestek, a legfanatikusabb rajongók most is ott vannak a klub mellett hétről-hétre. A legutóbbi teljes szezonban (2018–19) még 1500 körüli nézőt átlagoltak odahaza, idén azonban már az 1000 fő sem sűrűn jön össze, ami nem segíti a nehéz anyagi helyzetet, de az eredmények ismeretében valahol érthető. A hétvégén matematikailag is biztossá vált a kiesésük, amit persze már előtte is tényként lehetett kezelni.

Parmenter szerint a mostani szezonban a fő céljuk az, hogy ne zárják mínusz ponttal a bajnokságot, ami még mindig valós veszélyként fenyegeti őket, de ha mást nem is, akkor ezt remélhetőleg sikerül elérniük ebben a lehetetlen helyzetben.