Az NBA draft lottery választásai és némi érdekesség

1. Orlando Magic – Paolo Banchero (erőcsatár/center, 208 cm, 113 kg)

A Magic állítólag az utolsó pillanatokig gondolkodott azon, hogy kit húzzon ki, végül az olasz apától és amerikai anyától származó Banchero mellett döntött. A Duke üdvöskéje felemás szezont hozott le, csapatával végül kiesett az NCAA Final Four elődöntőjében (ez volt a híres Mike Krzyzewski főedző utolsó mérkőzése is egyben), de ő nem nyújtott rossz teljesítményt. Támadásban azonnal faktor lehet az NBA-ben, nem lenne meglepő, ha ebben a gyengécske Magicben már első évében 20 pontot átlagolna. Ha korszakos játékossá szeretne válni, a védekezésén és a triplázásán kell majd dolgoznia.

2. Oklahoma City Thunder – Chet Holmgren (erőcsatár/center, 213 cm, 88 kg)

Holmgren az idei NBA draft legérdekesebb játékosa, talán Kevin Durant óta nem láttunk ilyen „pálcika” fizikummal megáldott, tényleg rendkívüli módon képzett magast. Ahogy anno Durant, úgy Holmgren is magasságát meghazudtoló módon képes vezetni a labdát, és gyorsan felemelkedve dobóhelyzetet kialakítani magának. Míg Durant viszonylag hamar magára tudott pakolni némi izmot, Holmgrennél ez azért kérdőjelesebb, és valószínűleg ezért nem vitték el az első helyen. A maximum potenciál egy talán rosszabbul triplázó, de gyorsabb Dirk Nowitzki támadásban, és Marcus Camby védekezésben, ami egyértelműen szupersztárrá tenné őt. Készség és potenciál szintjén őt tartom az 1/1-nek ezen a drafton, viszont bár más okokból, azért legalább annyira kérdőjeles, hogy ezt ki tudja-e majd hozni magából, mint az, hogy Banchero meg tud-e tanulni jól védekezni.

3. Houston Rockets – Jabari Smith (erőcsatár, 208 cm, 100 kg)

A Houston vezetése lélekben már berendezkedett arra, hogy Bancherót fogja majd kiválasztani, de valószínűleg nem bánja azt, hogy a sokak által 1/1-re várt Jabari Smith Jr. került hozzájuk. Smith sokoldalúbb, mint az olasz-amerikai, jó dobó, aki a festéken belül is képes pontokat szerezni, és védekezésben is intelligens, jól mozog oldalirányban, és megvan a sebessége és agilitása arra, hogy akár hátvédeket is le tudjon majd követni. Ebben azért nem lesz vélhetően annyira jó, mint a tavaly a Cleveland Cavaliers által harmadik helyen kiválasztott Evan Mobley, de így is remekül helyt áll majd. Játékszervezésben sokat kell viszont fejlődnie, még akkor is, ha a labda sokkal többet lesz a Rockets tavalyi második kiválasztottja, Jalen Green kezében.

4. Sacramento Kings – Keegan Murray (erőcsatár/kiscsatár, 203 cm, 97 kg)

A Kings olyan játékost akart, aki azonnal tud majd segíteni védekezésben, támadásban pedig nem kell a kezébe adni a labdát. A klubnak elege van az építkezésből, és abból, hogy 2006 óta nem volt a rájátszásban (a leghosszabb jelenlegi sorozat). Úgy érzik, hogy a De’Aaron Fox, Domantas Sabonis duó köré végre erre esélyes csapatot húzhatnak fel, és ezért döntöttek Keegan Murray mellett, a valószínűleg nagyobb potenciállal bíró Jaden Ivey ellenében. Persze ha egy Luka Doncsicsot nem akartak Fox nyakára vinni, miért is gondoltuk, hogy egy Ivey-val megteszik majd? Murray egyébként jó játékos, aki azonnal segíthet, és vélhetően kezdeni is fog majd, mert az elmúlt évben erőcsatárként játszó Harrison Barnest probléma nélkül vissza lehet küldeni az eredeti, kiscsatár posztjára.

5. Detroit Pistons – Jaden Ivey (dobóhátvéd, 193 cm, 90 kg)

A Pistons nemcsak a Kings döntése miatt tudta kiválasztani Ivey-t, hanem azért is, mert Cade Cunningham személyében nagyméretű irányítóval rendelkezik. A csapatok általában próbálják elkerülni egy alulméretezett hátvédsor kialakítását, de mivel Cunningham majd kétméteres, nyugodtan oda lehet mellé rakni a 193 centis Ivey-t, és így nemhogy alacsony nem lesz ez a páros, de közel lesz a prototipikus magassághoz. Ivey olyan mértékben robbanékony, ami még az NBA-ben is ritka kincsnek számít, és ezzel egyébként remekül ki is egészíti a már említett Cunningham játékstílusát. Három-négy év múlva ez lehet a liga legjobb hátvédpárosa.

6. Indiana Pacers – Bennedict Mathurin (dobóhátvéd, 198 cm, 95 kg)

Mathurin az első meccstől kezdve segítheti a kicsit a jelenlegi sikerek keresése és a jövő építése között vacilláló Pacerst. Ha Malcolm Brogdont és Myles Turnert is elcserélné az Indiana még ezen a nyáron, rálépnének az újjáépülés útjára, ahol Mathurin azonnal a második legjobb játékosukká lépne elő (ha T.J. Warren is megy, vagy továbbra sem tud játszani). A Pac-12 konferenciában év legjobbjának megválasztott Mathurin egyébként hihetetlenül atletikus, és remek dobással rendelkezik, a védekezésén azonban még van mit csiszolnia (bár alapvetően jó ösztönei vannak).

7. Portland Trail Blazers – Shaedon Sharpe (dobóhátvéd/irányító, 195 cm, 89 kg)

A Blazers odavitte Damian Lillard és Anfernee Simons mellé, mögé azt a Sharpe-ot, aki néhány szakértő szerint az egész első kör egyik legnagyobb potenciáljával bíró játékosa, de mivel egyáltalán nem láttuk az egyetemen, vannak kérdőjelek is körülötte. Ami tény, hogy szuperatléta (210 centis karfesztávolság 195 centis magassághoz!), és kiváló dobással rendelkezik, amiből azért lehet építkezni a mai NBA-ben.

8. New Orleans Pelicans – Dyson Daniels (dobóhátvéd, 201 cm, 88 kg)

Egyike azon újhullámot képviselő játékosoknak, akik köszönik szépen, nem kérnek az egyetemi bajnokságokból, és a középiskola után inkább egyből a G Liga felé veszik az irányt. A kiváló méretekkel rendelkező Daniels elsősorban védekezőjátékos ezen a ponton (annak viszont talán az egész draft legjobbja), de a labdakezelése és passzkészsége sem rossz, és vélhetően azonnal segíteni tudja majd az előző szezont tekintve – a Zion Williamson szituációt leszámítva – pozitív élményekből építkező Pelicanst.

9. San Antonio Spurs – Jeremy Sochan (erőcsatár, 206 cm, 105 kg)

Túlzás lenne azt állítani, hogy Sochan a semmiből bukkant elő az elmúlt egy évben, de meglehetősen nagy utat tett meg, mire a lottóban (1-től 14-ig húzott pickek) kezdték emlegetni őt. Murray és Daniels mellett talán az első kör legjobb olyan védője, akit sokoldalúan, több poszt ellen is be lehet dobni a védőoldalon. Spurs-szerű játékos, tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy belemásszon az ellenfele fejébe. A dobásán azonban meglehetősen sokat kell majd csiszolnia.

10. Washington Wizards – Johnny Davis (dobóhátvéd, 195 cm, 89 kg)

A Wizards a 2021-ben U19-es világbajnoki aranyat szerző amerikai válogatott egyik oszlopos tagját draftolta. A világversenyen 20 pontot és nyolc lepattanót átlagoló Davis a 2021–2022-es egyetemi szezon alatt nem tudott annyira domináns lenni, mint szerette volna, de így is sok mindent meg tudott mutatni magából. Például azt, hogy egészen jól centerezik, stabil középtávolival rendelkezik, a védőoldalon pedig keményen hajt. A Wizardsnak kell egy ilyen játékos a dobóhátvéd posztra, függetlenül attól, hogy mi lesz Bradley Beal sorsa.

11. Oklahoma City Thunder – Ousmane Dieng (erőcsatár/center, 208 cm, 92 kg)

Dieng az első kör egyik legérdekesebb játékosa, a mérete és a labdakezelése már-már Ben Simmonst idézi, persze jóval szerényebb pedigrével. Az ausztrálázsiai első osztályban, az NBL-ben játszott, tehát felnőttek között, ami mindig megnehezíti egy játékos kiértékelését. A francia kosárlabda ontja a tehetségeket, és ha valahol, hát a Thundernél meg fogja kapni a lehetőséget, hogy kiderüljön, mennyi lehet benne. Ha a dobását nem tudja fejleszteni, a határ azért nem a csillagos ég, inkább valahol a mezoszféra környéke.

12. Oklahoma City Thunder – Jalen Williams (dobóhátvéd, 195 cm, 94 kg)

Williams hihetetlen fejlődésen ment keresztül az első Santa Clarában eltöltött éve után, és ma már tényleg egy többdimenziós játékosnak tekinthető. Három éve még 175 centiméter körüli irányítóról beszéltünk, aki azóta 20 centit tudott nőni, és így játékszervező dobóhátvéd lett belőle, aki labdavezetésből is veszélyes. 216 centis karfesztávolsága és majdnem 100 centis emelkedése van, a tripláján kell majd legfőképpen, és legkorábban dolgoznia.

13. Detroit Pistons – Jalen Duren (center, 208 cm, 113 kg)

Duren az új Dwight Howard, ami elsőre kicsit őrülten hangozhat, de ha hozzávesszük, hogy ma Dwight Howard se lenne Dwight Howard – biztosan alacsonyabban rangsorolnák egy mai drafton –, akkor talán már nem is tűnik annyira vad kijelentésnek ez. A támadólepattanózása biztosan hatékony lesz az NBA-ben is (a lepattanózás úgy általában a leginkább megtartható egyetemen mutatott készség a profi liga vonatkozásában), és Duren azért passzolni is tud. Amiben fejlődnie kell, hogy gyorsabban fel tudjon érni a támadásokkal, erre ugyanis Cunningham és Ivey mellett nagy szüksége lesz, ha könnyű kosarakat akar szerezni. Védekezésben nagyon sok lehet benne, Detroitban a kemény, melós játékosok tradicionálisan sikeresek lehetnek.

14. Cleveland Cavaliers – Ochai Agbaji (kiscsatár, 198 cm, 97 kg)

Agbaji a bajnok Kansas Jayhawks egyik legjobb játékosa volt az egyetemi szezonban. Kiváló atléta, akiből remek 3&D játékos válhat az NBA-ben, és remekül beleillik a Cavaliers keretébe. A labdakezelése nem túl erős, de a labda úgyis Darius Garland, Collin Sexton és Evan Mobley kezében lesz jövőre, Agbaji pedig hamar rotációban találhatja majd magát, főleg ha Sexton és Caris LeVert nem tudnak jelentősen javítani a védekezésükön.

Az első kör érdekes nem lottery kiválasztásai

A Charlotte a 15. helyen elvitte Mark Williamst (center, 215 cm, 120 kg), aki az új DeAndre Jordan. A 16. helyen az Atlanta Hawks által kihúzott AJ Griffin (kiscsatár, 198 cm, 100 kg) az egyetemi mezőny egyik legtehetségesebb pontszerzője volt, de elég sérülékenynek tűnik, azért nem lenne meglepő, ha pályára kerülne. Nikola Jovics (kiscsatár/erőcsatár, 208 cm, 100 kg) végül a Miami Heathez került, amely híres a játékosfejlesztésről, szerintem így jó esélye lehet minőségi játékossá válni. A San Antonio Spurs Sochan mellett Malaki Branhamet (irányító/dobóhátvéd, 195 cm, 81 kg) és Blake Wesley-t (195 cm, 85 kg) húzta ki, talán már Dejounte Murray elcserélésére is készülnek?

Kiemelt fotó: NBA.com