A favela-negyedből a világ tetejére – a kőkezű brazil állócsillag története

Kezdjük a tényekkel. Alex Pereira két súlycsoportban is UFC-bajnok lett. Ez már önmagában óriási fegyvertény; a promóció történetében csak nyolc másik harcosnak sikerült két kategóriában is a csúcsra érnie. Nem véletlenül rövid ez a lista: szinte mindenki, aki rajta van, sportági legendának számít. Az elitklub tagja Jon Jones (félnehézsúly, nehézsúly), Daniel Cormier (félnehézsúly, nehézsúly), Randy Couture (félnehézsúly, nehézsúly), Georges St-Pierre (váltósúly, középsúly), B.J. Penn (könnyűsúly, váltósúly), Conor McGregor (pehelysúly, könnyűsúly), Henry Cejudo (pehelysúly, harmatsúly) és végül, de nem utolsósorban minden idők messze legjobb női ketrecharcosa, Amanda Nunes (harmatsúly, pehelysúly). Aki csak egy kicsit is járatos az MMA világában, annak nem lesz meglepő, hogy a rajongók körében oly népszerű GOAT-listákon (Greatest of all Time, azaz ki minden idők legnagyobbika?) ezekkel a nevekkel lehet találkozni általában.

Egy másik elitklubba tartoznak azok, akik a ketrecharcos karrierjük előtt egy másik sportágban is magasra jutottak. A fenti listából ide kívánkozik Daniel Cormier, aki világbajnoki bronzérmes volt szabadfogású birkózásban, illetve Henry Cejudo, aki ugyanebben a sportágban volt olimpiai bajnok, mielőtt az MMA-ban is felért volna a csúcsra. Nos, Alex Pereira rajtuk is túltett: két súlycsoportban volt ugyanis a Glory szervezet kick-box világbajnoka. De hogyan is kezdődött ez az egészen hihetetlen karrier, és mi a brazil titka?

Kiverekedte magát a kilátástalanságból

Nem újdonság, hogy a sport mindig is kitörési lehetőséget kínált a szegénységből. Világszerte kölykök tízezrei rúgják a bőrt, remélve, hogy egyszer elitligában lesznek focisták; szegény afroamerikai srácok pattogtatják a lasztit a betonon NBA-karrierről álmodva, vagy dobálják a hosszúkás labdát, hátha egyszer szerződteti őket az NFL. Nincs ez másképpen a ketrecharccal sem. Azokban az országokban, ahol népszerű az MMA, sok fiatal edz a kitörés és az anyagi biztonság reményében. Brazília éppen ilyen ország. Rengeteg bajnokot adott a sportnak, ilyen például a könnyűsúly ex-bajnoka, Charles Oliveira, aki akkora név, hogy érdekes módon még egy híres e-sport versenyző is megkövette (Li Peinan kínai StarCraft II-bajnok felvette az Oliveira gamer taget). Vagy ott van még Anderson Silva, aki a középsúly egyik legnagyobb legendájából lett pofozógép a karrierje végére, vagy Shogun Rua, aki félnehézsúlyban volt bajnok. És napról napra egyre több brazil kissrác próbál az ő nyomaikba lépni, ami az adatokon is meglátszik immár, ugyanis az UFC igazolt harcosainak jelentős százaléka az óriási dél-amerikai országból származik.

Alex Pereira karrierje nem éppen így kezdődött. A favela-negyedbe született brazil fiatal sok társához hasonlóan nem is járta ki a középiskolát, hanem már tiniként építkezési segédmunkásként dolgozott, majd egy gumiszervizben helyezkedett el. Ebben a közegben – több társához hasonlóan – ő is rákapott az italra, egy idő után alkoholista lett. És innen lesz igazán inspiráló a története: azért kezdett el 22 évesen kick-box edzésekre járni, hogy le tudja küzdeni a függőségét. Itt érdemes megemlíteni, hogy az ekkori kezdés általában már túl kései ahhoz, hogy valaki egy sportban világszintű eredményeket tudjon elérni. Kivéve azt az esetet, ha az illető korszakos tehetség, mint Pereira.

A kőkezű őslakos

A dél-amerikai indián felmenőkkel rendelkező – és ezt az örökségét ápoló – Pereiráról nagyon hamar kiderült, hogy a Jóisten is bunyósnak teremtette. Kezdjük a testalkatával: magas, vékony és szálkás, ami ideális egy állóharcosnál. Emellé gyors, és észbontó ütőereje van: a balhorga a legbrutálisabb a műfajban, és előbb-utóbb majdnem mindenkit belecsalogat, mert az adottságai mellett végtelenül intelligens és taktikus is. Az ütőereje miatt kapta a Poatan, azaz a „Kőkezű” becenevet, amit egy tetoválással is megörökített.

Nos, a kőkezű indián nagyon hamar belejött a kick-boxba, és szép lassan lépdelt felfelé a promóciók között, 2014-ben bekerült a világ legnagyobb kick-box promóciója, a Glory kötelékébe. 2017-ben hódította el a szervezet középsúlyú övét, majd miután négyszer is megvédte ezt, 2019-ben felment félnehézsúlyba, ahol szintén nyerni tudott. Ez önmagában is óriási eredmény, de a java még csak utána következett. És ebben nem kis szerepe volt Israel Adesanyának, az UFC későbbi középsúlyú bajnokának, akivel még a kick-box berkein belül akadt össze.

Két ellenfél, akit egymásnak teremtettek

A nigériai származású, ám tízéves kora óta Új-Zélandon élő Adesanya minden idők egyik legjobb középsúlyú ketrecharcosa, aki Poatanhoz hasonlóan a kick-boxszal kezdte. A két bunyós kétszer is találkozott egymással a Glory ringjében, és mindkétszer a brazil nyert, egyszer pontozással, egyszer pedig kiütéssel (ismét elsült az az irgalmatlan balhorog). A szintén nagyon ügyes állóharcos Adesanya hamarabb váltott az MMA-ra, és 2019-ben ért fel a sportág csúcsára, majd ötször is sikeresen védte meg az övét.

Amikor néhány korábbi próbálkozás után Poatan 2019-ben végleg úgy döntött, hogy otthagyja a Glory-t, és teljesen az MMA-ra vált, nagyon jól jött neki az Adesanya elleni két győzelem. A kőkezű brazil a kiemelkedő állóharcának köszönhetően nagyon gyorsan vette az MMA lépcsőfokait, és 2021-ben az UFC is felfigyelt rá. (A szervezet természetesen tisztában volt vele, hogy az Adesanyát látványosan kiütő brazil sokakat érdekel majd, főleg úgy, hogy az új-zélandi ketrecharcost az oktagonban még sosem ütötték le.) Szerződtették, és miután sikerrel vette az akadályokat, már a negyedik meccsén megkínálták egy bajnoki mérkőzéssel – épp Adesanya ellen. Egy mezei UFC-bunyósnak persze esélye nem lett volna ilyen hamar eljutni egy címmeccsig, ám az UFC látta a potenciált (a pénzt) a két régi rivális címmeccsében, így gyorsan, már 2022-ben tető alá hozták a csatát. És mit ad Isten, annak ellenére is, hogy Adesanya bizony jobb volt az első négy menetben, Poatan az ötödik menetre feltámadt és kiütötte őt. Ismét. Ezen a ponton persze már igazi sztár volt, amin az sem változtatott, hogy a visszavágón Adesanya végül csak le tudta győzni, és visszahódította a középsúlyú övet. A brazil pedig úgy döntött, hogy elég volt a kőkemény fogyasztásokból, és felmegy a félnehézsúlyba.

A félnehézsúlyban sem kellett őt félteni

Ez több szempontból is remek döntésnek bizonyult. Egyfelől a nehezebb súlycsoportban kevesebbet kell fogyasztania, ami nagyon jó hatással van az egészségére (és az ütésállóságára). Sokak szerint így is csoda, hogy előtte képes volt hozni a 185 fontos (84 kilogrammos) súlyt. Másfelől a ketrecharcban jellemző, hogy minél nagyobbak a bunyósok, annál kevésbé technikásabbak, ezért aki felfelé lép tovább, az sokszor ügyesebb a nehezebb ellenfeleinél. Alex Pereira pedig félnehézsúlyban sem kicsi, sőt… Persze világsztárként itt is kiemelt bánásmódban részesült, és elsőre megkapta az ex-bajnok Jan Blachowitzot, akit egy nagyon szoros meccsen legyőzött. És mivel a félnehézsúlyban elég gyorsan változtak az erőviszonyok, az UFC tavaly év végén adott is neki egy címmeccset, az övéről korábban sérülés miatt lemondó Jirí Procházka ellen.

A cseh az UFC egyik legérdekesebb figurája, akinek az unortodox harcstílusa mellett is vannak különleges ismertetőjegyei, például az, hogy a japán szamurájok becsületkódexe szerint él. És finoman szólva is fura egy kicsit. Csak a miheztartás végett: miután elveszít egy meccset, három napra bezárja magát étel nélkül egy sötét szobába, hogy a démonaival szembenézzen és jobb bunyósként lépjen majd ki az ajtón. A rajongók pedig egyszerűen imádják, mert a ketrecen belül és kívül is hihetetlen karakter. Nem meglepő módon kettejük címmeccse pedig a mémek és a rajongói alkotások (fan art) áradatát hozta.

És nem szabad elmenni amellett sem, hogy ketten összehozták a sportág egyik legikonikusabb bunyó előtti szemezését, aminek külön pikantériája volt, hogy Jirí korábban még Alex barátja és mentora, Glover Teixeira ellen lett bajnok. Íme, az ikonikus „staredown”:

A vérfagyasztó szemezés után pedig egy nagyon izgalmas, ámde annál rövidebb meccs végén a cseh szamurájjal is végzett a balhorog, Alex Pereira pedig a sportág vitathatatlan legendájává avanzsált.

És hol tartunk most?

Nos, a brazil azóta egyszer már meg is védte a címét a szintén ex-bajnok Jamahal Hill ellen, akit szintén pillanatok alatt eltakarított a balhorgával. Most hétvégén pedig ismét a cseh szamuráj ellen lép ketrecbe, ugyanis sérülés miatt meghiúsult Conor McGregor várva várt visszatérése, az UFC-nek pedig kellett egy nagy nevű bunyós, aki beugrik a partizásban azóta is világbajnok ír helyére. Pereira törött lábujjal is vállalta a meccset, ami azért ironikus, mert a nagypofájú ír épp lábujjtörés miatt lépett vissza. Két dolog biztos a szombati mérkőzés előtt. Az egyik, hogy roppant izgalmas meccs lesz. A másik pedig az, hogy Poatan akár nyer, akár veszít, már régen megváltotta a helyét a Hírességek Csarnokába.

Kiemelt kép forrása: EssentiallySports