„A fejpárbajok döntő részét az én magasságommal tényleg kötelező megnyernem” – interjú Nikitscher Tamással

– A spanyol után a portugál nyelv is megy?

– A csapatban a rengeteg légiós miatt inkább angolul szoktunk beszélni, ha valakivel tudok, azzal spanyolul. Valladolidban elkezdtem spanyolul tanulni, most is járok órákra. Emiatt a portugálból is sokat megértek, de nekem azért eléggé különbözik a két nyelv.

– Tavaly beteljesült az egyik álmod, a négy nagy liga egyikébe igazoltál. Valladolidban a klubigazgató vagy a vezetőedző elmondta neked, hogy milyen tulajdonságaid, képességeid alapján választottak ki?

– Az átigazolás előtt volt erről szó. A fizikai erőmből fakadó adottságaim, a labdaszerzéseim, és az, hogy a védelem előtti munkával stabilitást adok, ezek miatt dicsértek akkor. Az is fontos volt a spanyoloknak, hogy labdaszerzés után be tudok lépni a támadásba is. Amikor a klubnál elkezdtem a munkát, már inkább arról beszélgettünk, hogy az adott játékrendszerben mi az, amivel tudom segíteni őket. Amikor megérkeztem, még nem látszott, de sajnos a Real Valladolid egy megállíthatatlan, rossz spirálba került. Hét hónap alatt háromszor is volt edzőváltás, a szezon végén pedig kiestünk. Csapatként nem tudtuk kibontakoztatni az erősségeinket.

Nikitscher nagyon sok mindenben fejlődött a Real Valladolidnál töltött időszakban (Fotó: Carlos Espeso/elnortedelcastilla.es)

– Annak dacára, hogy a spanyol élvonal leggyengébb csapata volt tavaly a Real Valladolid, mi az, amiben a 13 bajnokidon mégis fejlődni tudtál?

– Sokan felteszik nekem a kérdést, hogy mi a különbség a magyar és a spanyol liga között, és a válasz szerintem nem a technika. Nem ebben lehet a legnagyobbat előre lépni, a magyar játékosok között is sok a technikás.

Spanyolországban magyar szemmel elképesztően magas a munkamorál, minden edzésen 120 százalékot kell nyújtani, illetve rettentő gyorsan kell tudni gondolkodni a pályán a játék sebessége miatt.

Az edzésmunkában, a gondolkodási sebességben, a dinamizmusban mind fejlődni tudtam. És persze ne felejtsük el, mégiscsak egy frissen feljutott, spanyol első osztályú csapatnál játszottam, sok játékos vágya, hogy ilyen erős ellenfelekkel szemben megmutathassa magát.

– A korábbi interjúnkban is említetted már, hogy javulnod kell a gondolkodási sebességben. Ez a készség tanulható úgy, hogy az ember 25 évig a magyar közegben fejlődik?

– Egyértelmű, hogy idősebben lassabban fejlődünk, mint fiatalon. Minden azon múlik, hogyan állunk hozzá egy-egy helyzethez, szituációhoz. Ha úgy állnék hozzá, hogy ennyi idősen már nem igazán tudok fejlődni, akkor nem is lenne rá lehetőségem. A spanyol bajnokságban is éreztem, hogy előre lépek gondolkodási sebességben, Portugáliában is ezt érzem. Lehet, hogy nem látványos az ugrás, mert ehhez gyerekkortól kellett volna ebben a közegben játszani. Leginkább azt érzem, hogy sokkal jobban tudok összpontosítani.

– Az edzések irama okozott gondot az első időszakban?

– Ez érdekes kérdés. Én mindig a mentális erőmet tartottam az egyik kiemelkedő képességemnek. Ennek köszönhető, hogy amint odaigazoltam, három nappal később pályán is voltam a Villarreal ellen csereként, a Rayo Vallecano ellen pedig már végigjátszottam a mérkőzést. Persze ahogy haladt előre a bajnokság, éreztem, hogy miben kell fejlődni, és dolgoztam rajta. Edzések és meccsek után pedig úgy éreztem, hogy új tapasztalatokkal gazdagodtam.

– Azért érdekes mindig az előbbi kérdés egy topligába igazoló magyar futballista esetében, mert még a dán bajnokságból hazatérőtől is azt hallani, hogy edzés után taxival tudott csak hazamenni, olyan megterhelőek voltak számára a tréningek az elején.

– Azért mielőtt Valladolidba igazoltam, sokat csiszoltam a fizikai állóképességemet, emiatt elég jó állapotban érkeztem meg, és nem tapasztaltam olyan mérhetetlen különbséget, mint amiről sok magyar játékos mesél. Nem voltak fizikai gondjaim. Az, hogy gyorsabban kell gondolkodni, nagyobb kihívás volt. Portugáliában is az, de szeretem a kihívásokat, és azt, hogy új dolgokat tanuljak, tapasztaljak.

– Tavaly szeptemberben átigazolt a Rio Ave FC, egy kis portugál klub Vila do Condéban, Portótól északra. Valladolid négy és fél óra autóval, könnyen ment a költözés, a környezetváltás?

– Az utolsó pillanatban, az átigazolási időszak utolsó napján jött a Rio Ave ajánlata. Ha nincs ilyen közel a klub, Valladolidban maradok, a spanyolok szerették volna, hogy maradjak. Nagyon jó a spanyol másodosztály, de a portugál liga Európa legerősebb bajnokságai közé tartozik. Úgy voltam vele, ha sokat tudok játszani, akkor ugródeszka lehet egy még erősebb klubba. Mindig az mozgat, hogy szakmailag hol tudok még többet fejlődni. Úgy érzem, jól döntöttem. A város, Vila do Conde hasonló méretű, mint Valladolid, és a csapat is nagyon befogadó volt. A Rio Ave kicsi, de nívós klub. Sok fiatal játékosa van, és a klub a jól teljesítőket próbálja magasabb szinten értékesíteni.

A spanyol másodosztály után a Rio Ave egy felfelé vezető út lehet (Forrás: rioavefc.pt)

– Szotirisz Szilaidopulosz a csapat edzője, aki érdekes embernek tűnik. Dolgozott a Panathinaikosz és az Olympiakosz utánpótlásában, majd asszisztensként és megbízott vezetőedzőként is mindkét klubnál. Bölöni Lászlónak is volt a segítője, ez az első csapat, amit hosszú távon vezet. Civilben művészettörténész. A futballról hogyan gondolkodik?

– Nagyon jó elképzelései vannak. Az őszünk nem úgy alakult, ahogyan terveztük, de a tavasz sokkal jobb, mert az edzőnk agresszív, ambiciózus csapatot rakott össze. A taktikai felkészültsége mellett nagyon jól érti a játékosok nyelvét, ez talán pont onnan ered, hogy az utánpótlásban dolgozott sokáig. Úgy fogja össze a csapatot, mint egy nagy családot. Elvárja, hogy mi játékosok is úgy gondolkozzunk, mint egy család.

– Miért váltott szerkezetet Szilaidopulosz a Braga elleni 0–3 után februárban?

– Neki nem igazán kell ezt megmagyaráznia. Sajnos nem jöttek az eredmények, viszont mi edzésen több alakzatban is sokat gyakoroltunk, ezért nem esett nehezünkre, hogy két belső védős védekezésre, 4–2–3–1-es felállásra váltsunk. Én mindenhol megtalálom a helyem, de most vagyunk igazán összhangban. Nekem most az a feladatom, hogy a középpályán stabilitást, egyensúlyt adjak a csapatnak, erre összpontosítok. Egyre többször szeretnék majd fellépni idővel a támadásokhoz. Van még nyolc meccsünk, meg kell nyomnunk a bajnokság végét.

Az edzőnk többször is beszélt velem külön, azt mondta, elégedett velem, érzi, hogy több van bennem, csakúgy, mint én.

– Az adatok, a meccskép alapján a Rio Ave egy védekező felfogású csapat, mégis ellene alakították ki nyílt játékból a legtöbb veszélyes helyzetet a portugál ligában, és a harmadik legtöbb gólt kapta. Épp jó passzban van, de az egész szezont nézve most felülteljesít. Hogyan lehet elkerülni a kiesést?

– Egyértelműen a középmezőny a célunk. Az őszt, ahogy mondtam, elrontottuk, és emiatt lecsúsztunk a tabellán. Most fontos meccseket nyertünk, de nem szerencsével, hanem szépen játszva, egyértelmű győzelmeket aratva. Még nem értük el a célunkat. Szeretnénk élvezni a futballt, és kárpótolni a szurkolókat.

– Gályázó középpályásnak tartod magad, aki a labdakihozatalban és a védekezésben is részt vesz, de az ellenfél kapuja elé is odaér. Február eleje óta vagy kezdő a csapatban. Hogyan néz ki a szereped labdás és labda elleni játékban duplaszűrőben?

– Két hatossal játszunk, én vagyok az egyik. Fontos szerepünk van abban, hogy a szélső védőinknek legyen plusz egy passzlehetőségük labdakihozataloknál, hiszen igyekszünk lapos passzokkal építeni a támadásunkat. Ha nem tudjuk, akkor az ívelések után nekünk kell összeszednünk a második labdákat – erre nagy hangsúlyt fektetünk akkor is, ha az ellenfél íveli fel a labdát.

A forgatásban is fontos szerepem van a pálya tengelyében, illetve a mélységi indításokban, amikor a szélsőinket próbáljuk megjátszani.

– Milyen magas blokkban védekezik általában a csapat?

– Egyre magasabban támadunk le a meccs bizonyos szakaszaiban. Hozzám ez közel áll, szeretek agresszíven letámadni, hiszen több labdát lehet szeretni a támadóharmadban. Azért fontos, hogy ott megszerezzük, mert akkor nálunk van a labda, és nem fáradunk el annyira. Persze megvan a veszélye is a magas letámadásnak, hiszen nyíltabbá válik a játékunk, kontrákat vezethetnek ellenünk.

A Rio Ave, Nikitscherrel a középpályán most jó formában van (Forrás: rioavefc.pt)

– Passzpontosságban (89 százalék) az élboly közelében jársz, ahogy labdaszerzésben is. Legutóbbi beszélgetésünkkor viszont azt mondtad, „az én magasságommal a párharcok több mint 90 százalékát kötelező megnyernem.” Ezzel hogyan állsz?

– A fejpárbajokban vagy a földön megvívott párharcokban?

– Egy kalap alá vehetjük őket.

– Nem merülök el annyira az adatokban, de néha azért megnézem őket. Sokáig nem is voltam tisztában vele, mi számít megnyert párharcnak a statisztikai oldalakon, most már tudom. Úgy érzem, hogy a fejpárbajok döntő részét az én magasságommal tényleg kötelező megnyernem. A földön zajló párharcok érdekesek nekem itt Portugáliában, mert a játékosok zöme alacsonyabb, én meg az átlagosnál jóval magasabb vagyok. Emiatt le kell vinnem a súlypontomat, hogy eredményesebb legyek a test-test elleni küzdelemben. Ez is fejleszti egyébként a játékomat. Bőven van még mit javítanom ezen a téren, de egyre ügyesebben csinálom.

– 26 éves vagy, először a spanyol élvonalba, majd az ottani másodosztályból a portugál bajnokságba igazoltál. Reálisan nézve van még visszaút a topligákba?

– Óvatosan szoktam fogalmazni ez ügyben. Fontos, hogy alázatosan, minden egyes nap csak a következő feladatra fókuszálva kell dolgozni.

Én inkább magammal szoktam versenyezni, és a kitűzött céljaimat inkább felírom, nem szoktam nyilvánosan beszélni róluk.

Bárhol fociztam eddig az életben, mindig azt láttam és látom, hogy lehet feljebb lépni, és ez hajt. Jó korban vagyok, és azt szokták mondani, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel, akkor születnek a jó dolgok.

A magyar légiós nagyon bízik benne, hogy újra válogatott lehet (Fotó: Imago)

 – Stabil játékos vagy egy feltörekvő csapatban, amely Európa hatodik legerősebb ligájában szerepel. Marco Rossi követi a játékodat, egyeztettek?

– Szerintem mindenkinek követik a karrierjét a válogatottnál, aki erős bajnokságban, folyamatosan játszik. Korábban elmondtam: én csinálom a dolgomat, kiadok magamból mindent, és ha hívnak a válogatottba, jövök. Számomra a nemzeti csapat a legfontosabb.

Borítókép: rioavefc.pt