A Ferencváros egy újabb szenzációs második félidő után BL-döntőt játszhat!

Győri Audi ETO–Vipers Kristiansand 35–37 (18–23)

Az első elődöntő a tavalyi finálé visszavágója volt, a Győr ismét megpróbálta legyőzni azt a Viperst, amely az összkép alapján magabiztosan hozta a tavalyi döntőt. Az előzmények azonban most sem a magyar csapat mellett szóltak: a leköszönő Ole Gustav Gjekstad együttese stabilabb teljesítményt nyújtott a szezon egésze során, a győriek mindössze néhány alkalommal (a Ferencváros elleni április bajnokin, az Odense elleni negyeddöntő visszavágóján) játszottak esélyeshez méltóan.

A kezdőcsapat kijelölésekor aztán Ambros Martín húzott egy váratlant, hiszen nem Ana Gros, hanem Rju Eun Hi lépett pályára először jobbátlövőként. Ez egyébként inkább csak a játékosok elismertségét tekintve volt meglepő, mert ha a taktikai oldalt nézzük, az már az elmúlt hónapokban látható volt, ha kompromisszumokat kell hozni, Martín a védekezés mellett teszi le a voksát, Rju pedig jobb védő, mint Gros.

Rögtön az első pillanatokban látszott, hogy a mérkőzés utazósebessége sokkal inkább a Vipersnek kedvez, a norvég csapat gyors keresztekkel szedte szét a győri középső védekezést. A Vipers átlövőire egyszerűen nem volt válasza a magyar falnak: Jamina Roberts és Anna Vjahirjeva dinamikáját és cselezőképességét remekül egészítette ki Markéta Jerábkova, aki a távoli zónából volt veszélyes.

A másik oldalon a norvég védekezés remekül készült fel a magyar együttes fő erősségeire: látványos volt, hogy a szezon közben érkező Katarina Jezic vezetésével milyen jól szervezték meg a beálló körüli védekezést, a Győrben pedig nem volt annyi tudatosság, hogy felhagyjon ezzel a láthatóan meddő játékelemmel. A félidő második felében a támadójáték kezdett feljavulni az ETO-nál, ám mindaddig minimális esély volt a felzárkózásra, amíg gyakorlatilag az összes norvég akcióból gól született. A 18–23-as félidei eredmény teljesen reális volt, még azt sem lehetett állítani, hogy néhány percnyi üresjárat okozta a győriek vesztét, állandó volt ez a jelentős különbség a két csapat között.

Ambros Martín a második harminc percben ismét megpróbálkozott Rju játékával, ám most hamarabb érkezett a helyére Ana Gros, és ennek köszönhetően feljavult az átlövőjáték – a végig remek, aztán viszont fontos pillanatban nagyot hibázó Stine Oftedallal kiegészülve. Ám a meccs legfontosabb időszakában rengeteg védekezésbeli figyelmetlenség tarkította a győriek játékát, így bár végül az utolsó percekben az egyenlítésért támadhatott a magyar együttes, a mérkőzés alapján teljesen egyértelmű volt az, hogy melyik a jobb csapat, sőt a Rába-partiak minden bizonnyal nagyon rég játszottak ennyire alárendelt szerepet egy nemzetközi mérkőzésen.

FTC-Rail Cargo Hungaria–Esbjerg 30–29 (13–17)

Az újoncé volt a második elődöntő, és ahogy a mérkőzés előtt a tavaly elsőbálozó Esbjerg trénere, Jesper Jensen elmondta, ez sosem könnyű, hiszen más a felkészülés és a mérkőzések ritmusa, mint bármikor máskor a szezonban. Most viszont mégis lehetett valamit érezni a levegőben.

Az a helyzet, hogy Elek Gábor remekül nyúl bele a mérkőzésekbe, és a korábban kiegészítő embernek számító játékosok is fontos gólokat tesznek hozzá a csapatteljesítményhez.

A Ferencváros szinte minden poszton a megszokott kezdőjével állt fel, talán az okozhatott egy kis meglepetést, hogy Andrea Lekics helyett Szucsánszki Zita kezdett, ám mivel nyolc perc után csere történt ezen a poszton, Elek minden bizonnyal tudatosan spórolt a két rutinos irányítójával, ennek pedig meg is lett az eredménye, hiszen Lekics a szezon legjobb teljesítményét hozta az (eddigi) legfontosabb mérkőzésen. Az első félidő nagyjából a várakozásoknak megfelelően alakult, abban a tekintetben is, hogy a Ferencvárosnak óriási problémát jelentett a Vilde Ingstad környéki védekezés, a dánok szinte akkor játszották meg a norvég beállót, amikor szerették volna, és ekkor még a kapuból sem érkeztek a szükséges bravúrok.

Elek mindhármat meglépte, és egytől egyig remek húzásnak bizonyultak. A Klujber helyére érkező Alicia Stolle például nemcsak támadásban volt nagyon hasznos, de a csapat kettes védekezésén is nagyon sokat javított. Elöl pedig többen is klasszist villantottak: Andrea Lekics minden bizonnyal évek óta nem játszott ennyire jól egy fontos mérkőzésen, Angela Malestein pedig hét góljának jelentős részét olyan helyzetből szerezte, amikor a szélső lövés az utolsó utáni opciónak tűnt.

Az utolsó öt percben már a Ferencváros kezében volt az irányítás, és egy eladott labdát leszámítva a magyar csapat remekül menedzselte a végjátékot, a végén pedig Janurik Kinga védése és Emily Bölk átlövésgólja kellett a döntőhöz.

Az nem kérdés, hogy ha a játékerőn fog múlni, a Vipers könnyedén nyeri a döntőt, mert komplettebb, mélyebb kerettel rendelkező, gyorsabb csapatról van szó, de a Ferencváros most olyan szériában van, amelyben az outsiderek már meg sem szoktak állni a végső győzelemig.

Kiemelt fotó: Fradi.hu