A Ferencváros továbbra is hibátlan, tündérmesét ír a Kecskemét

A még mindig a nagy támadótriója hűlt helyén kesergő Újpest FC az eddig a várakozásoknak megfelelően teljesítő Paksot fogadta. Mivel az előző hétvégén mindkét csapat pihent az ellenfeleik halasztási kérelme miatt, mondhattuk, hogy két hétig készültek a péntek esti ütközetre.

Hogy melyiküknek sikerült jobban a felkészülése, azt már az első percekben láthattuk, előbb a ziccerben kiugró Sajbán Máté lövésre lendülő lába elől kellett nagy igyekezettel mentenie a visszafutó Nemajna Antonovnak, majd az így létrejött szöglet után az a Windecker József fejelt a lilák kapujába, aki hosszú évekig alapembere volt a IV. kerületi klubnak. Sokáig nem volt válasza az Újpestnek, ám amikor igen, az roppant sistergős lett: a 25. percben egy távoli Csongvai Áron által kapura lőtt szabadrúgásból a paksi hálóőr, Nagy Gergely mutatott be egy a nevéhez méltó bravúrt, amelynek végül nem várt következményeként le is kellett később cserélni a korábbi győri portást a szünetben. A második félidő is paksi góllal kezdődött: a Szabó Bálint megrúgásáért végül videós segítséggel megítélt tizenegyest Varga Barnabás váltotta gólra, aki immár tökéletesen beilleszkedett a paksi támadógépezetbe és megszerezte ötödik gólját új csapata mezében. A felocsúdásra nem sok időt hagyott a vendég együttes, percekkel később úgy tűnt el is dönti a mérkőzést, amikor egy lecsorgó labdát Papp Kristóf passzolt a tehetetlen Banai Dávid kapujába, háromgólosra növelve ezzel a különbséget. Némi életjelet azonban visszanyert az Újpest, amikor a második játékrész feléhez érve egy szöglet után a mali óriás, Aboulaye Diaby mindenkit túlugorva a paksi kapuba fejelt, és két gólra felzárkóztatta csapatát, ám az ekkor várt mindent elsöprő nyomás elmaradt. Labdabirtoklásban egyértelműen az Újpest akarata érvényesült, de a paksiak hátát azért nem törte a háló. Negyedórával a vége előtt beállt a hazaiak új csatárszerzeménye, az elefántcsontparti Fernand Gouré, aki első labdaérintésével gólt felejt, és hirtelen megvalósult mindaz, amit addig hiányolhattunk az újpestiektől: akaratban, sebességben, elszántságban is felülmúlták látogatóikat, és ezen törekvések egy színvonalas utolsó 15-20 percet hoztak, melyben centikre kerültek a vágyott egyenlítéstől, de Gouré lövése a kapufán csattant.

Maradt végül a 3–2-es vendéggyőzelem, amellyel a Paks egy nagyszerű szezonkezdetet tudhat magáénak négy meccsen szerzett nyolc pontjával, míg Újpesten ismét nagyobb a különbség a játék képe és az eredményesség között, a szurkolók pedig türelmetlenek, hiszen négy bajnoki után még nincs győzelme Milos Kruscsics legénységének. Jó hír azonban a számukra, hogy hétközben a Honvéd ellen minden esélyük meg lesz a javításra.

Háromszor ünnepelhettek gólt a paksi játékosok Újpesten (Forrás: Paksi FC Facebook)

Az országos átlagnál sokkal nagyobb melegben feszült egymásnak a Mezőkövesd és a Vasas. A hazaiak hétfőn megtörték a jeget és első idei győzelmüket aratták a Debrecen ellen, ám elveszítették hét közben gólvágójukat, az öltözői hangulatra állítólag nem túl jó hatást gyakorló Marin Jurinát. A vendégek győzelem nélkül, de egy ex-kövesdi trénerrel, jelesül Kuttor Attilával várták az összecsapást és az eddigi harmatos kövesdi teljesítményt látva joggal bizakodtak, hogy ezúttal talán három pontot is szereznek majd.

A sokáig tapogatózó és nem túl magas színvonalú mérkőzésen aztán a semmiből szerzett vezetést a Vasas: Holender Filip ugrott ki egy mélységi indítással, és ha nehezen is, de a hálóba juttatta azt. A Mezőkövesd nem tudott olyan látványosan és eredményesen játszani, mint tette azt a Loki ellen hétfőn, igaz, a Vasas védelme sem kínálta tálcán a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. A Holender-gólra válasz csak az első félidő végén érkezett, amikor egy szöglet után Pillár Róbert emelkedett a legmagasabbra és fejelt védhetetlenül Dombó Dávid kapujába, zavartalanul, egyedül. A második félidő, ha lehetséges, az elsőnél is alacsonyabb színvonalon folyt sokáig, mindkét együttesből hiányzott a minőség ahhoz, hogy felülkerekedjen a másikon és ez sajnos unalmas mezőnyjátékhoz vezetett. A hajrához közeledve aztán az az osztrák Philipp Schmiedl vezethette saját térfeléről a labdát a kapusra, aki posztját tekintve belső védő, de Dombó megfogta a meccslabdát.

Így a két visszafogott teljesítményt nyújtó csapat mérkőzésén 1–1-es döntetlen született. Az ezért járó pontok viszont ezúttal mintha kissé túlértékelnék a látottakat, mert egyik együttes sem lehet elégedett a mutatott játékával.

A Mezőkövesd két szombati legjobbja, Vajda Sándor és Róbert Pillár ünnepli az egyenlítést (Forrás: Mezőkövesd Zsóry FC Facebook)

A jelenlegi élvonalbeli mezőny két üde színfoltja találkozott egymással szombat délután Kecskeméten. A hazaiak újoncként őrzik veretlenségüket és előkelő helyezésüket, Zalaegerszegen pedig nem titkoltan célkitűzés, hogy fiatal, magyar játékosokra építő csapattal jussanak be a felsőházba.

A vendégek kicsit jobban is kezdték a mérkőzést, sok kulturált lapos passzos támadást építettek a Széktói Stadion nem éppen biliárdasztal-simaságú gyepén, és az egyik ilyen végén a korábbi csapatkapitány, Bedi Bence szánta rá magát egy távoli átlövésre, az megpattant legalább egy, de inkább két hazai védőn is, így becsapta Varga Bencét, mielőtt a kecskeméti kapuba vágódott. A vendégek előnyét az amerikai Eduvie Ikoba duplázhatta volna meg nem sokkal ezután, de ziccerét hárította Varga, majd a túloldalon Demjén kapuja előtt alakult ki némi légi veszély – érdemi befejezés nélkül. A 40. percben balról végezhetett el szabadrúgást a Kecskemét 10-ese, Nagy Krisztián, beadása után a kapuba is fejelt egy csapattársa, ám a gólt nem adta meg Karakó Ferenc játékvezető, aki egy szabálytalanságot látott a büntetőterületen belül, és ezért inkább tizenegyest ítélt. Az elkövető, Huszti András sárga lapot kapott, ám másodszor, így az újpesti kiránduláshoz hasonlóan ezúttal is még az első félidőben emberhátrányba került Ricardo Moniz csapata, ráadásul Banó-Szabó Bence betalált a mészpontról, így 1–1-gyel mehettek szünetre a csapatok. A második félidőre némi szerkezeti és taktikai finomhangolással futottak neki a csapatok, Szabó István tanítványai magasabban támadták le az emberhátrányban lévő ellenfelüket, és nagyon hamar eldöntötték a mérkőzést, öt percen belül két gólt is szerezve. Előbb egy újabb büntetőhöz jutott az újonc, amit a frissen beállt Szabó Levente értékesített, majd ugyanő volt szemfüles egy, a kapu előterében pattogó labdát illetően és vágta közelről a hálóba. Kétgólos és egyfős hátrányban akár egy nagyobb verés is kinézett a Zalaegerszegnek az utolsó félórában, de tudták rendezni soraikat, és ha támadásban nem is jelentettek veszélyt, újabb gólt már nem kaptak. A 3–1-es végeredmény korán kialakult, maximum azt érdemes még megjegyezni, hogy a Kecskemét is tíz emberrel fejezte be az összecsapást, miután Tóth Barnabás is a kiállítás sorsára jutott, de ez olyan későn történt már, hogy nem lehetett hatással a játék képére.

A Kecskemét tovább írja a maga tündérmeséjét és öt meccs után is veretlen az élvonalban, míg a Zalaegerszeg a biztató idényrajt után kisebb gödörbe került, az elmúlt két meccsén négy (!) tizenegyest is ítéltek ellene, ami azt mutatja, hogy bőven van még munkája a szakmai stábnak. Szerencse, hogy a következő egy hétben kétszer is lesz alkalmuk javítani.

Tajti Mátyás (10) ezúttal csapatához hasonlóan gyenge napot fogott ki Kecskeméten (Forrás: Kecskeméti TE Facebook)

A közelmúlt és a jelenkor egy-egy sikeres csapata találkozott egymással szombat este a Nagyerdei Stadionban. A Debrecen inkább az ezredforduló utáni időszakra lehet büszke, a Puskás Akadémia napjainkban van a csúcson és a hektikus formáik alapján ugyanúgy várhattunk ettől a párosítástól egy nagyon jó és egy nagyon gyenge mérkőzést is. A hazaiak már a harmadik idei kapusukat jelölték a kezdőcsapatba Hrabina Alex személyében, de ez nem csoda, Gróf Dávid sérült, Megyerei Balázs pedig messze van a legjobb formájától. A felcsútiaknál ezúttal sem kezdett Shahab Zahedi, aki sokkal jobb annál, mint amit megmutat – és ebből edzőjének, Hornyák Zsoltnak kissé elege van már – helyette ezúttal a gambiai Lamin Colley kezdett, nem is akárhogyan.

A találkozó első szakasza a Debrecené volt, Bárány Donát és Dzsudzsák Balázs állandó rettegésben tartotta a vendégek védelmét, nem is csoda, hogy nélkülük nem született volna meg a vezető gól: a fiatal támadó okosan kiharcolt, a veterán irányító pedig rutinosan berúgott egy tizenegyest az első félidő feléhez közeledve. Az addig kissé kényelmes vendégek ettől észbe kaptak és átvették a játék irányítását, de Jakov Puljic szép egyéni alakítás végén szerzett gólját annullálta a videós játékvezető csapat, majd ugyanők vettek el egy a pályán már megítélt tizenegyest. A kettő között Colley eltalálta a kapufát érvényes körülmények között, de ugye ez pont ugyanannyit ért, mint Puljic lesgólja. A félidei 1–0 kissé csalóka volt, a valóságban sokkal kiegyenlítettebb volt a mérkőzés, sőt talán a PAFC megérdemelte volna, hogy ne legyen hátrányban. A fordulás után egyre nagyobb fölényben játszott Hornyák Zsolt együttese, Colley a kapufája után lesgólt lőtt, de ezt is elvették, majd Hrabina több bravúrja tartotta meccsben az egyre inkább elfáradó Lokit. A cserék hatására még inkább támadó szelleművé váló Fejér megyei együttes végül csak megtörte a jeget és a 88. percben egyenlíteni tudott Zahedi révén.

 A döntetlen a játék képe alapján reális, a helyzetek száma és milyensége alapján pedig szinte a minimálisan elvárható eredménynek hat a Puskás szempontjából, amely még mindig keresi azt a hidegvérű támadóját, aki az ehhez hasonló meccseket a csapat javára fordíthatná. Debrecenben ezzel szemben nő a feszültség, a nyáron kinevezett portugál Joao Janeiro a mérkőzés utáni interjújában arról beszélt, hogy nehéz mit kezdenie az új igazolásokkal, hiszen azok közül ő csak kettőt hagyott jóvá (Megyeri Balázs, Horváth Krisztofer). Az efféle üzengetések a vezetőségnek, főleg ilyen pontszegény időkben, az óbudai álmoskönyvek szerint semmi jóval nem kecsegtetnek: könnyen lehet, hogy a soron következő két mérkőzés meghatározó lesz a klub és a szakember munkakapcsolatát illetően.

Dzsudzsák Balázs ezúttal is húzóembere volt a DVSC-nek de a gólja csak egy pontot ért (fotó: DVSC.hu)

Mintegy hatvan órával a Köln elleni nemzetközi kupabúcsú után már Kisvárdán volt jelenése a Michael Boris vezette MOL Fehérvárnak. Az előző idény ezüstérmese pályaválasztóként módfelett kellemetlen ellenfél és bizony ezúttal is rá tudta erőltetni az akaratát tehetősebb riválisára.

A mérkőzés elején Dominik Kovacic remek fejese jelentett veszélyt Kovács Dániel kapujára, de a hazaiak hórihorgas védője már lesről fejelt. Kovácsnak aztán „érvényes” bravúrt is be kellett mutatnia a 24. percben amikor Jasir Asani gólhelyzetét hárította. A mérkőzés sajnos nagyon hasonlított a szombati Kövesd–Vasasra, főleg azért, mert a nagy nyári meleg alaposan rányomta bélyegét a pályán történtekre, az amúgy is fáradtabb székesfehérvári futballisták például minden megtett métert alaposan meggondoltak. Az indokolt ivószünetet követően kis híján vezetéshez is jutott a házigazda, de Anton Kravcsenko fejesét Kovács a lécre tolta, a másik kapunál pedig Stopira szerzett gólt kis híján a vendégek első és egyetlen szöglete után. A félidőre 0–0-val vonultak a csapatok, majd a térfélcsere után mintha átadta volna a területet a Kisvárda a Fehérvárnak és ennek a húzásnak hamar learathatta a gyümölcsét. Előbb az ötvenedik percben Driton Camaj robogott el egy kontrával a bal szélen, mielőtt kilőtte a hosszú felsőt, majd öt minutummal később Asani jobb oldali beadását Rafal Makowski fejelte be néhány lépésnyi távolságról a Vidi kapujába. 2–0, akármit is beszéltek meg a szünetben Boris tanítványai, biztosan nem volt közte, hogy kapjanak két gyors gólt. A Fehérvár helyzete tovább súlyosbodott, amikor Dárdai Palkót sérülés miatt le kellett cserélni, arról már nem is szólva, hogy a 63. percben Jasmin Mesanovic feltette a koronát aznapi teljesítményére és nagyon okos fejessel már háromgólossá tette csapata előnyét. A derült kisvárdai égből villámként csapott le a VAR-kocsi ítélete, mely szerint tizenegyes járt a Fehérvárnak húsz perccel a lefújás előtt, ezt Kenan Kodro értékesítette is, de a különbség már nem csökkent tovább, sőt, a csereként beállt hazai ék, Dejan Ilievszki a kapufát döngetve jelezte, hogy ha rajtuk múlna, nem 3–1 lenne a végeredmény.

Azonban ennyi lett, így a Kisvárda továbbra is nagyon erős hazai pályán és tovább tartja a lépést a mezőny legelejével, a Fehérvár pedig négy bajnokiból immár hármat veszített el, és ez máris komoly nyomást helyez a Ferencváros elsőszámú kihívójaként emlegetett együttesre. A hétközi fordulóban Michael Borisék a várakozáson felül teljesítő Kecskemétet látják vendégül, és hiába járunk még a bajnokság korai szakaszában, mondhatjuk, hogy győzelmi kényszerben lesznek. Török Lászlóék ezzel szemben Paksra mennek, és ha nem is számíthatnak biztos három pontra, egy nyílt sisakos, jó mérkőzés azért összejöhet ott is.

Claudiu Bumba (fehérben) ellenfélként tért vissza a Várkerti Stadionba, de sok öröme ezúttal nem volt a viszontlátásban (Forrás: nso.hu)

A forduló záró mérkőzésén az újdonsült El-főtáblás Ferencváros a szebb napokat is megélt Honvédot fogadta a Groupama Arénában. A hazaiaknál Bogdán Ádám védett, mert Dibusz Dénes a koronavírussal küzdött a napokban, de amúgy is alaposan megkeverte a kártyákat és a rendelkezésre álló játékosokat Sztanyiszlav Csercseszov. A másik oldalon jó szájízzel, de az esélytelenek nyugalmával készülhettek az Üllői útra Tam Courts tanítványai, aki mindössze egyet változtatott a múlt héten a Vasast legyőző csapatán.

Látványos hazai fölénnyel indult a mérkőzés, a játék szinte kizárólag a Honvéd térfelén zajlott, abban az egy ízben viszont, amikor nem, egy lecsúszott bal oldali beadás a rögtön a címvédő kapujának a felsőlécére hullott – Bogdán irigylésre méltó türelemmel konstatálta. A másik kapuban álló Szappanos Péter ellenben nem csak türelmével vétette észre magát, az első húsz percben kétszer is a helyén volt, majd szemmel verte a francia Xavier Mercier ziccerét. A belga bajnokságból érkező irányító saját bevallása szerint jobban szeret gólpasszt adni, mint gólt lőni, a látottak alapján azt is feltételezhetnénk, hogy jobban tud is… A Marquinhos, Adama Traoré.-Franck Boli támadótrió elképesztő gyorsasági fölényben volt a robusztus Honvéd-bekkekkel szemben, erre jó megoldásnak tűnt azok visszavonása, így viszont állandóan a piros-feketék kapuja előtt folyt a játék. Félóra elteltével Boli elegáns akart lenni, amikor át akarta emelni a labdát a kifutó Szappanoson, ám a kapus állva maradt és védte a próbálkozást, majd ugyanígy tett tíz perccel később is, ugyancsak az elefántcsontparti támadót szomorítva. A szünet előtti percekben aztán Adama Traoré megmutatta, miként lehet túljárni a válogatott kerettag kapus eszén, nagy helyzetben szépen gurította be a labdát a portás lábai között, megérdemelt vezetéshez juttatva ezzel a rekordbajnokot. A semmiből egyenlíthetett volna a kispesti együttes, de egy szöglet után hiába tudott fejelni Lazar Csirkovics, célt tévesztett. Utóbbi azért kár, mert a második félidőt úthengerként kezdte a Fradi és Traoré önmaga második és harmadik góljával tíz perc alatt eldöntötte a lényegi kérdéseket (a fentebb kóstolgatott Mercier pazar gólpasszt adott!), hogy aztán igazi fesztiválhangulat vegye kezdetét a lelátón. A teljesen megzavarodott Honvéd – mondhatnánk – padlóra kerülhetett volna, ha nem lett volna már eleve ott, csupán az FTC játékosainak kíméletességén múlt, hogy az eredményjelző nem mutatott a háromgólosnál nagyobb különbséget. A 68. percben Zsótér Donát jegyezte az első kaput eltaláló vendéglövést, Bogdán azonban résen volt, de ennél is fontosabb részlet, hogy a VAR-kocsiban üldögélő játékvezetői csapat úgy látta, hogy a menteni igyekvő Vécsei Bálint kezén irányt változtatott a labda. A futballista második sárga lappal, a Honvéd egy tizenegyessel gazdagodott, ám Zsótér annyira kereste a bal alsó sarkot, hogy végül a kaput sem találta el. A mérkőzés utolsó húsz percében a labdabirtoklásban kissé kiegyenlítetté vált a mérkőzés, de helyzetekig csak a tíz emberrel játszó FTC jutott, az utolsó szó azonban a vendégeké lett: az ötperces hosszabbításon is túl a belső védő, Herdi Prenga bólintott Bogdán kapujába.

Több öröm azonban ezúttal sem jutott a Honvéd szurkolóinak, így a csapatuk továbbra is a tabella alsó régiójában található, míg az FTC háromból hármat nyert eddig a bajnokságban és továbbra is toronymagas esélyese az NB I idei kiírásának.

Adama Traoré mesterhármasa a Fradi biztos győzelmét jelentette (Forrás: FTC Facebook)

A forduló legjobbja

Bár több remek egyéni teljesítmény is akadt ebben a fordulóban, senki nem múlhatta felül a Ferencváros triplázó támadóját, Adama Traorét. A mali támadó már sokadszor igazolja nyári átigazolása óta, hogy a rekordbajnok magyar együttes erőssége lehet, sőt mi több, már az is.

A forduló gólja

Ritkaságszámba megy, de minden együttes betalált a hétvégén. Azonban a Kisvárda volt az egyetlen csapat, amelyik minden gólját látványos akció előzte meg, így nem csoda, ha az e heti győztest is ők delegálják. Jasmin Mesanovic gólja előtt nem sokkal még a kisvárdai kapu előtt pattogott a labda, de egy okos keresztlabda és jó beadás után nagyon higgadt és látványos volt a bosnyák támadó visszafejelt labdája: ezúttal ennyi is elég volt a győzelemhez.

Kiemelt fotó: Kecskeméti TE Facebook