A Ferencvárostól a maroslelei temetőig: merre tart a magyar foci? – válogatás áprilisi interjúinkból

Fenyő Noah

Bár Németországban született, és világéletében ott játszott, a 17 éves Fenyő Noah a magyar utánpótlás-válogatottat választotta, pedig a németek is hívták. Portálunknak elmondta, nem érezte otthonosan magát a német U-válogatott edzőtáborában, mert „gyermekkora óta magyar a szíve”. A válogatottal a májusi U17-es Európa-bajnokságra készül.

Abban a csapatban, amelynek gyermekkora óta szurkolója. Középpályásként, a hatos poszton muszáj egyéni edzéseken is fejlesztenie magát, erről így nyilatkozott nekünk:

„Járok egy olyan edzőhöz is, aki neuro athletic specialista, vele arra összpontosítunk, hogy minél inkább kihasználjam az agyi kapacitásom. Dolgozunk a perifériás látásom javításán, az a cél, hogy a körülöttem lévő teret minél jobban belássam, érzékeljem.”

Balogh Balázs

Négy éve Pakson játszik Balogh Balázs, akivel a magas presszingről, a direkt futballról, a kapu elé eljuttatott gyors labdákról beszélgettünk. Ezt várja tőle és csapattársaitól Bognár György, akiről persze kérdeztünk az interjúban:

„Nagyon világosan fogalmaz, érthetővé teszi a taktikát, a szó jó értelmében leegyszerűsíti, így minden játékos pontosan tudja, mi a dolga támadásban és védekezésben, a védekező és támadó pontrúgásoknál. Nincs zavar a futballisták fejében, nincs káosz vagy tanácstalanság, nincs bennünk az az érzés, az edzőnk már megint túlbonyolított valamit. Ez nem azt jelenti, hogy olyan nagyon egyszerű az ő futballját megvalósítani, de törekszünk rá.”

Balogh már készül az edzői pályára, a pályán is egyre aktívabban érzi, figyel rá, hogyan kellene alakzatot váltani, vagy módosítani a taktikát.

A Büntetőn megszólaló, külföldön játszó magyar fiatalok is rendre megállapítják, hogy az edzésmunkában milyen hatalmas különbséget látnak a magyar viszonyokhoz képest. A középpályás nem ért egyet a kritikával.

„Speciel azt nagyon nem szeretem, amikor külföldre kikerülő fiatalok elkezdenek arról beszélni, kint mennyire más a munka, mert itthon is lehet kőkeményen dolgozni. A kérdés, akarsz-e. Tegye mindenki a szívére a kezét, és beláthatja, hogy így van.”

Beke Péter

Kacskaringós pályafutás áll Beke Péter mögött, pedig még csak 22 éves. Az FTC utánpótlásából került Hamburgba, ahol játszott a második csapatban is, ám a felnőttekkel csak edzésig jutott. Hazatérve a ZTE-hez került, a minap pedig az ő mesterhármasával jutott a kupadöntőbe a másodosztály középcsapata, a Budafok.

Speciális gólöröméről nem szeretett volna részleteket megosztani, arról viszont bátran beszélt, milyen hozzáállásbeli különbséget tapasztalt Németországban, és hogy mit jelent arrafelé a profizmus a fiatal játékosoknál. Mesélt edzője, Mátyus János németes beidegződéseiről, és saját stílusáról, egy olyan csatáréról, „aki a szélre is kihúzódik, mélyebben is visszalép labdáért, és jól érkezik a kapu elé.”

Milák Kristóffal való barátságáról is említést tette, amely szakmai értelemben is sokat jelent neki.

Drimba Tibor

Nem valószínű, hogy a Büntetőn valaha is megjelent interjú egy polgármesterrel, ezúttal azonban kivételt tettünk. A román határtól néhány kilométerre található csongrádi település, Maroslele első emberét, Drimba Tibort azért szólaltattuk meg, mert 47 évesen úgy döntött, példát mutat a helyi lakosoknak, és beáll a labdarúgó csapatba.

„Nem én leszek az elmúlt évek legnagyobb igazolása, de nem is ezért vállaltam. A település polgármestereként úgy gondolom, kötelességem van. Meg kell próbálnom a gyerekeket abba az irányba terelni, amit manapság már kevésbé tartanak fontosnak. Távolabb az okos eszközöktől, közelebb a sportpályákhoz. (..) Sokan nem hiszik el, hogy ezt bevállaltam. De miért ne tenném? Amióta megválasztottak polgármesternek, azt vallom, elsősorban Drimba Tibi vagyok. Hétköznapi ember módjára élem a mindennapjaimat, ahogyan mindenki más. Ebben a felfogásban dolgozom, tevékenyen részt veszek a közösség életében. Ha kell, lapátot fogok, ha arról van szó, nekiállok festeni, vagy részt veszek a közösségi munkában a többi szülővel együtt. És akkor miért ne állhatnék be focizni?”

Háromgyerekes, egykor fegyőrként dolgozó interjúalanyunk vallja, nincs falusi lét futballcsapat nélkül, és ez Maroslelére is igaz. S, hogy mit jelenít meg egy futballpálya?

„Egy települést sokszor a temetőjéről szoktak megítélni. Ha az rendezett, akkor úgy gondolják, hogy a falu is rendezett. Emiatt a polgármesteri időszakom elején kiemelt figyelmet fordítottam a temető rendbetételére. A temető az elmúlást, a futballpálya a jövőt szimbolizálja. A labdarúgás és a megfelelő sportinfrastruktúra hozzátartozik egy település jövőképéhez.”

Kern Martin

Az U17-es férfi labdarúgó-válogatott csapatkapitányát Kern Martinnak hívják. A Puskás Akadémia középpályását arról faggattuk, reális célkitűzés-e, hogy a csapat megnyerje a csoportját a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, ahol ellenfeleink lesznek a lengyelek, a wales-iek és az írek. Igennel válaszolt, sőt úgy érzi, akár a világbajnokságra is kijuthat a csapat a tornáról, ehhez az első öt helyezett között kell végezni.

Meglátása szerint a játékintellingenciát és a technikai képzettséget tekintve átlag feletti a tudása, és szeret nyomás alatt jól teljesíteni. Megtudtuk tőle, hogy a klubjában inkább tízes, a válogatottban hatos poszton játszik, de a 8-as posztot érzi igazán magáénak. Édesapja tiszteletére viseli a 74-es mezt. Cristiano Ronaldo mellett több játékos pályafutását is követi.

„Cristiano Ronaldo volt az a futballista, akire mindig felnéztem, elsősorban a mentalitása miatt, hogy annyit dolgozott a sikereiért. A ma is az elitben játszók közül sokakat kedvelek, elsősorban a fiatalokat, Musialát, Pedrit vagy Bellinghamet, őket megkülönböztetett figyelemmel követem, egyrészt mert azon a poszton játszanak, amit én is szeretek betölteni, másrészt mert nagyon fiatalon sikerült felérniük a csúcsra. Próbálok tanulni tőlük.”

Vécsei Bálint

A Ferencváros Európa-liga-menetelésének egyik alappillére Vécsei Bálint volt az ősszel, aki 2020-ban ötéves külföldi pályafutás után tért haza. Érdekes tapasztalatokról számolt be a leccei és a luganói időszakából:

„Az olasz fizikálisabb bajnokság volt, kevesebb játszós csapattal, sok párharccal, Svájcban a németes, támadó felfogású futball dívott, magas presszinggel. Ám mert Luganóban futballoztam, amelyik olasz kanton, a csapatunkban keveredtek a stílusjegyek.”

Utólag örül neki, hogy Svájcba került, és sokat játszhatott, ráadásul az Európa-ligában is kipróbálhatta magát. Olaszul folyékonyan megtanult, az FTC-ben Miha Blaziccsal is olaszul társalogtak.

A dél-olaszországi és svájci kulturális különbségekről is fellibbentette a fátylat: „Emlékszem, amikor Leccében bejelentkeztem fodrászhoz fél négyre, ahogy illik, tíz perccel előbb érkeztem, teljesen feleslegesen. Vártam vagy ötven percet, mire a fodrász megjelent cigivel és kávéval a kezében, a sietség legkisebb jele nélkül. A svájci életvitel valahogy jobban bejött…”

Mesélt róla, milyen volt Walter Samuel kezei alatt dolgozni, és hogy milyen csapattárs volt Cristian Ledesma. Természetesen az FTC Európa-liga-szerepléséről is szót ejtettünk vele.

Erős Gábor

Sokan kíváncsiak lehetnek rá, hogy milyen lehet a kisvárdai mindenes, a futballistáiról, edzőiről kendőzetlenül nyilatkozó Révész Attila beosztottjának lenni. Erős Gábor hosszú ideje együtt dolgozik vele, interjúnkban kifejtette, nem egyszerű ember, alkalmazkodni kell a stílusához.

„(Attila) maximalista. Csak a legjobbat fogadja el, ezt várja el mindenkitől, de ő maga is erre törekszik. Nagyon erős személyiség, tipikus vezető. Ha belép a helyiségbe, ott azért megáll a levegő. Lehet, az emberek többségének a gyomra is összeszorul, de ha megérdemlik, tűzbe megy az övéiért, a végtelenségig kiáll mellettük. Ha valakit el is mozdít a pozíciójából, felajánl neki más szerepkört, amiben úgy gondolja, hatékony lehet.”

A Török László vezetőedző segítőjeként dolgozó Erőst áprilisban váltotta le Révész Attila, a szakember a kisvárdai akadémián dolgozik tovább, de várja az NB II-es csapatok megkeresését.

Beszélgettünk vele a légióséveiről, illetve a kisvárdai légiósokról is, no meg a csapat játékfelfogásáról.

„A presszing van a középpontjában, a pálya minden területén igyekszünk az ellenfelet letámadni, gólra törően játszani, labdaszerzés után első szándékból támadni a kaput, azaz gyors átmenetekkel játszani, mindemellett törekszünk a labdabirtoklásra. Fel kell vállalni az attraktív futballt, ami tetszik a közönségnek, s ezt az elmúlt idényben többé-kevésbé sikerült is megvalósítani. Próbálunk a labdabirtoklási fölényből minél több gólhelyzetet kialakítani, amin lehet azért még csiszolni, a felállt védelem ellen kevésbé ment ugyanis a játék. Ebben feltétlenül lehet fejlődni.”

Thuróczy Szabolcs

Az ország egyik legnagyobb fradistájával, Thuróczy Szabolccsal is készült interjú áprilisban. A Pintér Béla Társulat tagja, Az édes élet sorozat színésze sok-sok Fradihoz kötődő élményéről mesélt nekünk egy kávé mellett, és hosszasan ecsetelte, milyen problémákat lát a magyar futball körül. Nem adna például egy felcsúti légiósnak havi 60 ezer eurót, és a Groupama Arénában messziről kerüli a „kék öltönyös, Fradi-zsebkendős ürgéket”.

Az NB III-as Pénzügyőr meccseit többre tartja, mint pár dögunalmas magyar filmet, a magyar válogatott meccsére viszont bármikor kimegy. A „szerelme” Romelu Lukaku, a Simeone-féle célfocit pedig többre tartja a Klopp-féle heavy metalnál.