A Ferrari sikerével kezdődött az új korszak

A Ferrari kezdte legjobban az évet

Egy versenyből nem érdemes túlzott következtetéseket levonni, így világbajnoki címben és győzelmi sorozatban egyelőre nincs értelme gondolkodni, de egyértelműen az olaszok építették a legjobb autót. Charles Leclerc szenzációsan kézben tartotta a versenyt, jogosan lehetett olyan érzése az embernek, hogy maradt még tartalék az autóban. Nem csak az autót és a pilótákat lehet dicsérni, a stratégák is megtalálták a megfelelő utat a győzelemhez, illetve a Ferrari beállítása is remekül sikerült erre a hétvégére.

Mi a helyzet az üldözőkkel?

Kétségkívül a Red Bull és csapaton belül is Max Verstappen jelenleg az egyedüli, aki meg tudja nehezíteni az elkövetkező pár versenyen Leclerc dolgát. Ehhez azonban sokkal jobb stratégiai döntésekre lesz szüksége a Red Bullnak. Nyilván az sem árt, ha célba ér az autó, de szerintem nem kell egyből arra gondolni, hogy a 2005-ös McLarenhez hasonló szezont kell átvészelniük.

Visszatérve a stratégiára: nem szokás az első versenyen csapatsorrendet felállítani, azonban az egyetlen esélye az lett volna a Red Bullnak a futamgyőzelemre, ha beáldozza Sergio Pérez dobogós esélyeit. 

Ehhez pedig arra lett volna szükség, hogy a mexikói a második kiállása előtt megpróbálja egy-két kör erejéig maga mögött tartani a Ferrari monacói versenyzőjét. Ez valószínűleg nem került volna Pérez negyedik helyébe, hiszen a Mercedes sokkal lassabb volt náluk. Viszont a Ferrari közvetlen üldözője az energiaitalosok nullázása miatt a Mercedes lett, ahol kihozták a maximumot ebből az igencsak nehézkes szezonkezdésből. George Russell teljesítményén érződik, hogy keresi az összhangot az autóval, Lewis Hamilton pedig a tőle megszokott közel tökéletes vezetéssel rukkolt elő. Komoly lemaradásban van a tavalyi szezon konstruktőri bajnoka, de nem lehet még teljesen temetni.

Ki lehet a negyedik erő?

Eléggé szürreális még mindig, de bizony számításba kell venni mind az Alfa Romeót, mind a Haast. A szezon előtti teszteket követően nálam egyértelműen az Alpine és az Alpha Tauri párosából soroltam ide valamelyiket, viszont az első időmérőn és versenyen is előrébb végzett mindkét csapatnál egy Haas (Kevin Magnussen személyében) és egy Alfa (Valtteri Bottas) révén. Valamennyire még szkeptikus vagyok, leginkább azért mert komoly lemaradás volt házon belül mind a két csapatnál – persze Guanyu Zhou tizedik helye nem rossz bemutatkozás, de ehhez kellett a három kieső előle –, míg Fernando Alonso és Esteban Ocon szinte végig egymással küzdöttek, Cunoda Juki pedig az elrontott időmérőt követően valamivel jobb versenyt hozott le, de azért ő is el volt maradva Pierre Gaslytól egészen a kieséséig. Nyers tempó alapján jelenleg egy Alpha Tauri, Alfa Romeo, Haas, Alpine sorrendet látok reálisnak, de ez könnyen lehet, hogy jövő hétre már változik, hiszen nagyon közel voltak egymáshoz.

Itt kell megemlíteni a Ferrari motorjának az előrelépését, ami nem kicsit segítette a tavaly még Q2-őt is ritkán megjárt Alfát és Haast.

Patinás csapatok hátul

Elképesztő visszaesést láthatunk a McLarentől az elmúlt két évhez képest. Az időmérőn már érződött a probléma komolysága, ám valószínűleg nem gondolták, hogy ez lehet még rosszabb is. A versenyen csak a Williamsszekkel tudtak érdemi küzdelmet folytatni, ami sokat elmond jelenleg mindkét istálló autójáról. Előttük van talán valamivel az Aston Martin, de ők sem fogják kitenni az ablakba ezt a versenyhétvégét, mint ahogyan az előbb említett duó sem.

Jelenleg talán ez tűnik a legbiztosabb pontnak, hogy ez a három csapat küzd majd az utolsó helyekért.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy Daniel Ricciardo a koronavírus miatt kevesebbet tudott tesztelni, és természetesen a fizikumának is ártott a betegség. Ez a két tényező együtt hatott a teljesítményére, de Lando Norris szenvedését látva sokkal többen nem reménykedhetett volna ő sem.

Tapogatózás a gumikkal

Idéntől 18 colos kerekekkel versenyez az F1 mezőnye, ám nem csak látványban történt változás. Az első versenyen kiszámíthatatlannak érződött az, hogy melyik gumit meddig és milyen terhelés alatt lehet hajtani. Ennek tökéletes példája, hogy az első három kerékcserén egyből három különböző stratégiát láttunk.

A 12. körben Lewis Hamilton kezdte meg a bokszkiállások sorát, ő lágyról keményre váltott és csupán 16 kört tudott menni az új gumijain. Egy körrel később követte Mick Schumacher és Alonso, előbbi lágy gumit kapott a második etapra is és 23 kört teljesített, utóbbi pedig lágyról közepesre váltott és 13 kört teljesített a következő cseréig.

Látszik tehát, hogy mennyire kiszámíthatatlan jelenleg a helyzet a gumik terén. Az abroncsok életben tartásában is a Ferrari tűnt a legjobbnak, Max Verstappen többször is panaszkodott rádióban a tapadásra, a Mercedes tempója pedig érezhetően elkezdett visszaesni.

Az első összecsapás

Már-már a 2019-es Brit Nagydíj juthatott eszünkbe, amikor Verstappen és Leclerc körökön keresztül előzték oda-vissza egymás. Végül a monacóinak sikerült minden támadást visszavernie és talán okosabb lett volna Verstappen részéről, ha megpróbálja legalább egyszer a negyedik kanyar felé az előzést, azonban ez nem így történt. Valamilyen szinten érthető is, hiszen elképesztő tempókülönbség volt a célegyenesben a szélárnyéknak és a DRS-nek köszönhetően, azaz valószínűleg nem lett volna olyan tiszta előzési lehetőség, mint az egyes kanyarban. Biztosak lehetünk benne, hogy nem ez volt az utolsó fej-fej melletti küzdelem kettejük között idén.