„San Sebastiánból származom, és tényleg úgy érzem, ide tartozom. Olyan helyen akartam kezdeni, ahol tudtam, hogy tanulni fogok, és ahol az emberek támogatását élvezhetem. Tudtam, ez hasznomra válik majd. Rohanás nélkül akartam dolgozni, a helyes lépések mentén haladni. Próbálok segíteni a klubnak, a klub pedig támogat engem. Kulcsfontosságú időszakban vannak a tanítványaim. Ez az utolsó előtti lépés, mielőtt a Zubietában (a Real Sociedad edzőközpontja – a szerk.) végzett munka meghozza a gyümölcsét. Hiszen azok, akik tizenkét évesen elkezdték a munkát, egy lépésre vannak a profi szinttől. Van egy világos elképzelés arról, mit és miért csinálunk. Minden a következetességen alapul. Az esetemben ez azt jelenti, hogy egy saját nevelésű, felkészült játékos érkezik a csapatomba. Olyan ez, mint egy futószalag, és mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a futballistát belehelyezzük az első csapat »dobozába«. Szóval meg kell tennünk ezt az utolsó lépést” 

– ezek Xabi Alonsónak, a Real Sociedad B csapata edzőjének szavai.

Mondhatnánk, amolyan munkaköri leírás. A spanyol labdarúgó a pályafutása végeztével számos ajánlatot kapott, de inkább visszatért oda, ahonnan indult, hogy a „háttérben” megbújva, Európa és Spanyolország egyik legvonzóbb projektjében tevékenykedjen.

A szenvedélyes kulcsember: Luki Iriarte

Ez a vonzó projekt az elmúlt években érett be igazán: a 2019-2020-as szezonban a Real Sociedad megnyerte a Spanyol Kupát, és a legutóbbi három idényben többször is állt a LaLiga tabellájának élén. A sikerek mögött álló egyik legfontosabb személy az akadémia igazgatója, Luki Iriarte: ő 1999 óta dolgozik a klubnál, tizenhárom éve felel a Sociedad utánpótlásának szakmai munkájáért. Ismeri a Zubieta minden négyzetcentiméterét, mindent tud a tizenegy utánpótlás-csapatról és a 180 játékosról. A futball iránt szenvedély jellemzi a legjobban.

Számos olyan labdarúgó (Aihen Munoz, Jon Guridi, Asier Illarramendi) tartozik jelenleg a Real Sociedad első keretéhez, akik már a klub U13-as csapatában is futballoztak. Ezek a futballisták a Gorabide épületéből, azaz az akadémia bázisáról (amelynek baszk elnevezése: „mássz felfelé”) jutottak el a Reale Arénáig.

„A fiatalokban rejlő lehetőségeket kell néznünk, nem pedig a korlátaikat”

– foglalta össze a Sociedad-filozófiát a klub sportigazgatója, Roberto Olabe.

Ezek nem üres szavak. Ez a felfogás áll minden döntés középpontjában. Ennek bizonyítéka, hogy a Real Sociedad akadémiáján nem kötnek egy játékossal két évnél rövidebb szerződést. (2008 óta csak egy ember kérte, hogy a kétéves szerződés lejárta előtt távozhasson. ) Továbbá: egy-egy csapatban körülbelül tizenhat labdarúgó van, ami azt jelenti, hogy egy labdarúgó szerződtetésére anélkül kerülhet sor, hogy az adott korosztályú utánpótlás-csapatban valaki elveszítené a helyét.

„Az lehetetlen, hogy ne legyen türelmünk a már itt lévő játékosok felé. A játékosokat mi szerződtettük. Ha hibáztunk, akkor mi hibáztunk, de az nem történhet meg, hogy a gyerek legyen a szenvedő fél”

– fogalmazott Luki Iriarte.

Van egy intézkedés, amire a döntések épülnek: a Real Sociedad akadémiáján lévő játékosok – a klub saját maga által meghatározott aránya szerint – 80 százalékának a Baszkföld északkeleti részén található Gipuzkoa tartományból kell származnia. A maradék 20 százalék érkezhet a régión kívülről, más baszk tartományból, esetleg Franciaországból. A klub földrajzi elhelyezkedésének előnye, hogy az átigazolási szabályok lehetővé teszik számukra, hogy a szokásos 16 éves korhatár előtt is szerződtethetnek külföldi játékosokat, amennyiben azok a francia határtól számított 50 kilométeren belüli településről származnak.

Ennek a szabálynak a segítségével került a Sociedadhoz Antoine Griezmann. Ezen előnytől eltekintve az alapvető cél az, hogy az akadémián játszó játékosok jelentős részét baszk focisták adják.

Annak érdekében, hogy a legjobb baszk fiatalok kerüljenek a Real Sociedad akadémiájára, a klub 85 partneregyesülettel áll kapcsolatban. „Ha az U13-as csapatra helyezzük a hangsúlyt – és utána kevés játékost szerződtetünk –, akkor egyesek azt gondolhatják, hogy valójában nem sok megfigyelést végzünk, de ez nem így van. Épp ellenkezőleg, sokat és jól kell scoutolnunk. Ugyanis csak akkor szabad későbbi korban játékosokat hozni, ha azok javítanak a meglévő játékosállományon, és azonnal eredményt hoznak” – mesélt Iriarte.

A klubnál mindent megtesznek a fiatalok fejlődéséért. Az akadémia minden ifjúsági együttesének (akárcsak az első csapaténak) kilenc-tíz szakemberből álló stábja van: vezetőedző, másodedző, kapusedző, erőnléti edző, pszichológus, elemző, illetve az egyéni fejlődéssel és az oktatással foglalkozó koordinátorok. Ha már oktatás: a Real Sociedadnál nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra, és arra, hogy ez ugyanolyan fontos legyen, mint a technikai vagy taktikai tudás.

„Hiszünk abban, hogy a tanulmányok segítenek a játékosoknak abban, hogy pallérozottabb elmével rendelkezzenek ahhoz, ami aztán a profi futballban következik” – mondta Iriarte. Az akadémián kialakult tanulási morál miatt nem meglepő, hogy az első csapat egyik sztárja, Mikel Oyarzabal üzleti menedzsmentből szerzett diplomát, míg Ander Guevara, Martín Zubimendi és Ander Barrenetxea jelenleg is egyetemi képzésen vesz részt.

Befelé tekintenek, magukra figyelnek

Míg a Real Sociedad azt szeretné, ha az akadémián szereplő játékosok 80 százaléka Gipuzkoa tartományból származna, addig az első csapat esetében az a cél, hogy a futballisták 60 százaléka saját nevelésű legyen. Ahogy Olabe vázolta a helyzetet:

„Az első dolog, amit teszünk, hogy befelé tekintünk, a Zubietára és a régiónkra, ami sok lehetőséget ad nekünk. Persze vannak korlátaink is. Azt akarjuk, hogy a döntéseket, hogy egy játékost szerződtetünk vagy előléptetünk az első csapatba, magunk tudjuk meghozni. Ha például balhátvédet szerződtetünk, akkor azért tesszük, mert azt látjuk, hogy nincs senki a Zubietán, aki megoldaná ezt a posztot. Ha azonban egy adott átigazolási időszakban nem szerződtetünk egy játékost egy bizonyos posztra, akkor az azért van, mert azt látjuk, hogy az akadémián keresztül érkezik egy potenciális jövőbeli megoldás. Vannak időszakok, amikor határozottnak kell lennünk a filozófiánkat illetően. Még ha hibázhatunk is ezáltal, ez teszi lehetővé számunkra, hogy stabilak legyünk, és azt, hogy nem kell minden évben egy egész csapatot felépítenünk.”

San Sebastiánban tehát dübörög a futball. És úgy néz ki, ez így is marad, mert a klubnál folyamatosan a jövőn dolgoznak. A tervek szerint a sportkomplexumban egy 4000 fő befogadására alkalmas mini stadiont építenek, valamint egy új épületet is felhúznak a női labdarúgás számára, emellett tervben van innovációs labor, fizikai-diagnosztikai létesítmény, és egy digitális készségeket oktató központ megépítése is, utóbbi főképp azért, hogy munkahelyeket teremtsen a sport területén. A jövő tehát a Real Sociedadé – minden értelemben.

A cikk a LaLiga magyarországi képviselőjétől, Jesus Pizarro Bravótól kapott anyag fordítása, összefoglalása.

A sorozat korábbi része: 

1. „Minden egy asztallal és két labdával kezdődött” – a szenegáli tehetséggyár története


2. 
   

   „Nélküle soha nem lett volna esélyünk” – a Jean-Marc Guillou akadémiák világa

   
   


3. 
   

   Hiába a legjobb svéd utánpótlásklub, sokan ellenzik a módszereiket