A FIFA végre fellépett Oroszország ellen, ám ez nem teszi semmissé a hosszú évekig tartó Putyinhoz dörgölőzést

A FIFA végre fellépett Oroszország ellen, ám ez nem teszi semmissé a hosszú évekig tartó Putyinhoz dörgölőzést

2022. márc. 3.

Március elsején jelent meg a cikk Keith Rathbone amerikai történész tollából a neves angol The Conversation oldalán, melynek fordítását az alábbiakban közöljük. Az anyag számba veszi az elmúlt évek gyakran botrányos, erkölcsileg elfogadhatatlan fejleményeit a labdarúgás és általában a sport világában a legutóbbi események, döntések tükrében, érdekes és fontos szempontokat kínálva a sportszövetségek Ukrajna elleni orosz invázióra adott reakcióinak megértéséhez.


 


[su_note note_color="#2e8b57"] Dr. Keith Rathbone történészként végzett az amerikai Northwestern Egyetemen, szakterülete a modern európai történelem és sporttörténelem. Az Illinois államban székelő neves intézmény egykori hallgatói között több Nobel-díjast találunk, a mai popkultúrában Magyarországon ismert sztárok közül itt végzett George R. R. Martin, David Schwimmer, Stephen Colbert, Megán sussexi hercegné, és Jeri Ryan is.


Dr. Rathbone 2015 óta az ausztráliai Macquarie Egyetemen tanít, az intézmény arról is nevezetes, hogy a déli kontinensen először itt vezették be a bolognai folyamatnak megfelelő képzési rendszert. A Macquarie a világ legjobb egyetemeit rangsoroló QS friss, 2022-es listáján a 200. helyet foglalja el – magyar felsőoktatási intézmény nincs a legjobb 500 között. [/su_note]


 


Az óriási nemzetközi nyomás hatására a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) egy nagy pálfordulással felfüggesztette Oroszország csapatainak részvételét a világfutballban. Ezzel eldőlt az is, hogy az orosz nemzeti válogatott nem kvalifikálhatja magát az idei katari világbajnokságra. A labdarúgás irányító testülete hosszú évtizedeken át hirdette a politikai semlegességet, igyekezett apolitikussá tenni nemzetközi nagy tornáit. Oroszország háborús agressziójának elítélése egy apró lépés egy politikailag előremutatóbb, elfogadható megközelítés felé, de a múltban okozott súlyos károkat ez önmagában nem enyhíti.


Főként, hogy a szigorúbb fellépést egy eredetileg határozatlan „ejnye-bejnyére” érkezett nemzetközi felháborodás kényszerítette ki, az ugyanis megengedte volna, hogy az orosz csapatok semleges helyszínen, himnusz és nemzeti zászló nélkül, „Orosz Labdarúgó-szövetség” néven a továbbiakban is pályára lépjenek. Számos ország, többek között Lengyelország, Csehország és Svédország határozott állásfoglalása kényszerítette ki a FIFA-nál a komolyabb fellépést azzal, hogy ezen államok szövetségei kijelentették, nem hajlandók kiállni csapataikkal az oroszok ellen.


Amit a FIFA vezetősége továbbra sem fog fel (köztük a szervezet alelnökeként Csányi Sándor – a szerk.), az az, hogy Oroszország kizárása nem „keveri bele” a politikát a sportba, éppen hogy némileg elhessegeti onnan a bűzét. A FIFA sokáig számos diktátornak megengedte, különösen az orosz elnök Vlagyimir Putyinnak, hogy átpolitizálja a sportot. Most a nemzetközi szervezet felelőssége, hogy eltakarítsa a saját szemetét.


 


Oroszország és a sport általi hatalomigazolás hosszú története


Korábban is előfordult, hogy a FIFA fellépett hadviselő államok csapatai ellen. A második világháború után Németországot és Japánt kizárták az 1950-es világbajnokságon való részvételből; Dél-Afrika nem indulhatott a tornán az apartheid ideje alatt; Jugoszláviát pedig a balkáni háború miatt zárták ki az 1994-es vb-ről. Ugyanakkor a FIFA készségesen félrenézett az emberi jogok sárba tiprását illetően a 2018-as világbajnokság, és az arra való felkészülés idején, a helyszín odaítélésével Putyin cinkosává vált, aki az eseményt saját hatalmának, a posztszovjet modernizáció nagyszerűségének hirdetésére használta fel. A labdarúgás nagy árat fizetett ezért, saját hitelességét csorbította.


Miután a botrányos megvesztegetési ügyek a 2018-as és a 2022-as vb-rendezési pályázatok kapcsán alapjaiban rázták meg a futballvilágot, a FIFA Michael Garcia személyében egy neves amerikai ügyvédet kért fel a független vizsgálatra – ez nem tarthatott sokáig, Garcia pedig – jelentését megírva – tiltakozása jeléül lemondott a feladatról, közölve, hogy az általa látottak alapján a FIFA velejéig romlott, megreformálása lehetetlen. A 2018-as torna rendezési jogát meghagyták Oroszországnál azután is, hogy az általuk támogatott szakadárok 2014-ben lelőttek egy civil utasszállító repülőgépet, elfoglalták az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet, és 2018 márciusában novicsok idegméreggel megmérgezték Szergej Szkripal egykori orosz kémet és lányát, Juliát az Egyesült Királyságban. (2020-ban Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetőt is novicsokkal mérgezték meg, a politikus 2021 januárja óta börtönben ül Oroszországban, koncepciós pereket folytatnak ellene – a szerk.)


A FIFA a nemzetközi helyzete és rangja révén bátran kiállhatna az emberi jogok mellett, központi kérdéssé tehetné ezt a labdarúgásban. Az orosz futballjelen azonban ezer szállal kötődik Putyinhoz és oligarcháihoz, például Vitalij Mutko korábbi sportminiszter, majd miniszterelnök-helyettes egyben az Orosz Labdarúgó-szövetség elnökeként is szolgált, és a 2018-as világbajnokság szervezőbizottságának elnökeként működött. A FIFA készségesen félrenézett, és lassan, kelletlenül intézkedett a múlt héten is. Az Ukrajnát sújtó orosz invázió kezdetekor a FIFA-elnök Gianni Infantino a felé záporozó riporteri kérdésekre csupán félénk, kitérő válaszokat adott, akárcsak arra a kérdésre, megbánta-e, hogy engedte Putyinnak megrendezni a legutóbbi világbajnokságot, ezzel is erősítve a hatalmát? Infantino annyit bírt kinyögni, hogy „hiszek a sport embereket összetartó erejében”… Nem ítélte el az orosz inváziót, és nem válaszolt arra a kérdésre sem, hogy lemond-e a 2019-ben Putyintól kapott Barátságért Érdemrendjéről.


 



 


A többi sportág gyorsan, határozottan zárta ki Oroszországot


Míg a FIFA Infantinóval az élen a kerteléssel, csűrés-csavarással foglalatoskodott, a többi sportszövetség sorra kizárta az oroszokat. A Lengyel Labdarúgó-szövetség teljesen elfogadhatatlannak minősítette a FIFA viselkedését, saját hatáskörben kijelentve, hogy a válogatott nem hajlandó pályára lépni Oroszország ellen. Az UEFA megszakította együttműködését a Bajnokok Ligája-főszponzor Gazprommal, és Szentpétervár helyett Párizst jelölte ki a májusi BL-döntő helyszínéül. A Francia Labdarúgó-szövetség elnöke, Noël Le Graët a Le Parisiennek nyilatkozva kijelentette:


 



„A sport, és különösen a futball világa nem maradhat többé semleges.”



 


Még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amelytől bizony nem idegen a véres diktatúrákkal való készséges együttműködés, is azonnal élesen elítélte Oroszországot az olimpiai fegyverszünet megsértéséért, az ókorig visszanyúló hagyomány semmibe vételéért. A NOB pár napra rá még tovább ment, kizárva eseményeiről az orosz és fehérorosz sportolókat, némi mozgásteret azonban hagyott magának a Pekingben nemsokára kezdődő téli paralimpiai játékok kapcsán.


A sportvilág legtöbb szereplője szinte teljes egységben, hezitálás nélkül lépett fel Oroszországgal szemben. A Formula-1 versenynaptárából törölték az Orosz Nagydíjat, a nemzetközi sí- és röplabdaszövetségek törölték, illetve áthelyezték versenyeiket, még a Nemzetközi Sakkszövetség is elvitte Moszkvából a nyáron esedékes sakkolimpiát. (Ennek házigazdája 2024-ben Budapest lesz – a szerk.) Ugyanakkor az egyelőre nem világos, eltiltják-e az orosz nemzetiségű sportolókat az indulástól ezeken a versenyeken.


 


Szükséges-e büntetéssel sújtani az orosz sportolókat?


Más szervezetek ugyanakkor már döntöttek az orosz sportolók kizárásáról a versenyeikből. A Norvég Síszövetség minden orosz nemzetiségű versenyzőt kitiltott, Svédország pedig európai uniós szinten szorgalmazza az orosz sportolók teljes kizárását. Észak-Amerikában korábbi NHL-sztárok sora, többek között a cseh olimpiai bajnok és kétszeres Stanley-kupa-győztes Dominik Hasek az orosz jégkorongozók játékjogának felfüggesztését követeli.


Ezek a szervezetek, egykori és jelenleg aktív sportolók világosan látják, hogy az orosz versenyzők semleges zászló alatt is ugyanúgy Oroszországot képviselik. A NOB talán nem játszatja le az orosz himnuszt a közelgő paralimpián, de győzelmeiket az orosz állami televízióban ugyanúgy nemzeti diadalként mutatnák be, és az állam erejét, presztízsét növelő, igazoló szimbólumként sugároznák. Az orosz sportolók kitiltása első ránézésre talán igazságtalanságnak tűnhet, hiszen olyan embereket sújt, akik maguk nem vesznek részt Ukrajna megtámadásában – ellenkezőleg, számos orosz sportember bátran kiáll a nyilvánosság elé kifejezni a Putyin-rezsimmel szembeni ellenszenvét. Ám az elmúlt hosszú évek után, melyek alatt a sportszervezetek szemet hunytak, és kivételeztek az orosz sportolókkal, most keményebb állásfoglalásra van szükség.


 


Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható.


 




 

Szerző

Szabados Csaba

Szabados Csaba

Szabados Csaba

Futballszakíró, 2003 óta foglalkozik újságírással. Tucatnyi médiumnál több száz cikke jelent meg, emellett a Focivilág égisze alatt futballkönyvek munkatársa, társszerzője volt. Örök kedvence az uruguayi foci, a labdarúgás mellett szívesen foglalkozik punkkal, szépirodalommal, filozófiával.